255. feladvány
Balla Zoltán
Magyar Sakk Lap, 1905.
Világos: Kd7, Bd5, Fa1, Hf5, Hg6, gy: b4, c5, g2 /8/
Sötét: Ke4, gy: a2, g7 /3/
Matt három lépésben.
Megoldásként beküldendő a mattig vezető lépéssorozat 2009. V. 8-ig a következő címre: Magyar Szó szerkesztősége (Sportvilág, Sakkrovat), 24400 Zenta, Posta u. 14. Aki fejtőversenyünkön 40 pontot összegyűjt, az egy hónapig ingyen kapja a Magyar Szót, azaz egyhavi előfizetést nyer, illetve, ha a nyertes úgy kívánja, az előfizetés helyett kaphat egy sakk-könyvet vagy egy sakk-készletet.
További egy pontot szerezhet az a fejtő, aki a 255. számú versenyfeladvány megfejtésével együtt (és nem külön!) megírja a helyes választ a következő kérdésre: Kinek a nevét viseli az 1.e4, Hf6 lépésekkel kezdődő védelem?
A 253. számú versenyfeladvány (Akcsurin M., Vecsernyij Harkov, 1982.; V: Ke8, Vh5, Fh2 (3), S: Ke6, gy: a6, f6, h6 (4); Matt két lépésben.) megfejtése a következő: 1.Vf3! Ez a feladvány, sajnos, két sajtóhibával jelent meg: téves sorszámot kapott és lemaradt a követelmény. A helyreigazítást a 2009. IV. 15-i, szerdai Magyar Szó sportrovatában közöltük. Fejtőink, egy kivételével, még azok is, akiknek figyelmét elkerülte a helyreigazítás, az állás és a helyes megfejtésért járó pontszám alapján, rájöttek, hogy mi lehet a követelmény. Így szerencsére túl nagy zavart nem okozott ez a kellemetlen húsvéti sajtóhiba.
A 253. számú versenyfeladvány után feltett kérdésre a helyes válasz a következő: Az első délvidéki magyar sakkmester Dr. Noa József (Nagybecskerek, 1856. – Újvidék, 1903.) volt. Jogot végzett, először Nagybecskereken volt törvényszéki jegyző, később Újvidéken lett járás-, majd törvényszéki bíró.
E heti nyertesünk a bácskossuthfalvai Horkai Sándor, a zentai Mészáros Réka és az adai Tóth Zoltán. Horkai Sándor pontszáma meghaladta, Mészáros Rékáé és Tóth Zoltáné pedig elérte az előírt negyvenet.
Fejtőversenyünk állása a rovatzártáig, azaz 2009. IV. 20-ig (reggel 8 óráig) beérkezett helyes megfejtések alapján: Horkai Sándor (Bácskossuthfalva) 41, Mészáros Réka (Zenta), Tóth Zoltán (Ada) 40-40, Bálind Mátyás (Ada) 39, Mészáros Ferenc (Szenttamás) 38, Paróci Károly (Mohol) 37, Kéménczy György (Szabadka) 36, Szűcs András (Óbecse), Zuhrics Eni (Temerin) 35-35, Farkas Tibor (Magyarkanizsa), Péter Melinda (Temerin), Répási András (Temerin) 34-34, Turányi László (Zenta), Vastag László (Magyarkanizsa) 33-33, Varga László (Szabadka) 31, Lőrincz Renáta (Tornyos) 30, Brada Sándor (Bajsa), Holobica László (Bácskossuthfalva), Szabó András (Szabadka), Szabó János (Bajmok), Szakács Elemér (Bajmok) 29-29, Bacsa Zoltán (Bajsa) 28, Hallgató Imre (Bácsfeketehegy), Homolya Imre (Zenta), Németh Tibor (Bácskossuthfalva), Novoth Mátyás (Bajmok) 26-26, Kalmár Gábor (Tornyos), Palágyi Juhász Ildikó (Topolya), Šakić Simeon (Mohol), id. Urbán János (Bácskossuthfalva) 25-25, Jánosi Zoltán (Újvidék), Juhász Csaba (Magyarkanizsa) 24-24, Nagy János (Nagybecskerek), Simon Zoltán (Tornyos) 23-23, Despotović Erna (Szabadka), ifj. Varga László (Ada) 22-22, Kovács Eszter (Bajsa) 21, Kollár László (Temerin), Lackó József (Topolya) 20-20, Rózsa Róbert (Zenta), Rózsa Sándor (Zenta), Urbán Mónika (Bajsa) 19-19, Borbás Péter (Tiszakálmánfalva), Kiss Ferenc Péter (Újvidék) 18-18, Géczi János (Ada), Jakšić Igor (Mohol), Molnár Gábor Roland (Zenta) 17-17, Berényi József (Palics), Šakić Lóránd (Mohol), Szloboda Géza (Ada) 16-16, Andriga Sándor (Palánka), Bosznai Tamás (Magyarkanizsa), Gulyás Réka (Mohol), Szeles Ferenc (Nagyradanovác) 15-15, Barna Antal (Szabadka), Bicskei Mihály (Magyarkanizsa), Huszák Gábor (Felsőhegy), Pálfi Imre (Szabadka), Tóth Kázmér (Magyarkanizsa) 14-14, Brindza István (Pacsér), Farkas Máté (Magyarkanizsa), Úri Árpád (Újvidék), Varjas Sándor (Bácskossuthfalva) 13-13, Balázs Bettina (Magyarkanizsa), Kovács Birkás Árpád (Újvidék), Nagy István (Bajmok), Rózsa József (Topolya) 12-12, Husnyák Dávid (Szabadka), Plahi István (Szabadka), Szenti Áron (Topolya) 11-11, Botka Csaba (Temerin) 10, Kaszás Viktor (Felsőhegy), Kiss Tamás (Magyarkanizsa) 9-9, Rácz Béla (Ada), Világos Emil (Mohol) 8-8, Csengeri József (Zenta), Kovács Péter (Palics) 7-7, Kajári Zoltán (Zenta), Pásztor Sándor (Temerin) 6-6, Pakai György (Magyarkanizsa) 5, Gellér Sándor (Bácskossuthfalva) 4, Csorba János (Temerin), Horváth Alex (Felsőhegy), Vastag Bálint (Hódegyháza) 3-3, Horváth Tibor (Adorján), Šećerov Petar (Topolya), Szél Alex (Magyarkanizsa), Szilágyi Juhász Ildikó (Topolya) 2-2, Borbás Béla (Hódegyháza), Sihelnik Károly (Topolya) 1-1 pont.
Ü z e n e t
Mészáros Réka, Zenta. Kérésének megfelelően ellenőriztem a nyilvántartást, és megállapítottam, hogy a 249. számú versenyfeladvány helyes megfejtéséért és az utána feltett kérdésre adott helyes válaszáért annak idején a javára írtam 3+1 pontot. Nem tudhatom, mi alapján véli, hogy ez nem így történt.
AZ E HETI SORSOLÁS EREDMÉNYE
A Magyar Szó 2009. IV. 4-5-i, szombat-vasárnapi számában közölt 1.697. sorszámú feladvány (Fridrich Jenő, Magyar Sakkújság, 1912.; V: Ka2, Vg3, Ff5, Hd6 (4), S: Kd5, gy: a7, c5, c6, d4 f7 (6); Matt két lépésben.) megfejtése a következő: 1.Hc4!
A rovatzártáig, azaz a fejtési határidőben 18 fejtő küldött be megoldást. Mind a 18 megfejtés helyesnek bizonyult. Miután kizáró okot képező szabálytalanság nem fordul elő, mind a 18 fejtő részt vehetett a sorsoláson. A szerencse ezen a héten a moholi Világos Emilnek kedvezett, így a Šah-Globus Kft., rovatunk támogatója neki fogja elküldeni nyereményjátékunk 62. ajándékcsomagját.
KALANDTÚRA OLASZORSZÁGBAN /9./
Velencében
Olaszországi utazásunk tervezése és vezetése jó kezekben volt. Intézőnk és útvezetőnk úgy gondolta, hogy ha már a fizetett útvonalról nem térhetünk le, legalább azt nézzük meg, ami útba esik. Ez meg éppen Velence. Otthon majd azt mondjuk, hogy csatlakozás hiányában /amit az otthoni gyakorlat alapján el is hisznek!/, ha már ott vagyunk, megnézzük, hogy a kapitalizmus, hogyan „öl, butít és dönt nyomorba”. Ez még a szemellenzős „elvtársaknak” is tetszeni fog. Így tehát Velencében megálltunk. A tervezésbe ugyan nem, de a kivitelezésbe Tóni bácsi sikertelen kombinációja miatt hiba csúszott. A velencei pályaudvaron is ezzel kezdődött a nagy izgalmak utáni tanácskozásunk. Kubát kezdte:
– Ennek a kombinációnak a csattanóját tényleg nem láttuk!!
Ez egyenes utalás és célzás volt Tóni bácsinak arra a magatartására, hogy amikor valaki szép kombinációval nyert ellene, akkor azt az illető szerencséjének és véletlennek minősítve kihívóan a szemébe nézve szokta mondani:
– Ezt maga/te nem is láthatta/d!!
Azaz a maga vagy te szerény képességeivel/képességeiddel erre nem vagy képes!!
Ezt már én sem hagyhattam ki, és tisztes távolságból megszólaltam: – Hát, ez tényleg lyukas kombináció volt!!
Ez is egyenes utalás és célzás volt arra, hogy ő mindenki már kombinációját lyukas minősítette, sajátjait pedig zseniálisnak. Szerénytelen ember volt, aki, amikor a szerénységet osztogatták, egyszerűen sorba se állt! Tóni bácsi arca bíborszínűre, lilásvörösre változott. Mielőtt azonban valamilyen meggondolatlanságra határozta volna el magát, megszólalt az útvezetőnk, Tari Jenő:
– Palcsuszkám, most nekünk kell magát kitartanunk!!
Ez hatott. Ez elevenbe vágott. Ő a nagymellényű, fölényes támogatónk miránk pénztelenekre szorul! És semmit sem tehet. A matt védhetetlen! Ebben az új szerepben, amelyben nem lehetett az utolsó szó az övé, sehogyan sem találta fel magát. Ami a „palcsuszkám” kifejezést illeti, ez Tari Jenő nyelvi leleménye. Ma már ritkábban halljuk, de az ötvenes években általános használatban voltak a „palira vesz”, „bepaliz”, „palimadár” stb. kifejezések, amelyek akkor is és most is könnyen becsapható, átejthető és hiszékeny ember jelzői volt. A „palcsuszka” a „palimadár” becézése olyan finom kiadásban, hogy tudtommal még senki sem sértődött meg érte! Útvezetőnk ezt általában a következő értelemben használta: „Esetlenkém!” vagy „Te kis szerencsétlen!”
A továbbiakban megbeszéltük, amit úgy is tudtunk: pénz nincs, találja fel mindenki magát úgy, ahogy tudja. Mehet mindenki, ahová akar, de a megbeszélt helyen és időpontban találkozunk. Már nem emlékszem egyedül vagy másokkal indultam-e el városnézésre. Láttam a bazilikát, a Doge-palotát és a Szent Márk teret is. Semmilyen maradandó benyomást nem keltettek bennem. A galambokról az volt a véleményem, hogy a mi tanyai vadócaink szebbek és különbek. Megcsodáltuk a lagúnákat és a rajtuk sikló gondolákat. Röviden összefoglalva: holtfáradtan és pénz nélkül ne menjen senki Velencébe! Egyébként is koromnál fogva szívesebben mentem volna nyáron a város világhírű strandjára, a Lidóra. Végül lépcsőre vagy valami másra leültem a Sóhajok hídjánál /Ponte dei Sospiri/, és sóhajtozva közszemlére tettem a Morava cigarettát. Ha valaki odanézett, már mondtam is:
– Cigare, vendere! /Eladó cigaretta./
– Kvanta koszta? /Mi az ára?/ – kérdezte, akit érdekelt.
– Duo csento lira /Kétszáz líra./ – válaszoltam és egy nagyot sóhajtottam, hogy többet ne kérdezzen, mert Dante nyelvén én ennél többet nem tudok.
Bem
