2024. április 24., szerda
PIROS CERUZA

Ami a szemembe ötlött

Ezúttal azokból a nyelvi jelenségekből (a helyesírást is beleértve) válogattam néhányat, amelyek az utóbbi néhány héten a sajtó olvasása közben szemembe ötlöttek. Vagy azért, mert hibásak, vagy azért, mert vitatható a használatuk.

Összefeszülések. Bizonyos, hogy legújabb keletű szó a sajtóban már nem is elvétve előforduló összefeszül ige. Annál is inkább igaz lehet ez a friss szóalkotásra utaló megállapítás, mert egyetlen szótárban sem akadtam rá, sőt helyenként a használata, tehát a jelentése is bizonytalan. Az értelmező szótárban a feszül ige igekötős változatai között sem szerepel: kifeszül, megfeszül, nekifeszül, odafeszül, ráfeszül, szétfeszül, túlfeszül.

Lássunk néhány példamondatot: Lesz-e elég élelmiszer Európában, ha Ukrajna és Oroszország összefeszül? – Összefeszült az ellenzék és a hatalom a köztársasági képviselőház ülésén. – Amikor összepattintjuk az elemeket, lényegében összefeszülnek. Gyakran címben szerepel az összefeszül, a szövegben viszont nem fordul elő, ezért csak a tartalomból lehet következtetni arra, hogy rendszerint olyan esetben használják, amikor két fél között feszültség alakult ki, ellentét áll fönn. Mert például a második példamondatból, amely az ellenzék és a hatalom összefeszüléséről szól, akár arra is következtethetnénk, hogy összefognak, szoros egyetértésben döntenek valamiről. A harmadik mondatban viszont egészen más értelmezést nyer a szó: az elemek egymáshoz lapulását, egymáshoz illeszkedését érti alatta a szerző. (A cikk a laminált padló lerakásáról szól.)

Az írások tartalmából rendszerint az szűrhető le, hogy az egymásnak feszül szókapcsolatot igyekeznek leváltani az összefeszül igekötős igével. Az egymásnak feszül szókapcsolat jelentése egyértelmű: egymás ellen lépnek föl, egymás ellen küzdenek. Az alábbi példában a cikk címét szinte értelmezi is az alcím: Egymásnak feszül a DK és a Momentum – A baloldal számára meghatározó lesz a mostani hétvége, ekkor ugyanis annak két legerősebb pártja, a DK és a Momentum csap össze egymással.

A világos, érthető kifejezés helyett tehát egy fölöslegesnek tűnő új alak keresi a helyét nyelvünkben. Az sem lesz baj, ha nem találja meg.

Nyugat-barát. Ismét több ezer oroszpárti tüntető demonstrált kedden Moldovában a nyugatbarát kormány ellen – írja az újság. Korábban már írtunk a nyugat szó kis- és nagybetűzéséről: amennyiben égtájat, világtájat fejezünk ki vele, természetesen kisbetűvel írjuk. Ha viszont a nyugati országokat szándékozzuk ezzel a szóval összefoglalni, akkor földrajzi fogalomként Nyugatot írunk. Példánkban a nyugatbarát ebben a formában azt jelenti, hogy a kormány a nyugatot kedveli (szemben a kelettel, déllel vagy északkal), miközben a szerző természetesen azt szándékozta kifejezni, hogy a nyugati országokat tekinti barátnak a kormány. Így a szabályos írásmód a Nyugat-barát, de ugyanígy írandó a Nyugat-ellenes is.

Okozható-e öröm? Ráadásul a játékosok sem okoznak nekik örömet – olvasom valamelyik weboldalon, de olvashatnám bármelyiken, mert mostanában igen gyakran okozzák az örömet, nem pedig szerzik. Némely nyelvész szerint már gyakoribb az előbbi. Pedig az okoz szó inkább negatív kicsengésűnek tűnik (kárt okoz, bánatot okoz, szerencsétlenséget okoz stb.). Régebben az okoz és a szerez igét egyaránt használták az örömszerzés kifejezésére (olvasható már örömokozás is, bár ritkán), később viszont kialakult bizonyos megoszlás a két használat között. Nem szigorú az elkülönülés (az okoz terjedésével még kevésbé lesz az), nem is tekinthető hibának az örömöt (vagy örömet) okoz kifejezés, de a választékos nyelv kitart a szerez mellett, tehát érdemes megtartani az árnyaltságot, mert a stílusunk javát szolgálja.

Azt nyilván mondanunk sem kell, hogy a két változat „fordítva” nem használható: bánatot nem szerezhetünk, csak okozhatunk.

Szavatolt szavatosság. Ebben az esetben a szavatolt garancia egy év – közli a cikk szerzője, csak éppen az nem derül ki belőle, hogy mit szeretett volna közölni az olvasóval. A garanciának ugyanis szinonimája a jótállás, szavatosság stb., tehát ha nem igyekezett volna elkerülni a szóismétlést, azt is írhatta volna, hogy a szavatolt szavatosság vagy garantált garancia. Persze utalhatott arra, hogy legkevesebb egy év garanciát kötelező adni valamely árura vagy szolgáltatásra, de akkor egyértelműen kellett volna fogalmaznia, például így: ebben az esetben a szavatosság nem lehet rövidebb egy évnél; legalább egyéves garancia kötelező; stb.

Gondok a számokkal. A török hatóságok több mint 5894 halottról számoltak be. Az idézet nem értelmezhető. Jó szokás a sajtóban, hogy helyenként kerekítik a számokat, mert azok így könnyebben áttekinthetőek az olvasó számára. Ebben a földrengés okozta tragédiáról szóló példában elfogadható megoldás lett volna, ha azt írja a szerző, hogy több mint 5890 vagy mintegy 5890 (esetleg 5900) halottról számoltak be. Így azonban, amikor pontos adatot közölnek, a „több mint” szókapcsolat értelmezhetetlen, hiszen az legalább 5895-öt jelent, de akkor miért nem azt közölték? Vagy másik, ennél is nagyobb számot.

A szövegkörnyezettől függően persze nem mindig helyteleníthető az ilyen adatközlés. Például ha azt mondjuk, hogy a távolugró több mint 895 centimétert ugrott. Ezzel a szerző valószínűleg azt szándékozza kifejezni, hogy a sportoló megdöntötte a 8,95 méteres világrekordot, tehát nem is a pontos szám a fontos, hanem a csúcsdöntés.