A nyelvhasználat módosulásának sajátos esete a vonzatváltás. Mivel nem tartozik a leggyakoribb jelenségek közé, és nem is túl feltűnő, érthető módon könnyen elkerüli a közfigyelmet. A szaporodó példák miatt mégis érdemes vele behatóan foglalkozni.
Nyelvművelésünk korábban sokszor jelezte, hogy bizonyos igék határozóragos vonzatát kezdi felváltani a tárgy ragja: előfizet az újságra – előfizeti az újságot, felügyel a vizsgára – felügyeli a vizsgát, lekésik a vonatról – lekési a vonatot. A Magyar értelmező kéziszótár több mint három évtizeddel ezelőtti első kiadása még csak a határozóragos formákat tartotta elfogadhatónak, a közelmúltban megjelent új kiadásban viszont már módosult a megítélés. A tárgyragos változat manapság már egyre megszokottabb, s a Nyelvművelő kéziszótár szerint sem hibáztatható.
Hasonló vonzatváltást tapasztalhatunk két olyan ige esetében is, amely a sajtónyelvben igen gyakori. Ilyen mondatokat olvasunk és hallunk újabban: A miniszterek megállapodtak a jövő évi költségvetés sarokszámairól. – A tárgyaló felek megegyeztek a diplomák honosításáról. Tehát: megállapodik, illetőleg megegyezik valamiről – legalábbis a mai fül számára. Hagyományosan viszont a -ban, -ben ragot használták mindkét igével, azaz megállapodtak a sarokszámokban, megegyeztek a diplomák honosításában. Idősebb újságírók, szerkesztők, korrektorok érzékenyek erre a kis különbségre, és továbbra is ragaszkodnak az utóbbi fogalmazásmódhoz.
Ezek a kettősségek a XX. században hosszabb idő alatt alakultak ki, további példáink viszont az utóbbi egy-két évtized nyelvhasználatának módosulását tanúsítják. Szemünk előtt zajlott le a kommunikál ige jelentésének és vonzatszerkezetének átalakulása. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a korábbi szaknyelvi kifejezés egyszerű köznyelvi szavakat helyettesít: mond, kijelent, kifejez, jelez, nyilatkozik. Egészen friss fejlemény, hogy a mindeddig tárgyatlan kommunikál ige tárggyal is bővül: A kormány azt kommunikálja a választóknak, hogy… Ennek az újszerű használatnak egyik oka az, hogy a szó magyar megfelelői tárggyal bővíthető, tárgyas igék: azt mondta, kijelentett valamit, kifejezte sajnálatát. Elősegíthette a tárgyassá válást az angolból származó sajtónyelvi tükörfordítás, mivel ott a communicate már eleve bővíthető ezzel a mondatrésszel.
Ugyancsak feltételezhetünk némi idegen hatást a túlél vonzatvesztésében. Szabályosan kizárólag tárggyal együtt használtuk: túlélte a balesetet, túlélte a megpróbáltatásokat. Manapság viszont a tágabb jelentésű angol survive fordítására akkor is ezt a magyar megfelelőt alkalmazzák, amikor helyesebb volna más megoldást választani: A 26 hetes koraszülött általában túlél. Itt jobbnak tarthatjuk az életben marad kifejezést, máskor viszont a fennmarad illik a mondatba: Ez az endemikus faj a mostoha körülmények között is évezredek óta túlél.
A vonzatváltás következő esetében az eredetileg igekötő nélküli formákhoz utóbb igekötő társul, s ezek az igekötős származékok már tárgyasak: elnököl az ülésen – leelnökli az ülést; reagál valamire – lereagál valamit. Az utóbbi változat zsargonszerűnek minősíthető, és semmiképpen sem köznyelvi. Érdekes módon az igekötő elhagyásával is módosulhat a nyelvtani szerkezet. Sajtónyelvi rövidülést találunk ebben a címben: A minisztérium nem szivárogtat. (Mármint nem szivárogtatja ki a híreket.) Következő idézetünk szintén igekötővel megszokottabb: Nem mindegy, hogyan közelítjük a problémát. A manapság előforduló közelít valamit szerkezetvegyülés eredménye: megközelít valamit, illetőleg közelít valamihez, tehát itt is a tárgy váltakozik a határozóval. Szintén a hírekben tűnik föl a tárgyi bővítményét nélkülöző aláír, például: A köztársasági elnök aláírt. Ismét a címmel szembeni alapkövetelmény, a tömörség okozza ezt a rövidülést, amelyet a szövegkörnyezetből és ismereteink alapján tudatunkban kiegészíthetünk: …aláírta a törvényt. A sporttudósításokban viszont újabb határozói vonzatot kap ez az ige. Az aláír valakinek jelentése: ’(sportoló) (le)szerződik valamilyen egyesülethez’, például: Sarkadi aláírt a Fehérvárnak.
Az eddigiekben a mindennapok nyelvhasználatából merítettünk. Érdemes tovább vizsgálódnunk a szépirodalomban is, mert kiderül, hogyan alakítják, gyúrják nyelvünk anyagát a művészek. Az egyéni szóhasználat remekbe szabott példái és az egyedi költői képalkotás mellett kevésbé ismert és kevésbé gyakori eljárás a tudatos nyelvtani szabálytalanság, az úgynevezett grammatikai metafora. Bármilyen nyelvtani szabályszerűséggel előfordulhat, így a vonzatváltással is, mint ahogy Petőfi Sándor elbeszélő költeményében, a János vitézben találjuk: Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett, / S az óriás felett átmente a vizet. Az átmegy ige vonzatszerkezetébe a helyhatározó tartozik bele: átmegy valamin vagy valami fölött, a tárgy nem, idézetünkben mégis az utóbbi szerepel, és ettől válik egyedivé a szövegrészlet. Hasonló jelenséget tapasztalunk József Attila Köntösök című versében, ahol szintén az igéhez kapcsolódó tárgy jelenti az újítást: Remegni kell a vérsötét, / gyökérző Bánat köntösét…
A nyelvtani szerkezetek, jelesül a vonzatok kisebb-nagyobb módosulása és tudatos módosítása tehát egyaránt létezik. Az ilyen változások nemcsak felszíni jelenségek, mint szókincsünk bővülése új szavakkal vagy új jelentésekkel, hanem – grammatikai jellegüknél fogva – nyelvünk mélyebb rétegeit is érintik.
(Forrás: Édes Anyanyelvünk, 2006. június)
