A csoport: Kína, Egyiptom, USA, Thaiföld, Marokkó, Törökország. B csoport: Irán, Lengyelország, Kanada, Dél-Korea, Puerto Rico, Kazahsztán. C csoport: Bulgária, Brazília, Csehország, Kolumbia, Japán, Kuba. D csoport: Olaszország, Argentína, Tunézia, Franciaország, Ukrajna, Indonézia.
* * *
Szerencsém volt 1975-ben, amikor a laphoz kerültem, mert nem gátolt a munkában a körülmény, hogy még nem szolgáltam le a katonaságot, amiért útlevelet sem kaphattam, vagyis külföldre nem utazhattam. Mivel az első leosztásnál többek között a röplabdát, az atlétikát és a kajak-kenut kaptam meg, és szükség mutatkozott rá, hogy a kosárlabdával és az asztalitenisszel is foglalkozzak, könnyítette a dolgom, hogy akkoriban a világ járt ide hozzánk. 1975-ben Belgrádban volt kosárlabda- és röplabda-Eb és kajak-kenu világbajnokság, 1976-ban Celjében atlétikai Balkán-bajnokság, Prištinában röplabda-Bb, Újvidéken asztalitenisz YU nemzetközi bajnokság…
Az 1975-ös röplabda-Eb-n jugoszláv bronzéremről tudósíthattam, s azt követően – 2019-cel bezárólag – az olimpiákon 1-1 arany- és bronz-, a vb-ken 1-1 ezüst- és bronz, az Eb-ken pedig további három arany-, 1 ezüst- és még 7 bronzérem volt a férfiválogatott pompás mérlege. 44 év alatt tehát 16 rangos nemzetközi trófea került a sikerlistára, azóta pedig semmi. Még tartott a sikerek korszaka, amikor egy nyugdíjba készülődő helyi szakembert – aki nem volt kihatással sem az országos szintű felemelkedésre, sem pedig hanyatlásra – azzal vigasztaltam, hogy már nem kell majd szégyenkeznie a szeretett sportága jövőbeli elszürkülő napjai miatt. Megkérdezte, miért látom elkerülhetetlennek a visszafejlődést. Azután bólintott a két mutatóra. Az első a röplabda belgrádi központosítása, a másik pedig a korosztályos válogatottak az évi éremtelensége volt.
* * *
Az első bekezdésben olvasható csoportbeosztás az augusztusban Kínában megrendezésre kerülő, 24-es létszámú U21-es röplabda-vb-re vonatkozik. Az országok névsorában azonnal szembeötlő, hogy a múltban mind a felnőtt-, mind a korosztályos mezőnyben sok sikert aratott Szerbia már nincs a legjobb 25 között sem. Nem elírás a 25, hisz nem szerepelhet a kitiltott Oroszország, amely ellenkező esetben biztos a fenti névsorban, tehát Szerbia előtt lenne.
Hogy jutott el 50 év elteltével a szerbiai röplabda a legjobbak közül újra a sikertelenek közé? Erre a kérdésre a honi röplabdaszövetség adhatna esetleg választ. Egy biztos, nem a jelenlegi vezetőség a vétkes, a visszafejlődés jelei már csaknem másfél évtizede megmutatkoztak, de az időnként aratott nemzetközi sikerek megtévesztőként hatottak.
A jelenleg folyó Nemzetek Ligája mezőnyéből az ifi-vb-n nincs még három európai, Szlovénia, Hollandia és Németország. Velük nem szükséges foglalkozni, de aligha korai megemlíteni, hogy félő, rövidesen – ha nem előbb, akkor Tijana Bošković visszavonulása után – hasonló helyzetbe jut az egyre inkább hanyatló szerbiai női röplabda is.
