A csapatok fölállnak. A játékvezető a sípjába fúj. E pillanatban fölhangzik Verdi Aida című operájából a Bevonulási induló. Egyetlen trombita hangja. Kicsi Virág bátran, dagadó képpel fújja hangszerét! Pár perc múlva bátyja, a puzonos is társul hozzá, és szinte a teljes liget visszhangozza a világhírű olasz zeneszerző dallamát.
A zöld gyepen komoly csata van kialakulóban. A vendégek valamivel magasabbak, mint a hazaiak, ám a talajra leszorított gyors labdamenetek nem tetszenek a lassabb játékhoz szokott nagycsapatosoknak. Igaz, ők kissé becsapódnak, nagyon lebecsülik ellenfelüket. Zúgó lövéssel köszöntenék fel Rékát, de a világ legjobb kapusa, ahogy titkon Géza szívében kivirágzott a kislány minősítése, szinte a levegőben úszva öklözi ki kapujából a veszélyes rakétát.
– Bravó, Réka! – kiált Jenő bá. – Nagyszerű védés!
A kapusedző mögött állók azonnal éltetni és biztatni kezdik a feje tetején piros masnit hordó kislányt. Fölhangzik a Réka! Réka! kórus, és nem csitul, mert szinte pillanatok múlva ismét nagyot véd a kislány.
– Hűha! Micsoda csudakapusuk van ezeknek! Gyönyörű kislány! – dicséri a vendégek segédedzője a mesterének.
– Szólunk majd a lánycsapatunknak, hogy milyen virág terem ezen a tájon – így az edző.
– Jó lesz, ha elhappoljuk ezektől idejében. Ha mi meg nem tesszük, megteszi más.
Míg a vendégcsapat edzői játékoscsábításról elmélkednek, Géza hatalmas térfelet átszelő indítást küld a bal szélre. Julcsi szélvész. Lefutja a jobbhátvédet, és Misi fejére rajzolná a labdát. Misi ugrik a magasba, de a kapus megelőzi, és kiöklözi a labdát. A játékszer a második vonalban futva közelítő Géza elé esik. A fiú kapásból küldi ballal a kapura, és bizony utat talál a labda a hálóba! A cerberus az előbbi tisztázása után nem ér vissza a kapujába!
– Nagyszerű helyzetfelismerés! – kiált Miska bá.
– Géza! Géza! – fújja a kórus.
Juliska, a kisdobos rákezdi az ütemet, a nagydob azonnal bekapcsolódik. Cintányér és végül a harsona! Óriási zenebona!
A vezető találatot szerző Gézát ölelgetik a társak. Réka a kapuban ugrál határtalan örömében.
A legnagyobb elismerés titokban marad a hazai játékosok és nézők előtt.
– Ez a csudalövés a hálóban kötött volna ki akkor is, ha a kapusunk a helyén áll – mondja a segédedző.
– Felnőttmeccsen is ritkán látni ilyen szép kapáslövést – hangzik az edző osztályzata.
– Kicsi még a gyerek, véletlen volt a lövés!
– Véletlen? – így a tréner. – Nem láttad tőle azt a megelőző hosszú bal oldali futtatást? Pontos volt, és jobb lábbal adta! A lövés meg ballal történt!
Csönd az ellenfél kispadján.
Ám a pöttyös mellű énekesrigó sárgás mellényébe törli hegyes csőrét, és azonnal odarepül a liget legmagasabb hársának a tetejébe, és onnan énekli ki, hallja meg a világ, az ellenfél edzői is dicsérik a mi csapatunkat! Megértették és megtanulták a nótát a növények, madarak, állatok és mindenféle csúszómászók meg tücskök és bogarak is!
Letelik az első 15 perc.
A rezesbanda bevonul a játéktérre, és kétszer körbejárja. A közönség, főleg az anyák és nagymamák árgus szemmel figyelik a muzsikusokat, főleg a csinos zenészlányokat. Meg is szólalnak sokan:
– De ügyes ez a mi Fábiánunk! Milyen komoly muzsikusokat nevel!
A tanár úr megjegyzi magának e dicsérő hangokat.
– Estére elmondom a vének tanácsában, hogy főleg Kántor úré a dicsőség a mai rezesbanda megszületésért. Persze, Fábi komámnak is komoly része van a zenebonában!
Újra a Bevonulási induló. Kezdődik a második félidő. Most Jutka áll a kapuban. Az első félidőben is váltotta egyszer Rékát. Nem volt komoly dolga, ám kétszer is nagyszerűen hárított. Úgy volt, Ede lesz a váltókapus, de az idősebbik csapatban tegnap megsérült az első számú hálóőr. Hürtösködött, és leesett a kerékpárról. Lenyúzta a jobb térdét, és fájlalta az oldalát is. A kórházban a doktor néni ellátta, de olyan keményen, hogy a sokat megélt kapusnak a könnye is kicsordult. Most itt ül ez a komolytalan fiú, Elek, és fájó szívvel nézi a meccset. Jutkának már a második percben szomorú sors jut. Hatalmas lövés, jobb fölső ficakba tart, ki is szedi a pókhálót!
– Jaj! – könnye majd kicsordul a lánykának.
– Nincs semmi baj, kicsikém! – vigasztalja Jenő bá.
– Hajrá, Jutka! – zúg a gyerekkórus.
Főleg az Aranyhalacskák cérnahangja röppen szinte a bárányfelhőkig, hiszen a kapus húga és öccse is a vizesek csoportjába tartozik.
Jutka egy komoly védése után, amelyet meg is tapsol a hálás szurkolócsapat, hosszan dobja ki a labdát Enikőnek. Ő jobb szélre továbbít Gergőnek. A fiú az alapvonalig fut a labdával, onnan élesen beadja, szinte Misi fejére rajzolja. Misi Rozikához továbbít. Ő kapura küldi ballal, ám a kapusról kipattan Marci elé. A középpályás nagyot rúg!
– Majd kiszakadt a háló! – hallatszik a tudálékos aranyműves hangja!
A csapat összeölelkezik. Örülnek. Boldogok. Az utolsó két percre újra Réka a kapuban. Már-már mindenki azt hiszi, hazai győzelem a találkozón, amikor Géza indulna, kiterjeszti bal kezét. A büntetőterületen belül rárúgják kezére a labdát.
– Kölcsönadtátok Edét! – hangoskodik a tanár úr. – Mi lesz most?
A kapu közepén Réka. Nyugodt, mint a dalai láma! A tibeti vallási vezetőről köztudott, hogy a legfeszültebb és a legkellemetlenebb helyzetekben is képes megőrizni nyugalmát.
Szemben vele az ellenfél legjobb góllövőjének tartott csatára. A hatméteres vonalra helyezi a labdát. A játékvezető megtekinti a két ellenfél helyzetét és viselkedését. Halálos csönd a nézőtéren. A bíró a sípjába fúj. Az ítélet végrehajtója nekifut, és nagyot rúg a labdába. Elrepül a játékszer messze ki a nézőtér fölött. A madarak reagálnak legelőször. Hatalmas csirregés, csiripelés, károgás. A büntetőt rúgó fiú a fejét fogja.
– Megbabonázta őt is, meg a labdát is a mi gyönyörű Rékánk! – fogalmaz a jegenye szobafestő.
A közönség a csapatot élteti. A rezesbanda a bevonulási indulóba kezd. Daliás léptekkel mennek a pálya közepébe. Ott már győzedelmi induló a Verdi-szerzemény. Az uszodás kicsik, a pirókák beszaladnak a zöld fűre. Ölelgetik a játékosokat!
