Negyedmillió fénykép útján

A Fénykép: Dormán László című dokumentumfilm a délvidéki magyar fotográfia és újságírás egyik meghatározó alakját mutatja be. Dormán László több mint hat évtizeden át dokumentálta a vajdasági magyar közösség mindennapjait, kulturális életét, történelmi fordulópontjait és eltűnőben lévő világát. A székházunkban tegnap levetített dokumentumfilm személyes emlékeken, archív fényképeken és egykori helyszínekhez való visszatéréseken keresztül idézi fel a hetvenes és nyolcvanas évek vajdasági magyar kulturális életének atmoszféráját, akárcsak a kilencvenes évek háborús időszakának traumáit és következményeit. A film egyszerre személyes visszatekintés és korrajz, amely egy fotóriporter prizmáján keresztül idézi fel a délvidéki magyarság elmúlt évtizedeit.

A vendégeket, Dormán Lászlót és Herczeg Zsolt filmrendezőt Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója üdvözölte: – Büszkeséggel tölt el bennünket az, hogy itt, a Magyar Szó-házban vetíthetjük a filmet, nagy elégedettség számunkra, hogy Herczeg Zsolt, a film rendezője ma már a Magyar Szó munkatársa. A filmért kapott számos díj még inkább büszkévé tesz bennünket. Nagyon sokan ma azért vannak itt, hogy személyesen találkozhassanak Dormán Lászlóval – emlékeztetett vendégünk jelentőségére az igazgató.

A filmet számos helyen bemutatták már, több fesztiválon is. Herczeg Zsolt rendező szerint az a legfontosabb, hogy k minél több vetítést szervezzenek, ha lehet, közönségtalálkozókkal egybekötve: – Minél több helyre szeretnénk eljuttatni a filmet, ez a dokumentumfilm alternatív forgalmazási módja. Azért választottuk Dormán Lászlót filmünk főhősének, mert kiemelkedő pályafutás áll mögötte, és fontos, hogy a ma embere is megismerje történetét, illetve prizmáján keresztül a vajdasági, a délvidéki magyarság történetét – véli kollégánk. – A film nem csupán portréfilm, megvan a kellő mélysége, egyfajta korrajzot ad – hallottuk.

Dormán Lászlót igencsak „meggyalogoltatták”: utakon, réteken mindenfelé megfordult a forgatás során: – Rengeteg helyet bejártunk. Az volt a nagy élmény, hogy valahol 50 évnél is távolabbra visszamehettem. Például Székelykevére, a Szakadóhoz. Az vagy 8 kilométer a templom utcájától, de a helybeliek szerint inkább tizenvalahány kilométer. Gyalogosan. Kisétáltunk Dudás Károllyal, vele jártunk legtöbbet – mesélte élményeit. A régi fotóhelyszínek újbóli felkeresését „riportellenőrzésnek” nevezi, a kifejezés Dudástól ered. – A fotózás az első számú tevékenységem, a zenét felejtsük el, rossz zenész voltam. Eleinte limáni lakásunkban hívtam elő a filmeket, a konyhát elsötétítettem. Újabban egyre inkább írok – mondja a 82 éves fotóművész, aki most is motivált: digitalizálja pályafutásának fotóit: – 240-250 ezer felvételről van szó, ebből már 60-70 ezer már megvan digitális formában. És a képeket még adatolni is kell, rengeteg munka, életem végéig nem fejezem be, nem fogok unatkozni – mosolygott Dormán.

A vetítést követő, kötetlen beszélgetést Diósi Árpád főszerkesztő-helyettes moderálta, a közönség nagy érdeklődést mutatott, kérdések is elhangzottak. A jelenlevők igyekeztek megtalálni Dormán életútja és saját életük közös pontjait, metszéspontjait, a beszélgetés ezek mentén folyt. A filmet ma 18 órától Zentán vetítik az Alkotóházban, a nyár folyamán több helyszínre is eljut: Zomborba, Csantavérre és Szegedre is. Őszre Bácskosuthfalvára viszik, Dormán szülőfalujába.

KOLLEKTÍV EMLÉKEZET FOTÓKON

Dormán László 1968-tól húsz éven át dolgozott a Képes Ifjúság fotóriportereként és újságírójaként, majd az Újvidéki Rádió munkatársa lett, ahol jazzműsorok szerkesztőjeként vált ismertté. Fotográfusi munkásságában kiemelt helyet foglalnak el portréi, jazzfotói és érzékeny szociofotói, amelyek mára a délvidéki magyar közösség kollektív emlékezetének fontos dokumentumaivá váltak. 1993-ban családjával Magyarországra költözött, és 2011-ig a Magyar Rádió munkatársa volt.