Tiszta sor

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik!

Megtartották a Tiszta sor elnevezésű vajdasági magyar médiatalálkozót Szabadkán, amelyet a Sajtószabadság Alapítvány szervezett. A tanácskozáson a vajdasági magyar sajtó több szereplője képviseltette magát: a Magyar Szó, a Hét Nap, a Pannon RTV, a Pannon Rádió, a Pannon Televízió, a Szabadkai Magyar Rádió, az RTV2 rádió, az RTV, a Szabad Magyar Szó, az Átlátszó Vajdaság, az Észverés és a Napló szerkesztőségei, továbbá jelen voltak a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének és a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének képviselői, valamint az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának oktatója is. A megszólalók a média múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a sajtószabadság kérdéséről, a politikai befolyásolásról, a nyomtatott sajtó helyzetéről, az online jelenlét erősítéséről, valamint az újságírói utánpótlás fontosságáról beszéltek.

A találkozót Purger Tibor, a Sajtószabadság Alapítvány alapítója és a Szabad Magyar Szó társalapítója nyitotta meg. Köszöntötte a vajdasági magyar sajtó képviselőit, majd hangsúlyozta, hogy az esemény célja nem a megbélyegzés és nem az ítélkezés, hanem az értelmes szakmai vita megteremtése. Mint mondta, a vajdasági magyar médiatérben megvan a lehetőség és a szakmai potenciál arra, hogy a szereplők egymással nyíltan, de tisztességes hangnemben beszéljenek.

– Magyarországon hatalmas politikai fordulat állt be az április 12-i választások után. Az alapítvány célja a sokszínű közbeszéd. Nem megbélyegezni akarunk, nem akarunk ítélkezni, ez ki van zárva ezen az eseményen. Értelmes szakmai vitát szeretnénk. Erre megvan a mód és a potenciál ebben a társaságban. Tisztességes közbeszédre van szükség – mondta Purger Tibor.

A tanácskozás első felszólalója Kókai Péter, a Szabad Magyar Szó társalapítója volt, aki három fogalom, a múlt, a jelen és a jövő köré csoportosította mondandóját. Kiemelte, hogy a vajdasági magyar tájékoztatás elmúlt másfél évtizedéről nem lehet úgy beszélni, hogy közben nem kerül szóba a politika szerepe és a sajtó munkájába történő beavatkozás kérdése.

– Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mi történt a tájékoztatással az elmúlt tizenhat évben. Azt is ki kell mondani, hogy a politika milyen módon avatkozott be a sajtó munkájába. Nem a megbélyegzés és nem a tetemre hívás a cél, de a múlt mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A jelent mindig a legnehezebb értelmezni, de gondolkodásra ajánlom azt a gondolatot, hogy történtek változások. Ki kell mondani, hogy ez jó irány, de ez még kevés – fogalmazott Kókai Péter.

A jövőről szólva azt hangsúlyozta, hogy a vajdasági magyar közösség tájékoztatásában minden szereplőre szükség van. Mint mondta, az elmúlt időszakban nem az újságírók, hanem a politika hibájából alakult ki olyan helyzet, amelyben voltak kedvencek és kiátkozottak. Megjegyezte, hogy a vajdasági magyar közösségnek a tájékoztatásban mindenkire szükség van.

– Nem az a cél, hogy bárkit kizárjunk, hanem az, hogy a vajdasági magyar közösség minél teljesebb képet kapjon saját magáról. Ehhez több hangra, több nézőpontra és egymás munkájának elfogadására is szükség van – emelte ki Kókai Péter.

Kartali Róbert, a Hét Nap főszerkesztője a hetilap előtt álló kihívásokról, az elmúlt időszakban megvalósított változásokról és a lap arculati, illetve szerkezeti átalakításáról beszélt.

– Számos nagy kihívással kellett szembenéznünk. Meg kellett szervezni a Hét Nap nyolcvanadik születésnapját, ami nagyon sok energiát és időt vett ki belőlünk. Ezután következett a lap arculatának átalakítása, majd a szerkezeti átalakítás, új szektorok kialakításával. Sokkal több tartalom fér bele az újságba, mint korábban. Öt szektor alapítja a lapot, és szerkesztőségi átalakítás is történt. Voltak, akik elmentek, de jöttek újak is, és vendégszerzők is csatlakoztak hozzánk – ismertette Kartali Róbert.

A főszerkesztő kiemelte, hogy a Hét Nap minden korosztályhoz szóló hetilap kíván lenni, miközben a művelődési, kulturális és szórakoztató tartalmakat helyezi fókuszba, a közéleti témák mellett. Hangsúlyozta, hogy az előfizetők számának növekedése különösen fontos a lap fennmaradása szempontjából. Kiemelte, fél év alatt húsz százalékkal nőtt az előfizetések száma. Ez nagyon fontos, mert így maradhat fenn a lap. Következő lépésben a honlap fejlesztése következik. A Hét Nap jövőjével kapcsolatban leszögezte, hogy nem tartja járható útnak a radikális átalakításokat, különösen a nyomtatott lap megszüntetését vagy havi lappá alakítását. Véleménye szerint az anyalap nélkül a Hét Nap elveszítené identitását.

Pressburger Csaba, az Észverés szerkesztője két témát emelt ki felszólalásában. Az egyik, mint mondta, tabunak számít, a másik pedig olyan kérdés, amelyre középtávon kell készülni. A nyomtatott napilap létjogosultságáról beszélve úgy fogalmazott, hogy a demográfiai folyamatok és az olvasói szokások megváltozása miatt erről nyíltan kell vitázni.

– Nincs értelme előző napi híreket közölni akkor, amikor az emberek a közösségi médiából értesülnek a hírekről. Sokan hivatkoznak arra, hogy az idősebbek még olvassák a nyomtatott lapot, de szerintem ez sem teljesen igaz már. A kérdés az, hogy mi ennek az alternatívája. Erről kellene szakmai vitát folytatni – fejtette ki Pressburger Csaba.

Szerinte a vajdasági magyar médiatérben inkább két hetilapra lenne szükség: az egyik magazinszerű kiadványként működhetne, a másik pedig komolyabb közéleti, oknyomozó, kulturális és gazdasági tartalmakat közölhetne. Emellett az online jelenlét erősítését is elengedhetetlennek nevezte. Hozzátette, az MNT alapítású médiumok mellett az alternatív médiának nagyobb teret kellene biztosítani.

Kovács Attila, a Vajdasági Független Újságírók Egyesülete igazgatóbizottságának az elnöke a kisebbségi média gazdasági helyzetéről beszélt. Kiemelte, hogy a vajdasági magyar sajtó nehéz helyzetben van, mert nincs mögötte akkora anyagi háttér, mint nagyobb médiapiacokon.

– Ha a sajtó csak egy irányból kap pénzt, akkor nagyobb lehet a befolyásolás is. Ha egyszólamú a termék, az olvasó előbb-utóbb átpártol máshová. Sok cég nem is mert támogatást nyújtani a független médiumoknak a lehetséges következmények miatt. Gazdasági alapon is el kell kezdeni gondolkodni, bár erre kevés a jó példa. Kis közösség vagyunk, ezért természetesen szükség van támogatásra. De szükség van közösségi támogatásra is – hangsúlyozta Kovács Attila.

Brasnyó Zoltán, a Pannon Rádió főszerkesztője arról beszélt, hogy a Pannon RTV az elmúlt időszakban sokszor szerepelt a médiával kapcsolatos vitákban. A Pannon Rádió kapcsán kiemelte, hogy az szórakoztató rádióként működik, ugyanakkor törekszik az online jelenlét erősítésére.

– Ami a Pannon Rádiót illeti, az egy szórakoztató rádió, és törekszünk az online jelenlétre. Fontos kijelenteni, hogy rengeteg kihívással találkozunk. A médiakultúra fejlesztését nagyon fontosnak tartom. Szükség van a politikusok hozzáállásának megváltozására is. Nem hiszek a teljesen független sajtóban, és azt sem tartom helyesnek, ha MNT-alapítású és kereskedelmi, más forrásból működő médiumokat egyszerűen összehasonlítunk. Ez két különböző helyzet – mondta Brasnyó Zoltán. A főszerkesztő elismerte, hogy történtek hibák, és szerinte önvizsgálatra is szükség van.

Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság főszerkesztője szerint a találkozó egyik legfontosabb célja a konstruktív vita kialakítása. Hangsúlyozta, hogy bizonyos dolgokat ki kell mondani, és szerinte a sérelmek feltárása nélkül nem lehet valódi újrakezdésről beszélni.

– Azért vagyunk itt, hogy konstruktív vita alakuljon ki. Ki kell mondani dolgokat. Sokan közülünk azért hagyták el az MNT-alapítású médiát, mert nem akartak jelen lenni ebben a politikailag átalakított médiatérben. A tervezett zárónyilatkozatot én azért bírálom, mert szerintem sokkal konkrétabban kellene fogalmazni. Ki kellene mondani például azt, hogy az MNT ismerje el: beleszólt a hírszerkesztésbe – mondta Gyurkovics Virág.

A főszerkesztő szerint a zárónyilatkozat csak akkor lenne elfogadható, ha a felelősség kérdése is megjelenne benne. Mint mondta, először fel kell mérni, kinek milyen sérelmei voltak, és biztosítani kell a szakmát arról, hogy hasonló beavatkozás többé nem fordul elő.

Toma Viktória, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára a közszolgálati média, a nyomtatott sajtó és az újságíróképzés kérdéséről beszélt. Kiemelte, hogy a nyomtatott sajtó jövőjéről mindenképpen el kell gondolkodni, különösen akkor, ha hírmédiában gondolkodunk.

– Ilyen formában hosszú távon nem fenntartható. A diákokkal beszélgetve és kutatásokat végezve az látszik, hogy a nyomtatott sajtó további erőltetése sok szempontból pénzkidobás. Ha médiastratégiáról beszélünk, akkor erről mindenképpen beszélni kell. Nem lehet megkerülni ezt a kérdést – emelte ki Toma Viktória.

Az egyetemi tanár az újságíróképzés fontosságát is hangsúlyozta. Mint mondta, fontos, hogy a fiatal újságírók ne tekintsék természetesnek a politikai nyomásgyakorlást, és megtanulják, hogy nem pusztán a politikusok meghallgatása a feladatuk.

– Nem az a feladatunk, hogy meghallgassuk a politikusokat, hanem az, hogy feltegyük a saját kérdéseinket. Ez veszett ki a vajdasági magyar sajtóból, és ezt vissza kell hozni. Fontos kiemelni, hogy nem csak ez az újságírás, sok más dimenziója is van. Az újságíróképzés ezért kulcskérdés. A szakmát újra meg kell tanítani arra, hogy kérdezzen – szögezte le.

Hegedűs Erika, az Újvidéki Rádió megbízott fő- és felelős szerkesztője az adminisztratív és szakmai nehézségekről beszélt. Elmondta, hogy 24 órás műsort működtetnek, mintegy harmincfős szerkesztőséggel. Mint mondta, az elmúlt egy évben sikerült valamelyest megerősíteniük a munkát, de az online jelenlétükön még sokat kell fejleszteni.

– Én is az online tér fejlesztésében látom a jövőt. Gyengének tartom a saját munkánkat az online felületen, és ezen változtatni kell. Kevesen vagyunk, de szerintem nem ez a legnagyobb probléma – mondta Hegedűs Erika.

Kiemelte, hogy őt nem befolyásolták politikailag, ugyanakkor szerinte a politikusoknak is fel kell tenni azokat a kérdéseket, amelyeket nem akarnak hallani. A szakmai fejlődés kapcsán hangsúlyozta, hogy nemcsak a fiataloknak, hanem minden újságírónak folyamatosan tanulnia kell.

Zoraje Éva, a Vajdasági RTV újságírója azt emelte ki, hogy a közszolgálati médiában objektivitásra kell törekedni. Elmondása szerint nem tapasztalt politikai nyomásgyakorlást, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a regnáló magyar politikai elit többször visszautasította a szereplést.

– A politikai egyszólamúság idején sem voltunk egyszólamúak. A sajtósoknak meg kell védeniük egymást, mert ha mi nem védjük meg egymást, más nem fogja megvédeni minket – mondta Zoraje Éva.

László Edit, a Hét Nap igazgatója a lap elmúlt éveiről és működési feltételeiről beszélt. Elmondta, hogy 2012 óta vezeti az intézményt, és akkoriban generációváltás zajlott a szerkesztőségben. Pozitív változásként emelte ki, hogy 2018-ban átköltöztek a szabadkai Magyar Médiaházba. Az igazgató a támogatások szerepét is hangsúlyozta. Mint mondta, tartományi támogatásból tudtak talpon maradni, fejleszteni és biztosítani a működéshez szükséges feltételeket.

– Tartományi támogatásból élünk meg. Ennek köszönhetően talpon tudtunk maradni, honlapot tudtunk fejleszteni, szervereket tudtunk korszerűsíteni és számítógépeket tudtunk vásárolni. Ezek a támogatások nélkül nem valósultak volna meg. Meg kell találnunk a helyünket a médiatérben. Nem könnyű, de dolgozunk rajta. A Hét Napnak van múltja, van közönsége, és van feladata is a vajdasági magyar közösségben – emelte ki.

Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgatója a zárónyilatkozat tervezetével kapcsolatban fogalmazta meg észrevételeit. Elmondta, hogy 2025 óta igazgató, ezért egy tizenöt éves időszak egészéért nem lehet személyes felelősséget vállalnia. Szerinte vannak olyan megállapítások, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni, mert nem ügyészségként vagy bíróságként működnek. A Pannon RTV-vel szemben gyakran felmerülő kritikákra reagálva azt mondta, nem igaz, hogy ne számoltak volna be a jelentősebb tüntetésekről.

– Mindig az a kritika merül fel, hogy nem volt beszámoló a tüntetésekről. Ezt cáfolom, mert a az újvidéki vasútállomás előtetőjének leszakadása óta a nagyobb eseményeken mindig jelen voltak a tudósítóink. Mi nem vonhatjuk felelősségre az MNT-t, mert nem vagyunk bíróság vagy ügyészség. Nem lehet újságírókon számonkérni azt, hogy az MNT milyen döntéseket hoz. Érdekesnek tartom azt is, amikor egy újságírót propagandistának neveznek. A szakmában ezekről a minősítésekről is beszélni kellene – mondta.

Dedity Szuzanna, a Szabadkai Magyar Rádió főszerkesztője az újságíróképzés fontosságát emelte ki. Szerinte a szakmát tanulni kell, mert ez megkönnyíti a mindennapi munkát, és segít abban, hogy az újságírók magabiztosabban végezzék feladataikat. A főszerkesztő szerint a kisebb eseményekről is fontos hírt adni, mert ezek is a közösségi élet részei. Hangsúlyozta, hogy a szakmán belüli párbeszédre és a közönség igényeinek pontosabb megismerésére is szükség lenne.

– Fontos, hogy a kisebb eseményekről is beszámoljunk. Fontos leülni és beszélgetni a szakmán belül. Jó lenne megtudni, hogy mire van szükség, mert nem tudjuk pontosan felmérni, mennyire hallgatnak az emberek rádiót, és mennyire csak háttérzajként van jelen az életükben. Kicsi stábbal dolgozunk, de igyekszünk. Fontos a nyitottság minden oldalon. Csak így lehet előrelépni – hangsúlyozta.

Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó fő- és felelős szerkesztője arról beszélt, hogy a tanácskozáson ismét sokan foglalkoztak a Magyar Szóval, különösen a nyomtatott napilap létének kérdésével. Szerinte nem szabad önként lemondani a szerzett jogokról.

– Ismét sokan foglalkoztak a Magyar Szóval. A nyomtatott lap létének megkérdőjelezése újra téma lett. Nem hiszem, hogy ezt ebben a körben kellene megbeszélni. Nem szabad szerzett jogokról lemondani. Az, hogy a vajdasági magyarságnak van napilapja, kiváltság, bűn lenne erről lemondani – mondta a Magyar Szó fő- és felelős szerkesztője.

A zárónyilatkozat tervezetével kapcsolatban azt mondta, hogy azt csak 24 órával korábban kapták meg, noha korábban azt ígérték, hogy a hét elején megküldik.

– Az első bekezdés egyszerre vádló, bíró és hóhér. Az ígéretek ellenére nem egy héttel korábban, hanem csak 24 órával korábban kaptuk meg a zárónyilatkozatot. Történtek korábban sérelmeket okozó lépések, amelyekért nem akarok felelősséget vállalni, mert csak hat hónapja vagyok főszerkesztő. Jó, hogy ezeket a dolgokat átbeszéljük, mert e nélkül nem lehet pontot tenni a történetre. Azt sajnálom, hogy politikai esemény váltotta ki ezt a tanácskozást. Ha állítólag politikamentesség a cél, akkor kérdés, miért politikai változásokhoz kötődött ennek az eseménynek a megszervezése – tette fel a kérdést Pesevszki Evelyn.

A főszerkesztő az utánpótlás-nevelést is kulcskérdésnek nevezte. Szerinte foglalkozni kell az újságírók képzésével, de azzal is, hogy az újságírókban legyen igény a kérdezésre.

– A képzéssel és az utánpótlás kinevelésével kell foglalkozni. Ahol van újságíróképzés, onnan jó újságírók jönnek ki. Sokszor azonban magukban az újságírókban nincs meg az igény, hogy kérdezzenek. Azt is szeretném elmondani, olyan benyomásom van, gyakran olyanok bírálnak bennünket, akik nem is olvassák a Magyar Szót – hangsúlyozta.

Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója elmondta, hogy szakmai tanácskozásra kapott meghívást, és csak később értesült arról, hogy az esemény nyilvános lesz. Mint mondta, a szakemberek zárt ajtók mögött nagyobb bizalommal tudnának egymáshoz fordulni, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem kíván elbújni a nyilvánosság elől.

– A tegnapi e-mailből értesültem arról, hogy ez nyilvános esemény lesz, és más narratívát kap a rendezvény. Zárt ajtók mögött nagyobb bizalommal tudnak egymáshoz fordulni a szakemberek. Nem akarok elbújni a nyilvánosság elől, mert a transzparencia híve vagyok, de nem ilyen feltételek mellett fogadtam el a meghívást. Erről fontos beszélni – mondta Erdődi Edvina.

Az igazgató a zárónyilatkozat tervezetét politikailag kódolt szövegnek nevezte, és kifogásolta, hogy csak egy nappal az esemény előtt kapták meg. A Magyar Szó napilapként való fennmaradásával kapcsolatban határozott álláspontot fogalmazott meg.

– Politikamentes médiáról beszélünk, miközben a rendezvény politikai változáshoz kötődik. Nagyon rossz hallani, hogy a Magyar Szó napilap léte került górcső alá. Sok beruházás történt. Önszántunkból lemondani a printről megbocsáthatatlan bűn lenne. Erről nem lehet könnyelműen dönteni – hangsúlyozta.

Erdődi Edvina arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban sok negatív kritika érte, de ezek szerinte gyakran úgy születtek meg, hogy az érintettek nem keresték meg személyesen. Hangsúlyozta, hogy együttműködésről csak akkor lehet beszélni, ha a felek nem ásnak újabb árkokat.

– Sokan úgy írtak rólam negatív kritikákat, hogy soha nem hívtak fel, és nem néztek a szemembe. Ha együttműködésről beszélünk, akkor nem szabad árkokat ásni, és nem tehetünk úgy, mintha ezek nem történtek volna meg. Mindig jelen voltam hasonló tanácskozásokon, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy nem vagyok nyitott. Szeretném, ha az itt kimondott mondatokat mindkei komolyan is gondolná. Ne csak a nyilvánosság miatt hangozzanak el ezek a gondolatok – mondta.

Bálint Csaba, a Pannon Televízió főszerkesztője szerint a szakmának meg kell tanulnia szót érteni egymással. Kifogásolta, hogy a Pannon RTV munkatársait gyakran propagandistaként tüntetik fel, miközben szerinte sokan nem is követik rendszeresen a csatorna műsorait.

– Szót kell értenünk egymással. Rossz színben vagyunk feltüntetve, propagandistaként beszélnek rólunk. Sokan nem is követik a Pannont, miközben véleményt mondanak róla. Szükséges mindent olvasni, minden oldalt követni, és csak ezután kell saját véleményt kialakítani. Egyetértünk azzal, hogy minden társadalmi hang legitim, és meg kell jelennie a médiában. A zárónyilatkozatban viszont sok a ti és mi típusú állítás – fogalmazott Bálint Csaba.

A főszerkesztő szerint mindenkinek önvizsgálatot kell tartania, de ehhez olyan hangnemre van szükség, amely nem osztja táborokra a szakmát. Mint mondta, csak így lehet közös alapot találni.

Horváth-Homolya Ágnes, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke azt emelte ki, hogy a vajdasági magyar újságírói közösség kicsi, ezért különösen fontos lenne az összetartás. Mint mondta, az egyesületből is sokan elkoptak vagy lemorzsolódtak az elmúlt években.

– Mindenkire szükség van. Olyan kevesen vagyunk, hogy össze kellene tartanunk, és én most nem ezt tapasztalom. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületéből is sokan elkoptak, sokan lemorzsolódtak. A politika beleszólt a dolgokba, és ez részben azért történhetett meg, mert mi engedtük, hogy hatást gyakoroljon ránk. Mások talán személyes politikai meggyőződésük miatt léptek ki vagy távolodtak el. Jó lenne, ha a régi tagok ismét csatlakoznának – mondta.

Az elnök ismertette, hogy az egyesület képzéseket szervez, tábort tervez, díjakat oszt, és bár kis költségvetéssel működik, igyekszik valamit letenni az asztalra. A jelenlévőket a tagosodásra is biztatta.

Tőke János, a Szabad Magyar Szó médiaigazgatója a médiastratégia vitájáról és az elmúlt évek tapasztalatairól beszélt. A médiaigazgató szerint a sajtó szerepe nem a párt kiszolgálása, hanem az, hogy utánajárjon ügyeknek és kérdéseket tegyen fel. Úgy fogalmazott, hogy a propagandához nincs szükség jelentős közpénzekre, miközben szerinte a független médiumok bizonyították, hogy képesek dolgozni.

– A sajtó szerepe nem a párt kiszolgálása. A sajtónak oknyomoznia kell, utánajárnia dolgoknak, kérdeznie kell. Propagandaszervezetre nincs szükség százezres támogatásokból. Vannak pozitívumok is, a Szabad Magyar Szó, az Átlátszó Vajdaság, a Családi Kör felvette a versenyt. A sajtószabadság kigúnyolása az, amikor a közpénzből működő média nem a közösséget szolgálja. Ha Magyarországon nem történik meg a változás, akkor erre a konferenciára sokan el sem jöttek volna – mondta.

Tőke János üzenetként fogalmazta meg, hogy szerinte egyetlen médiamunkásnak sem szabad elveszítenie a munkáját. A támogatási rendszerrel kapcsolatban azt javasolta, hogy az olvasottságot is figyelembe kellene venni.

Bódis Gábor, a Napló szerkesztője szélesebb politikai és társadalmi összefüggésbe helyezte a vajdasági magyar média helyzetét. Szerinte nem pusztán kormányváltás történt Magyarországon, hanem társadalmi robbanás, amelynek következményei a pénzek elosztásában is megmutatkozhatnak.

– Nem csak kormányváltás történt, hanem társadalmi robbanás. Ennek következményei Magyarországon fognak igazán kifejeződni. Hogy felnőnek-e a feladathoz, azt még nem tudjuk. Következménye lehet annak is, hogyan osztják majd el a pénzeket. Ki fogja elosztani a pénzeket, és kinek? Ettől függhet az MNT-alapítású média helyzete is. Ezért kell most ezekről a kérdésekről beszélni – mondta Bódis Gábor.

A Napló szerkesztője Magyar Péter kampányát hozta fel példaként arra, hogy a médiafogyasztás megváltozott. Szerinte a közösségi média képes volt legyőzni az állami médiát, és ebből a vajdasági magyar médiának is le kell vonnia a tanulságokat. Bódis Gábor szerint a vajdasági magyar újságírásnak voltak olyan időszakai, amikor az állam kevésbé figyelt rá, de szerinte ilyen kegyelmi időszak már nincs. Úgy fogalmazott, amíg az MNT alapítóként jelen van, addig a beavatkozás lehetősége is fennáll.

A tanácskozás egyik legtöbb vitát kiváltó kérdése a résztvevők által megfogalmazott közös nyilatkozat tervezete volt. A dokumentum kimondja, hogy a vajdasági magyar médiatér vezetői és más szakmai szereplői tanácskozást tartottak Szabadkán a közbeszéd és a média helyzetéről. Rögzíti, hogy a résztvevők között több kérdésben eltérő vélemények és értékelések hangzottak el a közbeszéd állapotáról, ugyanakkor egyetértés mutatkozott abban, hogy a vajdasági magyar közösségnek sokszínű, szakmaiságon alapuló médiatérre van szüksége. A nyilatkozat azt is kifejezi, hogy a jelenlévők további szakmai párbeszéddel és egyeztetésekkel kívánnak hozzájárulni ennek megteremtéséhez.