A közhiedelemmel ellentétben a szexuális nevelés nem olyasmi, amiről elég lesz majd akkor beszélni, amikor a gyerekeink belépnek a kamaszkor előszobájába. Érdemes már jóval korábban belevágni. Kisgyermekkorban a szexuális nevelés nem azt jelenti, hogy magáról az aktusról beszélünk. Ebben a korai szakaszban a hangsúly azon van, hogy olyan eszközöket adjunk a gyermekeink kezébe, amelyek később megkönnyítik a szexuális nevelés következő lépcsőfokainak megugrását. Ilyen eszközök és ismeretek lehetnek a testrészek anatómiailag korrekt megnevezése, annak a hangsúlyozása, hogy mondhatunk nemet bármilyen testi közeledésre, vagy hogy a testünk felett nem rendelkezhet rajtunk kívül senki más. Az UNICEF ajánlása alapján három nagyon egyszerű dolgot is tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeinket nagyobb biztonságban tudhassuk: felmenteni őket a kötelező puszik alól, megtanítani nekik, hogyan alkalmazzák a fehérneműszabályt, valamint elmagyarázni nekik és megértetni velük a jó és rossz titkok közti különbséget.
Kisgyermekkorban a szexuális nevelés annyit tesz, mint lefektetni az alapokat. Amellett, hogy ebben a korban gyermekünknek már módjában áll gyakorolni saját teste fölötti autonómiáját, és megismerkedhet a konszenzus gyakorlati alkalmazásával (pl. eldöntheti, kinek ad, kitől fogad el puszit vagy ölelést), az első és legfontosabb dolog, hogy elkezdjük kialakítani azt a biztonságos teret, amelyben a gyermekünk azt érezheti, nincsenek tabuk, nincsenek rossz, buta vagy feltehetetlen kérdések. Tesszük ezt úgy, hogy igyekszünk olyan eszközöket adni a kezükbe, amelyek elősegítik saját testüknek és testük határainak ismeretét. Arról, hogy miért érdemes hanyagolni a „kötelező” puszikat, már volt szó itt, az Anyasarok hasábjain. Ezúttal sorraveszünk még néhány olyan praktikus és könnyen alkalmazható eszközt, amellyel egyrészt nagyobb biztonságban tudhatjuk gyermekeinket, másrészt pedig elősegíthetjük, hogy nagyobb autonómiát gyakorolhassanak a saját testük felett.
Az első dolog, amit fontos lenne megértetni a gyermekünkkel, az a fehérnemű- vagy bugyiszabály. Ennek a szabálynak az a lényege, hogy a gyermeknek már egészen kicsi korában, tehát nagyjából 2-3 évesen megtanítjuk, hogy a testünknek vannak olyan részei, amelyekhez engedély nélkül senki nem érhet hozzá. Leegyszerűsítve a dolgot, testünk azon részeiről van szó, amelyeket fehérnemű (bugyi, trikó vagy alsónadrág) takar. Természetesen ebben a korban még elkerülhetetlen, hogy a gondozó, legyen az szülő vagy bölcsődei, óvodai nevelő, esetleg orvos megérintse a gyermeket ezeken a részeken is, de fontos, hogy egyrészt jelezzük, hogy meg fogjuk érinteni, s az sem baj, ha röviden megindokoljuk az érintés okát. Szülőként kissé furcsa tapasztalás lehet ez, különösen úgy, hogy nagy eséllyel egészen más módon szocializálódtunk ezen a téren. Ha azonban már csecsemőkorban elkezdjük alkalmazni a módszert, nagy eséllyel természetessé válik ez a működés, mire gyermekünk eléri a kisgyermekkort. Csecsemőkorban ez a gyakorlat csupán annyit tesz, hogy pelenkázás, fürdetés, öltöztetés közben hangosan elmondjuk a babának, mit csinálunk éppen a testével.
A kisgyermekkorban történő szexuális nevelés utolsó fontos alapköve a jó és rossz titkok megkülönböztetése. Ez azért fontos, mert szexuális bántalmazás esetén a bántalmazók titkolózásra szólítják fel áldozataikat. A jó és rossz titkok közti különbség egyszerű példákon keresztül könnyen elmagyarázható a kisgyermekeknek. Jó titok az, amely elsősorban csak meghatározott ideig titok, és amikor már nem kell takargatni többé, mindenki, aki beavatódik, örülni fog a titoknak. Ilyen lehet mondjuk valami családi esemény bejelentése, mint amilyen egy eljegyzés, kisbaba érkezése vagy egy születésnapi ajándék. Ezeknek a titkoknak van lejárati ideje, hiszen előbb-utóbb mindenki számára kiderülnek. Az ilyen típusú titkok kellemesen izgalmas, örömteli érzéseket ébresztenek őrzőjükben, esetleg mosolyt csalnak az arcára, amikor a rájuk gondol. Ami pedig a legfontosabb, a jó titkok lelepleződése boldogsággal, elégedettséggel tölti el azokat, akikkel végül majd közöljük őket. Ezzel szemben a rossz titkoknak nincsen „lejárati dátuma”. Nincs megszabva, meddig titok a titok, s nem vált ki örömet, ha kiderül. A rossz titok bűntudatot kelt a hordozójában, rossz álmokat, hasfájást okozhat, vagy egyszerűen csak elszomorítja őt, ha a magában hordozott, rejtegetett dologra gondol. Nagyon fontos hangsúlyozni a gyerekeknek, hogy a rossz titkokat egyáltalán nem vagyunk kötelesek megtartani, sőt, sokkal jobb, ha mihamarabb megosztjuk őket szüleinkkel. Érdemes azt is kiemelni, hogy az ilyesmi nem számít árulkodásnak, hogy ez tulajdonképpen jó tett: rossz titkot felfedni mások előtt valójában segítségkérés és önvédelem. (Forrás: www.megelozes.unicef.hu)
