Most mi jövünk!

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Milyen utazás mellett dönt a legszívesebben? 

A tengerparti, vízparti pihenésnek párja nincs. – 51% 
A wellnesshétvégéket kedvelem. – 4% 
Aktív pihenést, túrázást választok. – 4% 
Városokat, kulturális helyszíneket akarok felfedezni. – 26%
Az adrenalin, az extrém sportok kedvelője vagyok. – 2%
Nincsenek efféle elképzeléseim. – 13%
 

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

A múló időt szeretem a fejem fölött elzúgó történelmi eseményekkel megjelölni. Nem annyira évszámokat, mint inkább élethelyzeteket, életszakaszokat jegyzek. Vannak az azelőtti és az azutáni éveim, s ezekből a szakaszokból van legalább három. A legutóbbi meghatározó életesemény a koronavírus, amely több szempontból lenullázta az addig eltelt éveket. Az az érzésem, hogy amióta a járvány lecsengett, az életünk mintha doppingszerek hatása alatt működne. A szinte teljes leállás után szédítő gyorsasággal indult be minden, és nem is értem, hogyan múlhatott el azóta már öt év. Csak úgy elröppent. Az árakkal együtt, amelyek folyamatosan törnek az ég felé, mi pedig hiába pörgünk, azokat már nem tudjuk utolérni. Különösen fájó felismerés ez akkor, ha egy négytagú család nyaraláson kezd el gondolkodni, az átlagos szerbiai állampolgárnak ugyanis ez az éves költségvetés egyik legnagyobb tétele. A járványidőszakot, majd az Ukrajnában kitört háborút követő drágulási hullám a turizmusban is 30-40 százalékkal magasabb árakat hozott, de ennek ellenére a lakosság legnagyobb hányada kitartóan törekszik néhány napra elszakadni a valóságtól, a szerbiaiak zöme pedig a tengerparton képzeli el a tökéletes nyaralást. Valamiért úgy tűnik, a tengerben való megmártózás felszabadító élménye legtöbbünk számára semmivel sem pótolható. Legszebb gyerekkori emlékeim engem is az adriai tengerparti nyaralásokhoz, a kavicsokat nyaldosó, kristálytiszta vízhez és a kis fityónkban eltöltött kalandos utazásainkhoz kötődnek. Ezeknek az élményeknek sajnos a kilencvenes évek vetettek véget. Tengerre a háborús, nincstelen, bezárt években gondolni sem mertünk. Csak jóval később, felnőtt fejjel, egy újabb életszakaszban, a vízumkényszer megszűnése után, Görögország partjait kezdtük el együtt felfedezni férjemmel friss párként, később családként a gyerekeinkkel is ott pihentük ki az egész éves fáradalmakat. A koronavírussal azonban újabb időszámítás, egy különösen küzdelmes időszak köszöntött be családunkba. A járványhelyzet és az azt követő első, az építőipart különösen sújtó drágulási hullám éppen házépítés kellős közepén ért bennünket, szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a rendelkezésünkre álló pénzkeretből jóval kevesebbet tudtunk megvalósítani az eredeti tervekhez képest, s hogy mindezeken csakis néhány, komoly megszorításokkal teli év után tudunk túllendülni. Három olyan év van mögöttünk, amelybe még egy családi mozilátogatás sem fért bele nagyon, nemhogy nyaralás. Végül, tavaly ősszel sikerült házunk szigetelésének tetemes anyagi és lelki terhétől megszabadulni, így újabb időszámítás kezdődhetett az életünkben. Most mi jövünk! 
 

Ezzel az ambícióval néztünk hát körül a nyaralási ajánlatok között, úti célunk pedig határozottan Albánia volt. Nagyon sok pró és kontra véleményt olvastunk, hallottunk az albániai üdülőhelyekkel kapcsolatban, ám miután sikerült rátalálnunk egy nagyon kedvező ajánlatra az online szállásfoglalón, úgy gondoltuk, egy próbát mindenképp megér. Az élmény igen frissnek mondható, hiszen alig egy hete érkeztünk haza az utazásról, mégpedig zömmel pozitív élményekkel.
A tengerre nem lehet panaszunk, a víz, főleg a köves partszakaszokon kristálytiszta, a tengerpart tisztaságára is odafigyelnek a helyiek. Az utcákon sokszor túlcsorduló kukákba botlottunk, amely, mi tagadás, komolyan rombolja az amúgy tetszetős városképet, és szöges ellentétben áll a néhány saroknyira lévő pálmafás sétány csillogó luxusával. Ez a kettősség egyébként az építkezésben is tetten érhető: a belváros vonzáskörében ugyanis egymást érik a tengerparton felhúzott luxusszállók, néhány száz méterrel arrébb a jóval szerényebb albán valóság látható. Mindezzel együtt érezhető egyfajta igyekezet, sok az építkezés, és nemcsak a szállásokat, de az infrastruktúrát is igyekeznek egyre inkább a magasabb mércékhez igazítani. Mindeközben az áraik több tekintetben barátibbak, mint itthon, és csűrhetjük, csavarhatjuk, de ez volt az első olyan családi nyaralásunk, amikor nem kellett garasoskodnunk a különböző szolgáltatások árai láttán, hiszen a fagyi, a kis ajándéktárgyak, a vidámpark és a hajós kirándulás ára is sokkal kedvezőbb volt, mint amire számítottunk. Jómagam egész vígan ellennék a természet adta szépségek felfedezésével, de a gyerekeknek az óriáskerekezés és a többórás dodzsemezések jelenleg még sokkal többet nyomnak a latba, az ő vágyaik is beteljesültek azzal, hogy az idén ezekre a kiegészítő élményekre is futotta. 

Úgy távoztunk Albániából, hogy a helyszínen már lefoglaltuk lakhelyünket a jövő évi nyaraláshoz. Nem a nagyvárosban, hanem attól néhány kilométerrel távolabb, egy gyönyörű partszakasszal és történelmi múlttal is rendelkező településen, egy csinos kis apartmanban. Az albánok híres vendégszeretetében nem kellett csalódnunk, leendő házigazdáink örömmel és bizalommal ráztak velünk kezet.

Remélem, az újabb időszámítással elkezdődött életünkben a feledhetetlen családi nyaralások időszaka, talán még éppen időben, hisz a gyerekek egy pillanat alatt felnőnek, néhány év múlva már nem a mi kezünket fogva figyelik a köveken megtörő hullámokat.