Nincs olyan ember, aki visszatekintve egy-egy eseményre, időnként ne enné magát azért, mert valami nem sikerült, és jó lett volna másként dönteni, másként csinálni, másként viselkedni, mint ahogyan tette.
Az önreflexió igen fontos emberi folyamat, mert így megfigyelhetjük és megérthetjük saját magunkat: a gondolatainkat, viselkedésünket, motivációinkat és a beállítódásainkat, valamint tudatosíthatjuk azokat. Ezáltal értékelhetjük egyrészt az életünk irányvonalát: merre tartunk, boldoggá tesz-e bennünket az, ahol vagyunk és amerre tartunk; másrészt az egyes tetteinket, döntéseinket. Minderre azért van szükség, hogy ha kell, változtathassunk, módosíthassunk. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik szinte egy életen át újra és újra felidéznek egy-egy eseményt, önmagukat hibáztatják azért, amit tettek, mondtak vagy elmulasztottak. Sokszor éveken át felidézik a fájdalmas pillanatot, és rágódnak rajta, hogy miért is… miért nem…
A pszichológusok szerint az önreflexió, a tudatos befelé fordulás, a reflektív gondolkodás hasznos, mert a gyógyulásra irányul, a problémák megoldására, az okok megértésére, és egyfajta kontrollérzetet ad. A rágódás viszont nem segít, mert a fókusz a negatívumokon van, ezért igencsak káros jelenség. A rágódást a pszichológiában, pontosabban a pszichopatológiában ruminációnak nevezik. A Mindennapi pszichológia lexikona szerint a rumináció vagy rágódás meghatározása a következő: „Amikor az egyén hajlamos a negatív érzelmekre fókuszálva azok okain és következményein rágódni. Általában önostorozással jár, hiszen a kognitív torzítás következtében kizárólag arra tud koncentrálni, ami elromlott, vagy amit elrontott.” A jelenséget a depresszióhoz kötik, mert a „a gondolatok ismétlődő, körkörös felidézése, különösen negatív, zavaró események, érzések vagy problémák kapcsán, ami passzív, nem produktív, és gyakran önostorozással, szorongással jár”. Ez a kognitív folyamat hozzájárulhat depresszióhoz.
A rumináció fogalma az ún. válaszstílus-elméletből származik, amely a depresszióra való hajlam kognitív stílusaira vonatkozik. Szerzője Susan Nolen-Hoeksema amerikai pszichológus, a Yale Egyetem professzora.
Szerinte a rumináció mint maladaptív kognitív stílus növeli a depresszióra való vulnerabilitást. Szerinte a rumináció ismétlődő, passzív gondolkodási mód egy személy depressziós tüneteiről, annak okairól és lehetséges következményeiről. Ezt a meghatározást nem egy kutatás alátámasztotta, mert kimutatták a ruminatív gondolatok jelenlétét a depresszív tünetek kialakulásában, fennmaradásakor és súlyos depresszió esetén is.
Ez a gondolkodási stílus nem csak a depressziós zavarokra jellemző. A kutatók a depressziós rumináció mellett megkülönböztetik az indulati vagy dühös ruminációt is, amelyet a negatív események indukálnak, és negatív, makacsul ismétlődő, ún. perszeveratív gondolatokkal, gondolkodási stílussal jár együtt. Ez a típus az agresszióval kapcsolatos pszichés zavarokkal függ össze. A rumináció más pszichés megbetegedések esetében is fontos szerepet játszik, így például az étkezési zavarokkal összefüggő betegségek esetében mindkét kognitív stílusnak jelentős szerepe van. Továbbá egyéb krónikus, szélesebb néprétegeket érintő betegségek esetében is emlegetik, mint a magas vérnyomás, a kardiovaszkuláris és a daganatos megbetegedések.
A rágódással kapcsolatosan fontos, hogy ne keverjük össze az aggodalmaskodással. Az aggodalmaskodás jövőorientált, bizonytalan fenyegetésekkel foglalkozik, míg a rumináció fókuszában a múltbeli események vannak.
Tegyünk meg mindent, hogy a rágódás ne váljon szokássá nálunk, annak érdekében, hogy jobb legyen a közérzetünk. Amikor észrevesszük, hogy rágódni kezdünk, amikor tetten érjük a rágódást, miközben újra és újra felidézzük a fájdalmas emlékeket, tereljük el a figyelmünket, a gondolatainkat másra. Ha probléma adódik, ne csak elmélkedjünk a megoldásáról, hanem aktívan cselekedjünk is. Gondoljuk át azt, hogy mit tehetünk ebben a helyzetben, és mit tanulhatunk belőle. Fontos az is, hogy olyan tevékenységet keressünk, amely elvonja a figyelmünket az adott problémáról. Ilyen lehet a beszélgetés egy baráttal, valamilyen sport űzése, és jót tesz a séta is a természetben. A legfontosabb, hogy legyünk jelen, amit másképpen mindfulnessnek neveznek.
A mindfulness valójában tudatos jelenlétet, éber figyelmet jelent: a jelen pillanatra összpontosítjuk a figyelmünket, miközben megfigyeljük a gondolatainkat, az érzéseinket, a testi érzeteinket, és elfogadjuk azokat olyannak, amilyenek, ítélkezés nélkül. Ezzel meggátoljuk, hogy leragadjunk a múlton vagy a jövőn való rágódásban. Helyette az „itt és most”-ban legyünk, kapcsolódjunk az aktuális élményünkhöz. Ezzel csökkenthetjük a stresszt, javítjuk önismeretünket, fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, miközben az életminőségünket is javítjuk. Elfogadjuk magunkat és a történést, és nem próbálunk rajta változtatni. Így valóban jelen tudunk lenni.
Források:
https://mipszi.hu/lexikon/ruminacio
A rágódás: Mit tehetünk ellene?, https://kiss-anna.hu/ragodas/
A rumináció, AI-alapú áttekintés
