Egy nemzet születésnapja

Az Egyesült Államok az idén ünnepli fennállásának 250. évfordulóját, azt a napot, amikor elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot. E dokumentum mondta ki a tizenhárom amerikai gyarmat (Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island, Connecticut, New York, New Yersey, Pennsylvania, Dalaware, Maryland, Virginia, Észak- és Dél-Carolina és Georgia) elszakadását a Brit Birodalomtól. Bár július 4-e amerikai ünnep, a nyilatkozat alapvető egyetemes emberi és demokratikus értékeket fektetett le. Így e dátum az egész emberiség számára kiemelkedő jelentőséggel bír.

Az amerikai függetlenségi háború közvetlen előzménye az úgynevezett bostoni teadélután (Boston Tea Party). 1773. december 16-án a bostoni kikötőben indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót, és a teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ebben az eseményben csúcsosodott ki az amerikai gyarmatok és Nagy-Britannia évek óta tartó ellentéte. Nagy-Britannia ugyanis miután megnyerte a Franciaországgal vívott hétéves háborút (1756–1763), a háború alatt felgyülemlett államadósság egy részét a gyarmatokra hárította. A britek a gyarmatokra új adók sorát vetették ki, többek között a teára is. Az amerikai telepesek viszont sérelmezték, hogy úgy kell adót fizetniük, hogy nincs képviseletük a brit parlamentben. A bostoni teadélután után 1774. szeptember 5-én a 12 gyarmat (a királypárti Georgia ekkor még nem képviseltette magát) képviselői Philadelphiában megnyitották az Első Kontinentális Kongresszust. A képviselők itt még megegyezésre törekedtek a londoni kormányzattal, de 1775. április 19-én Lexingtonnál halálos áldozatokkal járó összecsapásra került sor a brit katonák és az amerikai milicisták között. Ezzel kitört az amerikai függetlenségi háború.

Az 1775 és 1783 között lezajlott háborúval kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet egy fontos körülményre. Az ugyanis nem pusztán a tizenhárom gyarmat és Nagy-Britannia háborúja volt, hanem forradalom is egyben. Mert miközben a hadjáratok, a csaták zajlottak, az amerikaiak a monarchia helyett egy új államformát építettek ki, a köztársaságot, és egy új országot hoztak létre, az Amerikai Egyesült Államokat. E forradalom legfontosabb dokumentuma pedig a Függetlenségi Nyilatkozat.

A tizenhárom gyarmaton a függetlenség gondolata a háború kitörésétől kezdődően vált egyre népszerűbbé. Nem kismértékben egy angol származású, Amerikában élő köztársaságpárti politikusnak, Thomas Paine-nek köszönhetően, aki 1776. január 10-én kiadta Józan ész (Common sense) című röpiratát. Ebben a függetlenség mellett, valamint az örökletes monarchia ellen érvelt. A röpiratból 600 ezret adtak el, ami az akkori 3 milliós országban hatalmas példányszám volt. Ezzel együtt a háború kezdetén Philadelphiában felálló Második Kontinentális Kongresszusban 1776 májusára szintén többségbe kerültek a függetlenségpártiak. Június 11-én a Kongresszus egy öttagú bizottságot állított fel a nyilatkozat megfogalmazására. A bizottságban a Kongresszus legtekintélyesebb tagjai kaptak helyet: Benjamin Franklin, Robert R. Livingstone, Roger Sherman, John Adams és Thomas Jefferson. Közülük Thomas Jefferson kapta azt a feladatot, hogy írja meg a nyilatkozat tervezetét. Jefferson az elkészült munkáját megmutatta Franklinnak és Adamsnak, majd június 28-án a Kongresszus elé terjesztették, majd a képviselők július 1-jén és 2-án vitatták meg a tervezetet. Jefferson nagy megrökönyödésére szövegének negyedét kihúzták. A végleges változatot 1776. július 4-én fogadták el.

A Függetlenségi Nyilatkozatban immár nem volt szó tizenhárom gyarmatról, hanem „Amerika tizenhárom Egyesült Államáról”. Kimondták, hogy minden ember egyelőnek született, és mindenkit megillet „az élethez, a szabadsághoz és a boldogulásra törekvéshez való jog”. A nyilatkozat szerint a kormányok feladata e jogok biztosítása, és ha erre nem képes, a népnek jogában áll az ilyen kormányzatot megváltoztatni, felszámolni, és helyette új kormányzatot felállítani. A dokumentum tehát lefektette a függetlenségi háború jogi alapjait, hatása azonban túlmutat az Egyesült Államokon. Nélküle nem születhetett volna meg az 1789-es francia forradalom alapdokumentuma, az Emberi és polgári jogok nyilatkozata sem, de forrásává vált az elkövetkező évszázadok legtöbb forradalmainak és függetlenségi harcainak hasonló dokumentumai számára is.

Felhasznált irodalom:

Az amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozata. Fordította és bevezetéssel ellátta: Vecseklőy József. Rózsavölgyi és Társa, Budapest. (mek.oszk.hu); Hahner Péter: Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat. (rubicon.hu); Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas Könyvek, Budapest, 1998.