Idén tavasszal Nagyállás–Bösztörpuszta térségében ökológiai célú vízpótlás valósult meg a XXXI-es csatornából történő vízkivétellel. Ez idő alatt nagyjából 95 hektáron alakult ki időszakos vízborítás.
Február végétől mintegy két héten át szivattyúztak, majd a vízutánpótlás fokozatosan csökkenő intenzitással egészen június közepéig tartott.
Tapasztalatink alátámasztják a beavatkozás jelentőségét, hiszen a kialakult sekély vízfelületek fontos táplálkozó-, pihenő- és költőhelyként szolgáltak a térség madarainak, miközben a kétéltűeknek is tökéletes szaporodóhelyet biztosítottak. Kollégáink összesen 61 madárfaj jelenlétét dokumentálták a területen – adta hírül a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága.
Hangsúlyozzák, hogy az ökológiai célú vízpótlás nem helyettesíti teljesen a táj egykori természetes vízjárását és nem állítja vissza a természetes hidrológiai folyamatokat, amelyek évszázadokon át formálták a Duna–Tisza köze vizes élőhelyeit. A víz megjelenése után alig néhány nappal megjelentek az első vízimadarak. Ez jól mutatja, milyen gyorsan képes reagálni az élővilág a megfelelő élőhelyi feltételek visszatérésére. Az idei tapasztalatok alátámasztják a beavatkozás jelentőségét: a kialakult sekély vízfelületek fontos táplálkozó-, pihenő- és költőhelyként szolgáltak a térség madarainak, miközben a kétéltűeknek is tökéletes szaporodóhelyet biztosítottak.
Vöröshasú unka, kecskebéka, zöld varangy és zöld levelibéka jelenléte is észlelhető volt a területen.
A tavaszi monitoring során a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai összesen 61 madárfaj jelenlétét dokumentálták. Ez a szám jól mutatja, hogy a helyreállított élőhelyek milyen gyorsan betöltik ökológiai szerepüket. Különösen biztató, hogy több faj – köztük nyári lúd, gólyatöcs, bíbic – esetében sikeres költést is megfigyeltek.
A cikkben kiemelték, hogy a nagyállási árasztás eredményei is igazolják, hogy a természetvédelem ma már nem csupán a meglévő természeti értékek megőrzéséről szól, hanem egyre inkább azok működési feltételeinek helyreállításáról. A megfelelő időben visszatartott és a tájba juttatott víz néhány hét alatt képes újraindítani azokat az ökológiai folyamatokat, amelyek természetes körülmények között ma már csak ritkán jönnének létre.
Nyitókép: KNP/ Török Zoltán
