Vasárnap emlékezünk arra, hogy Pest-Budán 1848. március 15-én kitört a forradalom, és vér nélkül létrejött a modern parlamentáris Magyarország. E nagy magyar történelmi eseménynek számos neves és név nélküli hőse van. Az ünnep alkalmából közülük Vasvári Pál írót, történészt, pedagógust, filozófust, forradalmárt, honvéd őrnagyot mutatjuk be olvasóinknak, ugyanis az idén van Vasvári születésének kétszázadik évfordulója. Ő Petőfi Sándorral, Jókai Mórral, Irányi Dániellel és Irinyi Józseffel együtt a „márciusi ifjak” vezéralakja. Később, 1849-ben, a szabadságharc ideje alatt szervezte meg a Rákóczi nevét viselő szabadcsapatot, amelynek vezetője is volt. Petőfinél is fiatalabb volt, amikor az erdélyi hadszíntéren életét vesztette; még a huszonharmadik életévét sem töltötte be.
Azt, hogy Vasvári Pál forradalmárrá válik, mondhatni, születésének időpontja is előrevetítette, hiszen Fejér Pál néven a Bastille lerombolásának évfordulóján, 1826. július 14-én látta meg a napvilágot Tiszabüdön. Édesapja, id. Fejér Pál görögkatolikus lelkész volt. Édesanyjának leánykori neve Méhay Erzsébet. Tegyük hozzá, hogy Vasvári korában az alsó rangú papok – mint amilyen édesapja is volt – élete igen sanyarú volt, és nem sokban különbözött a parasztokétól. Így a jövőbeni forradalmár gyermekkora szegénységben telt. Édesapjától tanulta meg a könyv szeretetét, és tőle hallott először Bocskai, Thököly és Rákóczi Habsburg-ellenes harcairól is. A család 1827-ben, amikor a kis Pál még alig volt egyéves, Hajdúböszörménybe költözött. Itt végezte el az elemi iskolát, méghozzá kitűnő eredménnyel. 1837-ben Nyírvasváriba költöztek. A fiú innen vette fel később a Vasvári nevet, hogy így különböztesse meg magát korának egyik neves történészétől, Fejér Györgytől. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait Nagykárolyban a piarista gimnáziumban, ahol osztályelsőként végzett.
A Pilvax kávéháznak Vasvári is törzsvendége volt
Vasvári az 1848. március 15-ei forradalom egyik vezéregyénisége volt
1843. szeptember 1-jén Pestre ment egyetemre. Itt történelmet és természettudományt tanult. Vasvárira Horvát István professzor volt a legnagyobb hatással nemzeti szellemű történelmi előadásaival. Neki köszönhető az is, hogy Vasvári a történelemtanári hivatást választotta. Anyagi gondjai orvoslására házitanítóskodott, majd Teleki Blanka leánynevelő intézetében vállalt tanári állást. Rajongó leánytanítványai Barabás Miklós festővel elkészítették Vasvári arcképét. Így nem véletlen, hogy az ifjú történész volt az első Magyarországon, aki a nők egyenjogúságát hirdette. Vasvári húszéves volt, amikor első írásai megjelentek nyomtatásban. Zrínyi Miklósról szóló tanulmányával 1847-ben elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját.
Amikor Vasvári Pestre került, akkor az országgyűlést még Pozsonyban tartották, de Pest már akkor egy rohamosan fejlődő polgáriasodó város volt, pezsgő közélettel. Az egyetemi ifjúság Pest leghaladóbb és legnemzetibb rétegének számított. Vasvári kiemelkedő tehetségére tanárai és hallgatótársai egyaránt felfigyeltek, így egyre inkább őt tekintették az egyetemi ifjúsági mozgalom vezetőjének. Ezért ő maga is rengeteget dolgozott, lapot szerkesztett, verseket, történelmi elbeszéléseket, tanulmányokat írt. A pesti egyetemi ifjúság legelszántabb tagjai, köztük Vasvári is, a Pilvax kávéházban gyűltek össze, ahol élénk figyelemmel kísérték a forrongó Európában zajló társadalmi változásokat, és terveket szőttek azok magyarországi átültetéséről. E körben kötött barátságot Petőfi Sándorral. A császári hatóságok Petőfi mellett őt tartották a legnagyobb felforgatónak. Vezető egyénisége és politikai nézetei miatt pedig sokan „kis Kossuthnak” is nevezték.
Vasvári az 1848. március 15-ei forradalom egyik főszereplője volt. Fontos szerepe volt a 12 pont megalkotásában. A nagy eseményre Petőfi nem hozta magával a Nemzeti dal kéziratát, hiszen a cenzúra miatt nem is gondolhatott arra, hogy költeménye aznap megjelenik nyomtatásban. Mégis ez történt. A márciusi ifjak lefoglalták a Hatvani utcában lévő Landerer és Heckenast könyvnyomdát. Petőfi ekkor papírt és tintát ragadott, és emlékezetből leírta a Nemzeti dalt. Vasvári ollóval várta egy-egy versszak elkészültét, majd felszabdalta, hogy a szedők dolgozhassanak, közben pedig szónoklatokkal lelkesítette a nyomda előtt várakozó tömeget. Délután a Múzeumnál ő volt az első szónok, aztán pedig Budára ment, az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására. Másnap tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak. Március 19-én Pozsonyban, az országgyűlés székhelyén volt, mint Pest város küldöttségének tagja. Itt találkozott Széchényi Istvánnal, akit szívélyesen üdvözölt. A legnagyobb magyar aznap naplójában feljegyezte: „Vasvári… quel charmant garçon”, vagyis hogy milyen bájos fiú, és a francia forradalmárhoz, a jakobinusok egyik vezéréhez, Saint-Justhöz hasonlította. Április 15-én Vasvári üdvözölte hivatalosan a Pestre érkező Batthány-kormányt. Később titkár lett Kossuth pénzügyminisztériumában, de tevékenykedett futárként, toborzóként, valamint előadásokat tartott az egyetemen. A „kis Kossuth” ezekben a hónapokban került közel Kossuthhoz, aki teljesen elbűvölte.
1849. január 16-án Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként engedélyezte számára, hogy szabadcsapatokat szervezzen. Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyéből ötszáz embert toborzott, akikből létrejött a Rákóczi nevét viselő szabadcsapat. Vasvári őrnagyként az alakulat parancsnoka lett. A szabadcsapatot áprilisban az erdélyi hadszíntérre vezényelték, ahol a lázadó román erők ellen került bevetésre. A Rákóczi-szabadcsapat május 5-én győzelmet aratott a Gyalui havasokban megbúvó románokra, akik a környező magyar falvakat tartották rettegésben. A csapatot azonban július 5-én fejszékkel és lándzsákkal felszerelt románok – egyes források szerint nyolcezer lázadó – bekerítették. Másnap, június 6-án Vasváriék megkísérelték a kitörést. A heves és véres harcban Vasvári is elesett. A beszámolók ellentmondásosak, de feltételezhető, hogy Vasvári először golyó sebesítette meg, majd fejszével vagy lándzsával végeztek vele. A Rákóczi szabadcsapat csaknem 200 embert veszített el az összecsapásban. A holttesteket jeltelen tömegsírba temették.
„Veszni legyőzetve, veszni küzdelem által még nem szégyen, de veszni elmellőzve, kigúnyolva, megvetve, ez a halál legkínosabb, legnyomorúságosabb neme…” – mondta Vasvári, alig egy évvel halála előtt egy beszédében.
Felhasznált irodalom
Péntek László: Bölcsőtől a csatatérig. Vasvári Pál élete és halála (1826. július 14. – 1849. július 6.) s.n., s.l., 2001 (magtudin.org); Fekete Sándor: Vasvári Pál. 1951 [Digitális Irodalmi Akadémia]; Thallóczy Lajos: Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság 1844–1848/49. Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, Budapest, 1882; Vasvári Pál: Irányeszmék. Az előszót és a jegyzeteket írta, és a sorozatot szerkesztette Szigethy Gábor. Budapest, Neumann Kht., 2003
Vasvári a 12 pont összeállításában is fontos szerepet töltött be
Nyitókép: Vasvári Pál 1826. július 14-én született (Fotó: wikipedia.org)
