Generációk

Nagy feladat, felelősség és büszkeség a nevelés, ezt pedig Figura Terézia színésznő – akit minden kicsi és nagy csak Ziának szólít – nagyon jól tudja. Harminc éve töretlen elkötelezettséggel vezeti a Színes Szilánkok Diákszínpadot, amellyel egy olyan helyet teremt a gyerekeknek és fiataloknak, ahol kiteljesedhetnek, kipróbálhatják magukat, barátkozhatnak, feszegethetik a határaikat.

A jubileum alkalmával, március 1-jén, a diákszínpad születésnapján táncos ősbemutatóval készülnek, Puskás Zoltán rendezésében, amely a Generációk címet viseli. Találóbb nevet nem is találhattak volna, hiszen generációk nevelkedtek és álltak színpadra Zia bátorításának és segítségének köszönhetően.

– Még az akadémia első évében csöppentem bele ebbe a történetbe az osztálytársaimmal együtt. Akkor merült fel az ötlet, hogy jó lenne kezdeni valamit az újvidéki magyar fiatalokkal a színházban. Elmúlt az első négy év az alapítókkal, Ábrahám Irénnel, Juhász Valériával és Kálmán Mártával, majd teljesen váratlanul Irén megjelent egy hatalmas dossziéval, és azt mondta: „Tessék. Ettől kezdve ezt te csinálod.”. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ezt mégis hogyan kellene csinálni, de lassan beletanultam. Örökké hálás leszek Irénnek, hogy megtette ezt a lépést, bármilyen nehéz is volt sokszor. A megpróbáltató része a dolognak leginkább az, hogy pályázzunk és előteremtsük a feltételeket a munkához, a szép része a munkának pedig természetesen az, hogy folyton találkozunk újabb és újabb generációkkal, láthatjuk, hol tartanak, vagy esetleg miben különböznek egymástól. Láthatjuk, merre fejlődik a világ, és hogy mennyire rontjuk el közben. A társadalom az, ami tönkreteszi, és így a felnövő generációkat is elrontjuk, hiszen nem foglalkozunk, beszélgetünk velük eleget. Egyszerűen csak elsuhanunk mellettük, ezért elrepül az életük is. Pont emiatt fontos nekem, hogy amikor a gyerekek, akik ezt szeretik és akarják, eljönnek ide alkotni, akkor kicsit megállítjuk az időt. Ezalatt nem azt értem, hogy a modern világot nem észleljük, csupán kicsit megállunk, odafigyelünk egymásra, a másik érzéseire, gondolataira. Elengedhetetlen, hogy legyen véleményük, és ezt ki is merjék mondani félelem nélkül. Ezt tartom a legértékesebbnek az elmúlt harminc évből, mert minden generáció erre tér vissza. Később is ezt mondják nekem, hogy milyen sokat számított nekik az, hogy velem megbeszélhettek és elmondhattak dolgokat – foglalta össze az elmúlt három évtized munkáját Zia.

A Generációk című darab ismerteti a történetüket, és bemutatja azokat az embereket, akik valamikor diákszínpadosok voltak, és azokat is, akik még mindig a közösség tagjai. A legidősebbek a Mamutok, olyan színészek csapata, akik a Művészeti Akadémia előtt itt bontogatták szárnyaikat. Közülük sokan később is segítették az amatőrök munkáját rendezőként, koreográfusként. A Veteránok, bár nem színészek, foglalkoztak színészkedéssel, és még ma is az életük fontos része a színház. A Színes Szilánkok Diákszínpad jelenlegi tagjai pedig három generációra oszlik: a The gang a fiatal felnőttek csapata, a Zizzt a tinik alkotják, a legkisebbek pedig az Alphák.

– Ez a harmadik jubileum, amelyet Puskás Zoltánnal együtt csinálunk. A készülés közben látjuk, hogy mi lesz a produkcióból, ezért folyton elérzékenyülünk. Hálás vagyok a kollégáknak is, akik elvállalták, hogy részt vesznek a munkában. Nagy az összetartás és a szeretet a csapatban. Mindenki gondoskodik mindenkiről, mint egy nagy család. A munka intenzív volt, hiszen egy hónapunk volt összerakni a teljes előadást, de minden pénzt megért. Úgy gondolom, hogy igazán hatásos lesz a végeredmény – mondta a diákszínpad vezetője.

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy Zia ismételten engem kért fel a jubileumi előadás rendezőjének, de nagy felelősség is. Az ember mindig arra törekszik, hogy önmagán is túlszárnyaljon, és valami olyat alkosson, ami elnyeri a közönség tetszését. Sok szempontot kellett figyelembe venni, olyan koreográfiákat csináltunk, amelyekben mindenki megmutathatta magát. Az előadás egy zenés-táncos produkció, amelyben Zia összehívja a kollégákat, akik szólnak a fiatalabb generációknak, majd minden korosztály megmutatkozik a saját stílusában. A nagy kihívás az volt, hogy a generációk megkapják a hozzájuk illő számot. Olyan zenei műfajokat is felhasználtunk, amiket nem túl gyakran hallani színházban, például punk vagy techno. Igyekeztünk megmutatni, hogy hol tartanak a mai generációk, hol jelentkezik a kommunikációs hiány, erre utal a silent disco is. Az egyik legfontosabb eleme az egésznek az irónia, a felnőttekről és a gyerekekről egyaránt. Elengedhetetlen a humor, ettől lesz igazi és valós. Nem próbáljuk a szőnyeg alá söpörni, hogy milyenek vagyunk, és milyen a diákszínpad működése – avatott be Puskás Zoltán rendező.

Klemm Dávid és Erős Ervin zeneszerzők nem kis feladattal néztek szembe. Erről a kihívásokkal teli folyamatról beszéltek.

– Nem könnyű egy olyan előadást csinálni, amelyben szöveg nélkül kell elmondani egy történetet. Tükrözni kell a zenében a generációk közötti különbségeket és a történetet. Van egy vezérvonala a zenének, egy dzsesszes, broadwayes hangzás, amely később egészen a punkfolk-, dubstep-, rockvonalig elmegy. Ezeket a műfajokat kellett úgy megmutatni, hogy ne legyen giccses vagy szájbarágós, ugyanakkor izgalmas maradjon, és minden korosztály megtalálja benne önmagát. Úgy érzem, sikerült elérnünk azt az összhatást, amelyben az óvodásoktól egészen a nagyszülőkig mindenkinek van benne valami kedvére való – mondta Ervin.

A csapat koreográfusa Gyenes Ildikó volt, aki szintén dolgozott már a diákszínpadosokkal húsz évvel ezelőtt.

– Egyszer dolgoztam együtt a fiatalokkal a Valahol Európában című előadásuk alkalmával, de többször volt alkalmam koreografálni az Újvidéki Színház színészeit. Puskás Zoltán koncepciója alapján készítettem el a koreográfiákat, amelyek zenés helyzetgyakorlatok, kis koreográfiák a korosztályokhoz illő stílusban. A legkisebbeknek játékosabb, a tiniknek valamivel komolyabb, a nagyoknak pedig az érdeklődési körüknek megfelelő tánckompozíciókat hoztam létre – osztotta meg Ildikó.

– Sokáig voltam diákszínpados, több produkcióban részt vettem, és az egyetemista éveim után is itt voltam. Nagyon jó volt a munka, Gyenes Ildikóval dolgoztunk már együtt húsz éve, ez a próbafolyamat pedig előhozta a régi emlékeket. Fárasztó volt, de olyan élményeket kaptunk, amiket soha nem fogunk elfelejteni – mondta őszintén Csáki Beáta, a Veteránok tagja.

– 2017 óta vagyok diákszínpados. Ezúttal kevés időnk volt a próbafolyamatra, de kihoztuk belőle a maximumot, és mindent beleadtunk. Izgalmas a koreográfiánk, illik a korosztályunkhoz. Izgulok egy kicsit, de tudom, hogy nagyon szép lesz a produkció, és csodás érzés részt venni a jubileumi előadásban – közölte izgatottan Bohocki Martin, aki a The Gang csapatát erősíti.

– Lendületesek voltak a próbák és az előkészületek. Minden csapatnak nagyon érdekes a koreográfiája, így a miénk is. Nem volt könnyű megtanulni, gyors és összetett, sok mindenre oda kell figyelni. Szokatlan volt ilyen sok emberrel együtt dolgozni, mivel eddig csak a saját korosztályunkkal voltunk, de nagyon élveztem. Mindannyian nagyon várjuk az előadást – közölte Deli Evelin, a Zizz generáció résztvevője.

– Két éve csatlakoztam a diákszínpadhoz. Tetszik a koreográfiánk, érdekes volt megtanulni. A miénk nem túl gyors, de a finálé már annál inkább. Szerintem a közönség élvezni fogja a sok zenének és táncnak köszönhetően – mondta Maslovarić Zoé, az Alpha generáció képviselője.

Mind a negyvennyolcan izgatottan és táncra készen várják a bemutatót 1-jén, a repríz pedig másnap, március 2-án tekinthető meg. A Színes Szilánkok Diákszínpad támogatója a Bethlen Gábor Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Barát Egyesület, A Telepi Care és az Újvidéki Színház.