2024. március 4., hétfő

Olvasnak egyáltalán ezek a mai fiatalok?

A Magyar Olvasótársaság tapasztalatairól számolt be Topolyán dr. Gombos Péter olvasáskutató

A Topolya Község Múzeumában megrendezésre kerülő Vadlazac2 program keretében dr. Gombos Péter író, olvasáskutató, egyetemi tanár, a Magyar Olvasótársaság elnöke a gyermekek fejlődését támogató, tudatos olvasókká, történetmondókká nevelésének alapjairól szólt hallgatóságához: szülőkhöz, gyakorló pedagógusokhoz. Tapasztalatai szerint annak a titka, hogy a gyermek felnőttként is szívesen vegyen a kezébe a fantáziavilágát, kreativitását, szókincsét tágító, papíralapú nyomtatott kiadványt, abban rejlik, hogy már egészen kiskorától körbe kell őt venni könyvektől roskadó polcokkal. De vajon van-e egységes recept arra vonatkozóan, hogy a gyermek legkorábbi, meghatározó olvasási élményt nyújtó könyvének milyen tartalommal kell rendelkeznie?

– Hogy a gyermek majdan könyvkedvelő és olvasó felnőtté váljon, arra vonatkozóan nincs pontos „recept”. Nincs olyan, hogy ez vagy az „A” jó könyv, ez vagy az az, ami mindenkinek tetszik. Vagyis teljesen szubjektív, kit mivel lehet megfogni már kisgyermek korában, mint ahogy a felnőtteknél is teljesen szubjektív ez az értékítélet. És pont ez a nehézség az, ami az aduász lehet a felnőttek, az oktatók kezében. Rájönni, hogy egy bizonyos gyermeknek „mi talál be”. Vagyis hogy milyen tartalom motiválja arra, hogy csillogó szemmel, érdeklődve a kezébe vegyen egy könyvet. Kétségtelen tény, hogy a szociális közeg, a szülői ráhatás, az, hogy valaki fiú vagy lány, mind-mind döntő tényező az olvasói ízlés kialakulásában. Például megtörténhet, hogy Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című műve sok gyermekre pozitívan hat majd, de biztosan lesznek olyanok, akiket nem fog meg. Az ebben a témában készült felmérések egyértelműen azt támasztják alá, hogy az a gyermek, akit már a kezdetektől fizikailag is sok könyvvel vesznek körbe, a felnőttek látványosan olvasnak mellette, egészen biztosan a későbbiek során is „könyvbarát” életet él majd. Tehát amennyiben a szülő értékeli az olvasást, ha a könyvnek van becsülete egy családban, akkor esélyesen a gyermeke is ezen az úton halad majd.

Ezzel kapcsolatban készültek felmérések is?

A statisztikai adatok azt is kimutatták, hogy sokkal ritkábban fordul elő, hogy a „könyvmoly” szülő gyermeke nem válik majd aktív olvasóvá. Természetesen vannak azért kivételek. Ide kapcsolódik Gereben Ferenc művelődésszociológusnak az olvasáskutatásban gyakran emlegetett tézise, amit Máté-effektusnak nevezett el, vagyis hogy „akinek van, annak adatik”. És a kutatások alátámasztották azt is, hogy összefüggés mutatkozik a könyvekhez való hozzáállás és a könyvtárba járási hajlandóság, a múzeumok iránt tanúsított érdeklődés vagy a koncertlátogatási szokások között. Gyakorlatilag minden mindennel összefügg. Például azok fordulnak meg leggyakrabban könyvtárban, akiknek a legtöbb könyvük van odahaza, és ők járnak legtöbbet színházba is. Ami azt jelenti, hogy a kulturális javak egy bizonyos közegben halmozódnak. Ugyanakkor ez automatikusan azt is hozza magával, hogy akik nem élnek a könyvek vonzásában, azok kevésbé értékelik a művelődési tartalmakat. Ez egyfajta dominóeffektusnak is nevezhető.

Az előadása alkalmával hangsúlyozta, hogy az irodalomban rossz műfaj nincs, csak esetleg rosszul megírt könyv. Milyenek a jó gyermekkönyvek, és melyek azok, amelyek a legtöbb családi házban manapság megtalálhatóak?

– Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen rendkívül népszerűek manapság Bartos Erika könyvei, többek között a Bogyó és Babóca, illetve az Anna, Peti és Gergő könyvsorozatai értek el páratlan sikert. Ez valószínűleg a történetei és a színes illusztrációi egyszerűségének és követhetőségének tulajdonítható. Egyébként is az a jó illusztráció ismérve, hogy egyszerű, és hagyja a fantáziát kibontakoztatni. Aztán valamennyi felnőtt és gyermek érdeklődését kiváltó könyv népszerűségének egy másik titka, ha sorozatban jelenik meg. A gyermek számára elsősorban a történet fontos, és a cselekményesség. Egy 8–10 éves gyermeket egy cselekmény nélküli történettel lehetetlen lekötni. Nagyon fontosak a mesék, és ebben mi, magyarok jók vagyunk, illetve a szerzőink is nagyon jó meséket írnak. A kamaszoknál pedig lassan tíz éve a disztópiák, az antiutópiák népszerűsége egyértelmű. És akármennyire hihetetlen, de tömegesen olvassák is őket, ha bevallják, ha nem a kortársaik előtt. A beavatott könyvektől kezdve Az éhezők viadaláig, a más, ezekhez hasonló tartalmú kiadványok közkedveltek elsősorban. Ebből azt láthatjuk, hogy a kamaszainkat foglalkoztatja a jövő, mi lesz velünk, hol leszünk néhány év múlva. Ráadásul ezekben a könyvekben a kamaszok befolyásolják is a világ sorsát, mint ahogy a való világban is tapasztalhatjuk, hogy kamasz gyermekeink tanítanak meg bennünket, mondjuk, a környezettudatos életre.

Mit tanácsol annak a szülőnek, aki azzal szembesül, hogy a gyermeke nem szeret olvasni, nem szívesen vesz könyvet a kezébe, és szeretné ezt az ellenkező irányba befolyásolni?

– Ha időben szeretne lépni, akkor azt tanácsolom, hogy már a legkisebb kortól meséljen, olvasson sokat a gyermekének. Minél több mesét hall a gyermek, annál irányítottabb lesz a belső képalkotása, és a fantáziavilága is szélesebbé válik. Később az egyetlen, amit tehetünk, hogy megtaláljuk a gyermek érdeklődési köréhez kapcsolható műfajban kiadott könyveket. Azt, ami számára izgalmas. Az a jó, hogy az utóbbi években rendkívül széles a gyermekkönyvek választéka. Külön a fiúk és a lányok számára is kínálnak a kiadók figyelemvonzó, szemet gyönyörködtető illusztrációkkal készült könyveket, vagyis tudunk nem rossz minőségű, irodalmi szempontból is elfogadható nyomtatványokat találni a piacon. Akár például focis, barbie-s vagy lovas-állatos témában. Most még egyelőre ott tartunk, hogy a karácsonyfa alá hamarabb kerül ismeretterjesztő könyv vagy lexikon, pedig érdemes „kockáztatni”, és talán egy izgalmas meseregénnyel megalapozni egy leendő felnőtt „könyvmoly” érdeklődését.

Amióta széles körben elterjedt az okostelefonok használata, azóta valahogy úgy tűnik, hogy kevesebbet olvasnak a gyerekek, illetve a kamaszok. Ez valóban így van?

– Igazából könyvet olvasnak kevesebbet, betűt, írásjelet, illetve más úgynevezett karaktert bizony majdhogynem többet látnak, mint valamikor a szüleik, nagyszüleik vagy akár a dédszüleik. Azt a mérések is kimutatták, hogy azok, akik folyamatosan online vannak a világhálón, kevésbé merülnek el a könyvek világában. Magyarországon sajnos ma feltehetően 1,5 millió Facebook-függő él. Vannak köztük gyerekek és felnőttek is vegyesen. Sajnos ennek a tendenciának a veszélyei, sőt a tünetei is pontosan megegyeznek a függőségi betegségek valamennyi fizikai és pszichikai állapotával. Az egyik legutóbbi, 2019-es, könyvolvasást vizsgáló hazai kutatásból az derült ki, hogy a gyerekeknek több mint 60 százaléka folyamatosan online van a közösségi oldalon. Ők saját bevallásuk szerint nem vesznek könyvet a kezükbe, és ez igen magas arány! Napjainkban szinte az utolsó pillanatát éljük annak a lehetőségnek, hogy ezt a riasztó tendenciát megállítsuk tudatos helytállással. Ebben a problémában szinte megoldhatatlan kihívásnak látszik, hogy az internettől függő hétköznapjainkban hogyan tudunk leválasztani egy felnőttet vagy egy gyermeket az online térből. Talán első lépésben tudatosítani kellene magában az érintett egyénnek azt a tényt, hogy internetfüggővé vált. Csakhogy a gond ott folytatódik, hogy sokan nem is tudják magukról, hogy netfüggők. Ezzel a hatalmas problémával igazán még nem is szembesült a társadalom, és sajnos ma még túl keveset beszélünk róla!