Zsolna

A híres Zsolnay Vilmos keramikusnak, a pécsi Zsolnay manufaktúra alapítójának semmi köze sincs a felvidéki Zsolna (Žilina) városához. A kevésbé ismert Szunyogh Katalinnak viszont annál több.

Íme a törékeny leány története: a zsolnai Budatin várkastélyának ura, Szunyogh Gáspár főispán az öreg, de gazdag Jakusich István várúrnak ígérte gyönyörű leánya kezét. De Katalin szíve a vitéz Forgách Ferencet szerette. A kőszívű apa bezáratta leányát Budatin várának egyik szobájába, amíg a leány meg nem gondolja magát. A vitéz ifjú megpróbálta kiszabadítani, de nem járt sikerrel. A zord apa ekkor befalaztatta leányát egy szűk kéményvájatba. Csak a feje volt ki. Ekkor a hős vitéz lóhalálában a várba sietett, és elrabolta a szép Katalint. Úttalan utakon szöktek. Egyik irányból a sértődött vőlegény, másikból a kegyetlen apa üldözte őket. Jakusich talált rájuk. Megvívott a bátor ifjúval, és legyőzte. De tudta, hogy a leány nem őt szereti, ezért elengedte őket. Évek múltán hírnök érkezett Zsolnára azzal a hírrel, hogy a vár urának megszületett az unokája, és nagyapja után őt is Gáspárnak hívják. Sokáig ódzkodott a keményszívű Szunyogh Gáspár, de végül csak meglátogatta unokáját. Könnyezni nem tudott soha, ekkor se tette. De zord szívében csak megváltozott valami. Megfogta a kis Gáspár kezét, majd magához ölelte.

Ezt a történetet az öregebb zsolnaiak órákon át tudták mesélni. A várban korabeli ruhába öltözött vitézek ma is szívesen elmondják, esetenként el is játsszák. Igyekezniük kell azoknak, akik még első kézből szeretnék hallani a történetet, mert Zsolnán ma már alig száz magyar él. Sokaknak ez volt a város legfontosabb históriája. Pedig Zsolna hétszáz éve megkapta a szabad királyi városi rangot, és az azzal járó kiváltságokat. Mesze földön ismert volt a zsolnai kézműves vásár. Itt árulták portékájukat a környékbeli híres drótos tótok. A mesterséget az elmúlt háromszáz évben elvitték az egész világba. Az itteni és innen elvándorolt drótos mesterek munkáiból a helyi Vág Menti Múzeumban egy, a világon egyedülálló kollekciót mutatnak be hatezer drótból készült alkotásból.

A három-négyszáz évvel ezelőtti gazdagság nyomai nem múltak el nyom nélkül. A központ és a főtér kereskedőházai ma is ugyanolyan gazdagon díszítettek, mint az elmúlt évszázadokban voltak. A város főtere a Mária-tér. A teret ma is ugyanazok az árkádos házak ölelik közre. Ezek a boltívek alatt árulták a tótok a portékájukat. A mai kereskedők már picit modernebb körülmények között, az épületek alagsorában kialakított üzletekben kínálják áruikat. Nem messze a főtértől áll már négy évszázada a Burián-harangtorony. A tekintélyt parancsoló 46 méter magas torony Szlovákia egyik legrégebbi harangjának otthona. A város székesegyháza még régebben épült. A Legszentebb Háromság templom hatszáz éve áll a város szívében. A Mária-teret díszíti még az Óvárosháza, a Szent Pál apostol megtérésének temploma és mellette a kapucinusok kolostora. A központ több száz éves épületei a rendszerváltás óta a városi műemlék-rezervátumhoz tartoznak, különleges védelmet élveznek.

A város alatt egy másik város lapul. Zsolna katakombái is sok évszázad történéseiről tudnának mesélni. Feltehetően valamikor vájatokkal kötötték össze a kereskedők pincéit, hogy könnyebben hozzáférhessenek egymás portékáihoz. Emellett raktárként is szolgáltak. A háború alatt a zsolnaiak sok zsidó gyermeket bújtattak el ezekben a katakombákban.

Zsolna ma egy modern és fejlett város. Határában nyitotta meg a Dél-koreai Kia Motors az első európai gyárát. Sok zsolnai és környékbeli szlovák, cseh és lengyel dolgozik a gyárban, vagy beszállítóként látja el az autógyárat. Az ipar mellett a város érdekes turisztikai célpont, de ismert a konferenciaturizmusról is. Sícentrum és termálfürdő is üzemel a közelben.