A kántor úr nem várja meg, hogy a templom előtti társaság sátort bontson. Homlokon csapja magát, csattanósan ám! Körbefut a hang a kicsi téren. Fölugrik az atyafi a pad végéről.
– Hűha! Nekem sietnem kell haza. Az unokáim ma estétől nálunk laknak!
– Akkor futás! – kiált rá a tanár úr. – Egyik lábad itt, a másik meg ott! Az nincs bizony rendjén, ha öt unoka a nagyszülőknél táborozik, az öregapjuk meg a templom előtt kvaterkázik!
Eliramodik a kántor úr. A többi vén legény nem nevette ki a hazairamodót, volt olyan, aki még irigyelte is!
– Csak tudnám, miért csattantotta képen magát a mi orgonistánk? – próbálja viccesre festeni a hangulatot a tudálékos aranyműves. – Máskor is eljönnek hozzá az unokák, de nincs ennyire besózva a teste-lelke!
– Fúvósötöst próbálnak a kölykök! – kottyantja ki a titkot a jegenye szobafestő.
– Az meg milyen formáció? – csodálkoznak páran.
– Öt csillogó rézhangszer alkotja. Egy kis rezesbanda! – magyaráz a piktor úr.
– Csak két fiú van az unokái között! – ellenkezik a nagyfejű aranyműves.
– Hát aztán, lányok nem fújhatják a bombardont? – kottyant a diskurzusba a hallgatag főmolnár.
Az aranyműves behúzza fülét-farkát, nem is szól többet azon az estén.
A kántor úr otthon még be sem teszi maga mögött az kiskaput, az udvar közepén körben ülő unokáihoz szól:
– Rezesbandát a szombati kölyökmeccsekre!
A gyerkőcök abbahagyják a zenélést.
– Mi van, papa?
– Két különleges kölyökmeccs lesz szombaton a ligeti pályán. A Tiszán túli nagy csapat aprócskái jönnek nagy mellénnyel a mieink ellen.
– De mit keres a rezesbanda!
– Ti lesztek rezesbanda! Két trombita, kürt, harsona, tuba.
– De papa! A rezesbanda menetel! Pannánk meg nem bírja el tubával a menetelést.
– Hát igen – bólint a kántor nagyapa. – Tuba nélkül nincs rezesbanda.
– Semmi baj! – szól a legkisebb, a hatodikos Pisti. – Kölcsönözzük ki a helikont a zenedéből. Fábián bácsi biztosan ideadja.
– Jó, hogy mondod, Zsolti! – így nagyapa. – Föl is hívom őt azonnal!
A fúvósötös négy tagja izgalmában észre sem veszi, hogy a hetedikes Panna elfehéredik. Szinte reszket.
Végül húga, az ötödikes Virág csak észleli nénje színeváltozását.
– Gecő! – rángatja meg Gergely bátyja ingét. – Pannával valami történt!
Panna köré gyűlnek a testvérkék.
– Mi lett veled, Pannikám? – öleli magához a kislányt a bátyó.
Panna bújik a fiúhoz, mint egy ijedt cica. Szeméből kibuggyan a könny.
– Félsz a helikontól? – kérdi unokanénje, Rozika.
– Ne félj! – nyugtatja a unokaöccse, Zalán. – Képzeld el, hogy bombardonnak hívják!
Az ötös tagjai közül négyből kitör a nevetés. Panna is elmosolyodik.
– Mindenki téged vesz észre elsőnek, kicsikém! – így Geri bátyó. – Képzeld el, hogy a kör alakban hajlított basszustubát a válladra veszed, fejed meg kidugod középen, és belerecsegsz a világba!
A kántor nagyapa újra föltűnik.
– Azonnal itt lesz az én Fábi barátom! Hozza a bombardont. Meg előkeres valami kottákat, hogy legyen mit bemutatnotok. Valami jó indulókat. Meg komoly zeneszerzők által írt művekből részleteket.
A ház előtt fékez egy autó. Kinyílik az utcai bejárat, Fábián bácsi nevetve beköszön. Kezében egy táska, vállán meg a helikon.
– Gyerekek! Ti nézzétek meg a kottákat! Pannikám! Te gyere, felöltöztetlek bombardon kabátba.
Pannika fél, hatalmas a hangszer. Ám semmivel sem nehezebb, mint az ő klasszikus tubája. Ő választotta e hatalmas rézhangszert. Második éve fújja nagy szeretettel. Sokaktól hallotta már, hogy lányokhoz nem illik a tuba, ez férfias hangszer. Ő szívből szereti, titokban becézgeti is a tubáját, és tüdeje is van ám hozzá!
Fábi bácsi megtanítja Pannával felvenni és levetni a hangszert. Persze gyorsan ki is próbálják! Egyből sikerül hangot alkotni, pár perc alatt, a skálák is fölhangzanak.
– Nagyszerű vagy, kicsi unokám! – lelkendezik a kántor úr.
Pannika mosolyog már, s úgy veszi észre, a pihenő tuba is elégedetten mosolyog. Nem féltékeny az új hangszerre. Szurkol kis gazdájának, sikerüljön olyan tubán is játszania, amellyel sétálhat. Menetelhet. Egyszer még talán ifjúsági fúvószenekar is alakulhat a helységben.
Fábián bácsi leülteti a rezes ötöst. Elébük tesz egy kottát. Népdalváltozat.
– Ismerkedjetek kicsit a kottával! – mondja.
Kis zenebona, de néhány perc múlva már majdnem összehangolódnak. Kócos még az előadás, de a két öreg zenész már mosolyog! Csak a karmesteri pálca hiányzik!
– Figyelj rám! – áll a kör közepébe Fábi bácsi. – Indítunk!
És beint kezével!
A rezesbanda figyeli, érzi a taktust. Nem nehéz a szám, hiszen ismerik ezt a népdalt. Valójában csak Panna az újonc, ám ő is gyorsan hazaér. Harmadszori ismétlésre, már csiszoltan megy minden.
A karmester mondani akar valamit, de kintről, a ház elől hangok hallatszanak. A házigazda kinyitja a kiskaput. Hát a vének kompániája áll előtte.
– Gyertek be, legények! – invitálja befelé a kíváncsiakat a kántor úr. – Az unokáim odaállnak majd az oldalvonal mellé! Életre kel a rezesbanda! Hallod-e, tanár úr?!
– Te egy varázsló vagy, te, orgonabűvész!
A tudálékos aranyműves odalép a bombardonba öltözött kislány mellé.
– Én ezt az oxidált, matt hangszert holnapra fényes csodává varázsolom! Te leszel a legszebb, kicsi Anna! Fénylő arany vesz majd körül! Valódi királylánnyá változol!
