Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, hogy mi az, ami vezérli az emberek döntéseit, pontosabban az erkölcsi döntéseket, és ilyen esetekben milyen érzelmek keletkeznek, léteznek az emberekben. Erkölcsi döntéseknek számítanak az olyan helyzetek, amelyekben a helyes és a helytelen közötti választás történik meg, és ez a választás alapvető emberi értékeken, meggyőződéseken és etikai normákon alapszik. Jobb esetben dilemmák merülnek fel, melyek során mérlegelni kell egyebek között a következményeket, a társadalom és a közösség elvárásait, illetve azt is, hogy az érintetteknek a jogai csorbulnak-e. A morális érzelmek témája – és a döntések moralitása is – az utóbbi időben kezdett el foglalkoztatni, mert egyes politikai döntések óriási port kavartak nálunk, érzelmek viharát váltva ki, elsősorban az elszenvedőkben. Jómagam is a saját bőrömön megtapasztaltam a vezetőink, a hatalmon lévők, a közösség számára elfogadhatatlan döntéseiknek, viselkedésüknek, kijelentéseiknek hatásait, következményeit. Néha úgy tűnik, mintha egyesekből hiányozna az a belső jelzőrendszer, amely mások, de elsősorban a saját cselekedeteikhez határozzák meg a viszonyulásukat, amit morális érzelmeknek is nevezünk. Ha utánanézünk annak, hogy hogyan határozzák meg a szakemberek a morális érzelmek fogalmát és jelenségét, nehéz dolgunk van, mert általában valamilyen pszichológiai, filozófiai, teológiai vagy szociológia elmélethez kapcsolódó meghatározást olvashatunk. Segítségemre volt a mesterséges intelligencia által készült összefoglaló, amelyben a többi között a következőt olvashatjuk: „A morális érzelmek az emberi evolúció során kifejlődött, a társas együttélés szabályozására szolgáló pszichológiai mechanizmusok. Eredetük a csoportos túléléshez, az altruizmushoz és a társas kohézió fenntartásához kötődik, amelyek biológiai és kulturális szinten egyaránt motiválják az erkölcsi cselekvést és az igazságosságot.” „A morális érzelmek olyan veleszületett és tanult pszichológiai reakciók, amelyek vezérlik az erkölcsi döntéseinket, motiválják a társadalmilag elfogadható viselkedést, és segítenek a közösségi normák fenntartásában. Ezek a belső »jelzőrendszerek« alapvetően meghatározzák, hogyan viszonyuljunk másokhoz és saját cselekedeteinkhez.” A morális érzelmek valójában a csecsemőkorban kezdenek kialakulni az együttérzés mellett. Így csecsemőkorban jelenik meg a gyermek fejlődése során a bűntudat és a szégyen érzése is. Persze ezeknek az érzelmeknek a formálódásában jelentős szerepe van a kultúrának, amelybe beleszületett, amelyben nevelődik, és beágyazódik az egyén viselkedése. Többfajta kategóriáját találjuk az erkölcsi érzelmeknek. Például vannak önértékelő érzelmek, mint a bűntudat, a szégyen, a büszkeség és a zavar. Ezek belső iránytűk, amelyek a viselkedésünket minősítik. De vannak ún. mást elítélő érzelmek, mint amilyenek a harag, a megvetés, az undor és a felháborodás, amelyek mások szabályszegései miatt alakulnak ki, és a közösség védelmét biztosítják. De vannak, mások szenvedésével kapcsolatos érzelmek, mint az empátia és a részvét, amelyek a segítségnyújtás mozgatórugói. De ott van még a hála, a tisztelet és az áhítat érzése is, amelyek a mások dicsőítésével kapcsolatos érzelmek csoportjába sorolhatók. Érdekes kérdés, ha olyan vélemény alakul ki valakiről, vagy éppenséggel valóban hiányzik belőle a szégyenérzet és a bűntudat. Ez egy igen összetett helyzet, és egyben egy összetett pszichológiai állapot is, amely megnehezíti, megakadályozza az empátiát, és az egyén alkalmazkodását a társadalmi normákhoz. Az ilyen eseteknek különböző okai lehetnek. Lehet szó antiszociális személyiségzavarról, mint a szociopátia és a pszichopátia, lehet nárcisztikus személyiségzavar is, de okozhatja súlyos trauma vagy ún. neurodivergens állapotok, mint az autizmus spektruma. Visszatérve az itt és mostra, a mindennapjainkba, a különböző közéleti, politikai eseményekre, fontos lenne megvizsgálni azt, hogy milyen morális érzelmek vannak a játékban, és azok, hogyan hatnak az egyszerű emberek politikai identitására, a nálunk is nagyon erős politikai megosztottságra, amely megtapasztalható szinte mindenhol és minden szinten. A morális érzelmek politikai hatására egy újabb magyarországi kutatás beharangozása is felhívta a figyelmemet. A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont projektumáról van szó, amely 2024-ben kezdődött és 2026. december 31-én fejeződik be. A projektum elnevezése, MORES – Morális érzelmek a politikában: Hogyan egyesítenek és hogyan osztanak meg. Ennek a projektumnak előzményei is vannak, egy korábbi kutatás, amely 2018 és 2022 között folyt, és a DEMOS –Demokratikus hatékonyságérzet és a populizmusvariációk Európában címet viselte. Azt hiszem, mindkét kutatás megállapításai és ajánlásai a mi, nagyon is megosztott közösségünknek is a segítéségére lehet. A MORES-projekt kiinduló feltevése szerint ezek a morális érzelmek képesek egyesíteni vagy megosztani a társadalmat, és azt vizsgálják, hogy a morális érzelmek hogyan hatnak az emberek politikai identitására és politizálására. Célja, hogy a politikai döntéshozókat, a civil társadalmi csoportokat és az állampolgárokat olyan ismeretekkel és eszközökkel vértezze fel, amelyekkel védekezhetnek vagy felléphetnek a társadalmat megosztó politikával szemben. A MORES kutatói szerint a morális érzelmeket a társadalom tágabb érdekeihez vagy jólétéhez kötődő érzelmi reakciókként kell értelmezni. És ha például az egyén dühöt érez a politikusok erkölcsileg helytelennek vagy igazságtalannak tartott magatartása miatt, az morális érzelemnek minősül. És nálunk nagyon sok ilyen dühös polgár van, és a táborok között mind nagyobb és nagyobb a szakadék.
Források:
1. MORES – Morális érzelmek a politikában: Hogyan egyesítenek, és hogyan osztanak meg, ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont, https://tk.elte.hu/mores-moral-emotions-in-politics-how-they-unite-how-they-divide
