Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, (p)illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a sajátjaimat írom le, remélve, ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja (a) magá(é)t. Recept is lesz, utánunk lehet csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Van egy jógacsoport Doroszlón. Mi, néhányan hölgyek régóta szerettünk volna belefogni ebbe a mozgásformába, ami ennél ugye sokkal több, életszemlélet is, amelynek célja a test, az elme és a tudat egységének megteremtése, valamint az ember belső egyensúlyának és önismeretének elmélyítése. Tehát az ember testi-lelki harmóniáját és tudatos jelenlétét szolgálja. Voltak, akik a közeli városokba: Zomborba, Hódságra jártak el jógázni, akár hetente több alkalommal is. Jómagam Bácskertesen (Kupuszinán) Szilágyev Pilin Andrea jógaóráján szerettem bele első és egyszeri látásra a folyamatba, amely egyszerre megmozgat, ellazít, fókuszálttá tesz, ugyanakkor testemben „szétszálaz”.
Mindezt hozta állandó napvilágra, fokozta és elmélyítette, hogy elementáris erővel belépett a(z) (közösségi) életünkbe Szili Zsuzsanna, aki a Petőfi Sándor Program Nyugat-Bácskában közösségi szolgálatot teljesítő ösztöndíjasa, aki amellett, hogy elhivatott pedagógus, odaadó jógatanár is. Hála neki, október óta heti rendszerességgel összejöhet a doroszlói helyi közösség termében nyolc-tíz hölgy, hogy a jóga művelése mellett emberileg és közösségileg is megélje mindazt a jó szándékú jelenlétet, amelyet ezek a találkozások nyújtanak. Az alkalmak híre szájról szájra terjed, nincs nyilvánosan meghirdetve, az ajtó és a lehetőség mindenki előtt nyitva áll.
Az alábbiakban Szili Zsuzsanna szavai következnek, aki az élet-receptek mellett, világutazóként, nem mindennapi ételreceptekkel is tud szolgálni.
– Az étel, amit választottam, a Shakshuka, avagy a zsidó lecsó. Miért?
Több okból is: mert vegetáriánus vagyok, és ez az étel az én joker komfortételem. Könnyen elkészíthető, egészséges, laktató. A hagyományos lecsótól ízvilágában és tálalásban különbözik. Gyors, olcsó és hmmm…
Olívaolajon megdinsztelem a hagymát, fokhagymát szoktam beletenni, továbbá kerül bele paradicsom, paprika, só, bors, paradicsomszósz, őrölt paprika, kis csili, és ebben a változatban: szárított csilipaprika, római kömény (ezt sajnos a Vajdaságban nem találtam – Magyarországról hozom – mondjuk az sem segít a keresésben, hogy nem tudok szerbül.)
Összerottyantom ezt, és amikor majdnem kész, ráütök egy vagy két tojást.
Ráteszem a fedőt, és saját gőzében, kvázi ráfőzöm a tojást…
Majd kenyérrel, bagettel tálalom – hisz a tunkolás a tuti!
Munkás Edit, a jógacsoport oszlopos tagja már hat éve jár jógára Zomborba, heti két alkalommal. Van tehát bőven tapasztalata, amit remekül át is tud adni. Nagy köszönettel tartozunk neki, hogy vállalta a szerdai napokat, akkor ő tart jógaórát Doroszlón. Tehát mindennek a gondos lelkesedésnek hála immár hetente kétszer találkozhatnak egymással a csoport tagjai.
Munkás Edit is megtisztelt azzal, hogy „hozott” egy receptet a rovatba.
– Gondolomformán szoktam főzni ezt az ételt, amely nem más, mint a brassói aprópecsenye. Kb. 15 dkg füstölt szalonnát apróra vágok, és kisütöm a zsírját. Lehet kivenni belőle a pörcöt, de én bent szoktam hagyni. Ebben megdinsztelek 1 nagy fej vöröshagymát és jó sok fokhagymát (egy marék). Beleteszem az apróra vágott üszőhúst, pirospaprikát, sót, majoránnát (nagyobb csipet), és ezt felöntöm vízzel, de csak annyival, hogy sűrűbb szaftja legyen, és szépen főzöm, míg a hús meg nem pirul. Közben kb. 1-1,5 kg burgonyát kockára vágok, és azt olajban kisütöm. Amikor megvan, akkor összekeverem a húsos szafttal, és már kész is. Mellé savanyúságot szoktam tálalni. A család kedvence, nagyon finom és kiadós.
Jó étvágyat, életvágyat! Váljék mindez testi-lelki egészségünkre, épülésünkre.
