A Formula–1 vezetői a héten lefektették a sport következő motorszabályának alapjait, és bár a megfogalmazott irányelvekkel elvileg a nézők és a csapatok érdekeit igyekeztek szem előtt tartani, a négy gyártó közül három máris nyílt kritikával illette az FIA és a Liberty Media ötleteit.
A jelenleg használt motorformula 2014 óta van érvényben, bevezetése egybeesik a Mercedes uralmának kezdetével. Ám míg az erőviszonyok az élen lassacskán kiegyenlítődni látszanak, más téren a mai napig komoly kritikák érik az 1,6 literes, V6-os turbómotorokat, amelyek a hibrid rendszerre nagymértékben támaszkodva rendkívül összetett és költséges egységet alkotnak. A nézőket eközben a korábbi V8-asoknál érezhetően alacsonyabb hangmagasság, valamint a Renault és a Honda által még mindig ki nem küszöbölt megbízhatatlanság, illetve a miattuk járó rajtbüntetések bosszantják. A csapatok jó ideje egyetértenek abban, hogy el kell mozdulni a jelenlegi motorformulától, lehetőleg úgy, hogy azzal az F1 vonzerejét is növeljék.
Az F1 irányítását az idei évre átvevő Liberty Media a 2021-től kezdődő időszakra fogalmazta meg változtatási javaslatait. Eszerint a V6-os turbók megmaradnának mai formájukban, viszont a sokaknak fejfájást okozó hibrid rendszert a hőenergiáért felelős elem, az MGU-H száműzésével leegyszerűsítenék, így visszatérne a gombnyomásra történő teljesítménynövelés, ami tulajdonképpen a korábbi KERS jóval erősebb változata lenne. A fordulatszámot a 15 000-es limitről 18 000-re emelnék, ezzel javítva a motorok hangját, a költségek visszaszorítását pedig olyan intézkedésekkel érnék el, amelyek kimondják a ma még szabadon fejleszthető akkumulátorok egységesítését, rögzítenék az erőforrások külső formatervét, valamint szigorítanák a fejlesztési lehetőségeket.
A tervek nyilvánosságra hozatalát követő napokban viszont a Ferrari, a Mercedes és a Renault is élesen kritizálta a javaslatokat, noha mind más-más érveket felsorakoztatva. A leghangosabb – szokás szerint – a Ferrari volt, amelynek elnöke, Sergio Marchionne előhúzta az elődje által is előszeretettel használt ütőkártyát, a kiszállással való fenyegetést. Szerinte ugyanis ezekkel a szabályokkal már annyira behatárolnák a tervezők mozgásterét, hogy egy gyártó szinte már nem is különböztethetné meg magát a többitől, a Ferrari számára pedig a motorfejlesztés mindig is a Formula–1-es program fő mozgatórugója volt.
A Renault és a Mercedes vezetői viszont éppen ellenkezőleg, amiatt aggódnak, hogy bár a tervezett motorformula alapjaiban véve hasonlít a jelenlegire, mégis teljesen új felfogásban kell majd megépíteniük az új erőforrásokat, ami a céllal szembemenve pont nagyobb költekezést, újabb fegyverkezési versenyt idézne elő. A Mercedest irányító Toto Wolff attól is tart, hogy 2014-hez hasonlóan egy új motorszabály ismét nagyobb különbségeket alakítana ki a csapatok és a gyártók erősorrendjében, pedig éppen az idei szezonban érkezett el a pont, amikor már gyakran a Ferrari és a Red Bull is képes egyenrangú ellenfele lenni a csillagos márkának.
A jelenlegi motorok legnagyobb ellenzője azonban a Red Bull vezetője, Christian Horner, aki ha tehetné, szíve szerint már most megszabadulna a szerinte „semmi jót nem szolgáló” szabályrendszertől. Mögöttes indíték lehet, hogy az Aston Martin egyre szorosabbra fűzi a szálakat a csapattal, és egyre többen beszélik, hogy a brit gyártó akár motorszállítóként is beszállhat az F1-be, a Red Bullnak pedig 2019-re mindenképp új partnert kell találnia, a jövő évük lesz ugyanis az utolsó a Renault-val.
