Korosztály

A médiában, váltakozó intenzitással, továbbra is tart a sajátságos, bár teljes mértékben szükségtelen kampány arról, hogy ki is minden idők legjobb, vagyis az angolból szó szerint lefordítva, legnagyobb teniszezője. Lehetséges, hogy már minden szakértő véleményt mondott, de rengeteg olyan kívülálló is, akik egyáltalán nem a tenisszel és a számba vett hírességek játékával és eredményeivel foglalkoznak, hanem kizárólag szurkolói szemszögből nyúlnak a kérdéshez.

A kampány még akkor indult, amikor a nagy hármas tagjai, a nyert Grand Slam-serlegek sorrendjében Novak Đoković, Rafael Nadal és Roger Federer, még aktívak voltak, és halomra nyerték a meccseket és tornákat, és tart most is, amikor ketten már visszavonultak, a harmadik pedig még ugyan figyelmet érdemlő, de félreérthetetlenül hanyatló teljesítményt mutat.

A sok év alatt persze egy lépéssel sem kerültünk közelebb az érdemleges válaszhoz, hisz az nem is lehetséges, elvégre minden korosztálynak megvannak a legjobbjai, bár feltételezni lehetett, hogy bizonyos idő múltán majd újak és még jobbak lépnek porondra, az addigi legnagyobbak pedig azután már számításba sem jöhetnek, és a vélemények csatájának tárgyát már más teniszezők képezik.
Hogy ne menjünk vissza nagyon a múltba, induljunk a múlt század 70-es éveinek közepén, amikor bevezették a hivatalos világranglistát, és minden egyes statisztikai adat egy csapásra használható támasz lett.

Nos, 1974-től kialakult a Connors, Borg és McEnroe hármas, amelyben idővel a korán visszavonult svéd játékost Lendl váltotta. Abban az időben is elhangzottak értékelések, miszerint e négyes már túlszárnyalta a múlt legismertebbjeit (Borotra, Perry, Tilden, Budge, Rosewall, González, Laver stb.).

Több mint tíz év után, a 80-as évek második felében megjelent a Wilander, Becker és Edberg trió és megint egy valamivel fiatalabb negyedik, Jim Courier. Ők együtt már rövidebb ideig uralkodtak, helyettük Sampras és Agassi állt az élre, majd az ezredfordulón nyolc új világelsőt láttunk, de Federerig senki sem tudott dominálni. Aligha gondolta volna bárki is, hogy a svájci játékos a rövidesen felzárkózó Nadallal és Đokovićtyal együtt két évtizeden át marad az élen, a tenisz iránti érdeklődést határtalanra tolja ki, és 2009-ben Wimbledonban, amikor Roger a Sampras csúcsát megdöntő 15. nagy serleget nyerte el, beindul a GOAT (Graetest Of All Time) vitája.

Tizenhat éve tart már a próbálkozás a reális mércék felállítására, de az a gyanúm, hogy már más nevek kerültek előtérbe. Lehetséges, hogy még korai belekeverni őket a vitába, lehet, hogy nem, mert Carlos Alcaraz öt GS-serlege 22 éves korban már erősen Borgot és Nadalt idézi, és ott van még Jannik Sinner – a legutóbbi hat nagy tornán ők ketten 3-3 serleget nyertek –, valamint e korosztályban Jack Draper és Lorenzo Musetti is. Alcaraz és Sinner lehetne az új Nadal és Federer, tehát GOAT-jelölt, de ki lesz a hagyományos harmadik? Egy náluk fiatalabb? João Fonseca?