Amikor a hosszú szünidő után visszacsöppenünk a hétköznapokba, sokszor nemcsak a napirendünkben érzékeljük a váltást, hanem a gyerekek viselkedésében is. A boldog családi ünnepek, a szilveszterezés és a hulló hó vidám pillanatait követően az iskola- és óvodakezdés reggelén a gyerekek viselkedése nem mindig utal önfeledtségre.
Amikor egy élménygazdag időszakból vissza kell rázódnunk a kihívásokkal, nehézségekkel teli ismerős helyzetbe, nem ritka, hogy a felnőttek is levertséget, kimerültséget élnek meg. Sok felnőtt számol be arról, hogy az év eleje az érzelmi egyensúly visszaszerzéséről szól. A gyerekeknél ez hasonló módon jelenhet meg, és nem feltétlenül arról van szó, hogy nem akarnak visszamenni az iskolába, vagy lusták, szemtelenek. Gyakran inkább az alkalmazkodási nehézség, a bizonytalanság és a belső feszültség talál magának viselkedéses kifejezési formát.
Szakmai tapasztalatok is azt mutatják, hogy hosszabb szünetek után megemelkedhet az érzelmi és viselkedési nehézségek száma, különösen azoknál a gyerekeknél, akiket eleve érzékenyebb idegrendszeri működés jellemez. Az iskolapadba való visszatérés során újra kell strukturálni a belső ritmust: a napirendet, a társas helyzeteket, a tanulási elvárásokat és a közösségi szerepeket. A szünet alatt megélt szabadság, a lazább időbeosztás sokak számára megnyugtató, és a hirtelen visszatérés a kötött struktúrába könnyen feszültséget vagy szorongást kelthet. Bár a gyerekek többsége idővel alkalmazkodik, az első hetek gyakran megterhelőek lehetnek. Itt válik igazán fontossá a szülők és pedagógusok szerepe, mert az az érzelmi légkör, amelyet ebben az időszakban biztosítunk, jelentősen befolyásolja, hogy a gyerek mennyire tudja feldolgozni ezt az átmenetet. Ha érzi, hogy kérdezhet, bizonytalan lehet, és ezeket az érzéseit egy érzelmileg elérhető felnőtt fogadja, akkor könnyebben talál vissza az egyensúlyához.
Érdemes külön figyelmet fordítani arra, mit jelent valójában, ha egy gyereknek nehéz ez az időszak. Nem pusztán arról van szó, hogy lassabban kel fel reggel, vagy rosszabb a hangulata. Megjelenhet ingerlékenység, figyelmi nehézség, alvászavar vagy akár testi tünetek, például has- és fejfájás is. Ezek nem egyszerű viselkedési problémák, hanem annak jelzései, hogy a gyerek belső egyensúlya megbillent, és érzelmi támogatásra van szüksége. A megfelelő átmenet nem azt jelenti, hogy minden nehéz érzéstől megóvjuk, hanem azt, hogy segítünk neki együtt élni ezekkel az érzésekkel.
Ebben az időszakban kiemelt jelentősége van a felnőtt jelenlétének, hogy nemcsak a gyakorlati kérdésekről beszélünk, hanem érzelmileg is odafordulunk hozzá. Meghallgatjuk a félelmeit, visszajelzést adunk az érzéseire, és közösen keressük meg azokat a kapaszkodókat, amelyek segítenek visszatérni a hétköznapok ritmusába. Sok gyereknek támasz lehet az is, ha a szülő megosztja vele az iskolakezdéssel kapcsolatos érzéseit olyan formában, ami összhangban áll a gyerek életkori sajátosságaival. Lehet beszélgetni arról, hogy mi lehet nehezebb a januári iskolakezdésben (jaj, már megint korán kell kelni, de kezdhetjük a napot egy finom fánkkal, hogy legyen öröm az álmos reggelekben), azzal a fontos kitétellel, hogy mi teheti könnyebbé a nehézségeket (láthatja a gyerek a barátait, a tanító nénit).
