Hatalom + kisember = Paraszthamlet

A július eleji kánikula után szokatlanul őszies hangulatú, borongós, majd esős, szeles, egyszóval dermesztő időjárás köszöntött vidékünkre és Kavillóra. Éppen azon a napon volt a legbarátságtalanabb, amikor ellátogattunk a Tanyaszínház székházába. Ez persze nem befolyásolta a munka menetét, a próbák már javában folytak a központi terasz védelmében, ezúttal izzadság nélkül, Urbán András rendezőnek, az Újvidéki Színház igazgatójának utasításai alapján. Mellette az asszisztense, az előadás kosztümtervezője, azaz Puskás Zoltán figyelt árgus szemmel, bebugyolálva a hideg ellen.

A Tanyaszínház társulata az idén Ivo Brešan horvát író Paraszthamlet című drámáját viszi színre, amely a kisember és a hatalom olykor hűvös viszonyát veszi górcső alá.

– Még tavaly merült fel, hogy dolgozzak a Tanyaszínház idei társulatával. Bevallom, ez számomra egy hatalmas kaland, de kihívás is, amire korábban még nem volt alkalmam. Ami a darab kiválasztását illeti, munkatársam, Góli Kornélia dramaturg javaslatával teljes mértékben egyetértettem. Ivo Brešan drámája egy horvát faluban, Alsó-Mrdusán játszódik, a régmúlt, „kultúrát a népnek” program idején. A település vezetősége úgy dönt, hogy egy színházi előadást állítanak össze, ami a Hamlet lesz, és ekörül keletkeznek bonyodalmak. Közben a faluban fény derül egy korrupciós sikkasztási botrányra is, de egy ártatlan embert vonnak felelősségre. Ez pedig végül tragédiába torkollik, ami az egyik párhuzam William Shakespeare Hamlet, dán királyfi című művével – kezdte a beszélgetést a rendező, aki méltatta a Tanyaszínház értékét.

– A Tanyaszínház küldetése pótolhatatlan, a vajdasági magyar kultúra egyik kiemelkedő vívmánya. Óriási dolog az, amit a szárnyai alatt munkálkodók véghez visznek. Kijárnak ide a próbákra a nyár legmelegebb napjaiban is, és 1978 óta évről évre életben tartják a színház szellemiségét. Ráadásul egy hatalmas turnét is bevállalnak, ami az idén legalább 26 állomásos. A Tanyaszínház legnagyobb értéke mindemellett, hogy a színészek és a hallgatók olyan kis falvakba is elviszik a színházat, ahol az másképp biztosan nem létezne. Nekem az a véleményem, hogy ezért a Tanyát érdemes lenne felvenni az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is – hangsúlyozta Urbán András, aki kitért arra is, hogy ugyan az ő személyes művészi törekvései nem feltétlenül azonosak a tanyaszínházas esztétikával, de az utóbbi években több olyan előadást is rendezett, amik sokkal kommunikatívabbak a korábbiaknál.

– A színház az színház, a közönség pedig közönség, és az a lényeg, hogy az előadás hogyan kommunikál a közönséggel. Kavillón is nagyon komoly rendezői feladat áll előttem, mégpedig hogy sikeres előadás szülessen. Ellene vagyok annak, hogy a falusi közönséghez esetleg le kellene ereszkednie a darabnak. Ők ugyanolyan igényesek, és nehezen meghódíthatók, így őket sem lehet átverni, ahogyan a városiakat sem. Nyilván a körülmények meghatározzák az előadást, olyan értelemben, hogy sokkal egyszerűbbek a lehetőségek, mint a kőszínházi körülmények között. Az előadás formája pedig harsányabb, vásári komédiára jellemzőbb játékot és rendezést igényel. Mindent összevetve egy szórakoztató, keserédes humorral átitatott darabra számíthat a közönség – nyilatkozta a rendező, akinek Szerda Árpád nem csak zeneszerzőként igyekszik támaszt nyújtani a próbákon.

– Urbán Andrással már korábban is volt lehetőségem együttműködni, talán ez a hatodik előadásunk. Egyébként a Törökkanizsai Alapfokú Zeneiskola korrepetítoraként dolgozom, és van néhány zenei formáció is, amellyel együttműködök. Budapesti, kaposvári, temesvári, zentai, újvidéki társulatok számára szereztem eddig zenét. Mivel a darab egy horvátországi falucskában játszódik, ezért igyekeztem az adott régió népzenéjét, a népzenéjére való utalásokat beleültetni az előadás zenei részébe. Itt inkább a hegyvidéki, a balkáni, a szerb népdalokra is hajazó zenei motívumokat, a kólót, a kétszólamú éneklést kell érteni. A horvát és a szerb népzenei stílusban vannak átfedések, és igyekeztem autentikus népzenéket alapul venni – tudtuk meg egyebek mellett Szerda Árpádtól.

Majkacsa, a nemrégiben megözvegyült falusi kocsmárosné – azaz Gertrúd szerepét Grgity Nikoletta személyesíti meg, aki a Temesvári Csiki Gergely Állami Magyar Színház társulatának a tagja.

– Kutatom, keresgélem a szerepet, és biztos vagyok benne, hogy megtalálom, azért is mert a partnereim ebben segítenek. Újvidéken fejeztem be az egyetemet négy éve, és persze diákként minden nyáron kint voltunk, már akkor tudtam, hogy egyszer visszajövök. Szerettem volna egy számomra teljesen ismeretlen csapattal együttműködni. Nagyon könnyen beilleszkedtem, olyan, mintha tegnap lettem volna itt legutóbb – tette hozzá a színésznő, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy bírja az időjárás szeszélyességét.

– Nekem olyan érzésem van, mintha a kánikula idején sem lett volna annyira meleg, mint a korábbi években. Az eső és a szél nem hiányzott, mert nem tudunk kimenni a színpadra, de ettől függetlenül élvezem a lehűlést – mondta nevetve Grgity Nikoletta. Gregus Lilla, Andja, azaz Ophelia megszemélyesítője, diplomázás előtt álló, negyedéves színészhallgató csendes mosollyal hozzátette, hogy ő a melegben érzi magát jól, még ha az kánikula is.

– Nekem az az érzésem, hogy Kavillón mindig hűvösebb van, mint a turnén, és ilyenkor előkerül valamennyi meleg pulcsim. Egyébként a karakterem Andja, a helyi Népfront elnökének a lánya, aki szerelmes a főszereplőbe, Skokoba. Úgy is tervezik, hogy összeházasodnak. Ahogy Opheliáéban, Andja életében is történnek kisebb-nagyobb tragédiák, amelyekkel nehezen küzd meg. Valamilyen szinten minden karaktert kihívás életre hívni. Különösen, ha az ember szívvel-lélekkel, igazi alázattal szeretné eljátszani a szerepét. Viszont nagyon jó a szöveg és sok lehetőséget ad számunkra – tette hozzá Gregus Lilla, aki Gusztony Endre, végzős diákkal együtt veszi ki a részét a dramaturgiai munkából, dr. Góli Kornélia teatrológus, egyetemi tanár, dramaturgia-tanárnő mentorálásával.

– Skuncát, a tanítót, a darabon belüli előadás rendezőjét személyesítem meg, aki az intellektusával nem igazán illik bele a falusi közegbe. Nagyon szenved attól, hogy olyasmikre kényszerítik, amiben nem hisz. Ő képviseli azt az embertípust, aki belemegy abba, amivel nem egyezik, mert a családjára gondol. Az teszi izgalmassá ezt a szerepet, hogy Skunca tudja magáról, hogy elnyomott, és ezért komoly vívódásai vannak. Vannak pillanatok, amikor megtörik, és egyedül marad, ilyenkor megmutatkoznak Shakespeare Hamletje és az ő élete közötti párhuzamok. És ő idéz is az eredeti műből – tudtuk meg Gusztony Endrétől, aki azt is elárulta, hogy közel áll hozzá a szerep, a privát életével is tud párhuzamot vonni, egyszóval lubickol benne. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Kavillón számára megszűnik a külvilág, nem tudja hány napja tartózkodik kint, csak azt érzi, hogy otthonra talált, még ha büszke temerini lakos is.

Mendrei Zsolt másodéves színésznövendék topolyai származásúként Kavillóra szinte már hazajár, mert immár 3. alkalommal vesz részt a társulat munkájában. Ezúttal Skoko és Hamlet szerepét viszi színre.

– Skoko egy falusi legény, aki az apját és őt ért korrupciós vádak, a társadalmi igazságtalanságok, a hamisan elítélt apa ügye miatt szenvedő alanya a történetnek. Úgy érzem, a karakter szimpatikus, a szerep testhezálló. Persze azért megvannak a kihívásai, de azzal nincs gondom, hogy „el kellene magammal fogadtatni” a karaktert – tette hozzá Mendrei Zsolt. Közben Gombos Dánieltől, a Tanyaszínház igazgatójától megtudtuk, hogy a darab olvasópróbái már június elején megkezdődtek Újvidéken.

– A darabban ezúttal 12-en játszanak, persze ennél többen vannak, akik az előadás létrejöttében közreműködnek. Az útvonal már elkészült, július 23-án lépünk hivatalosan először közönség elé, 25-én lesz a bemutató, majd augusztus 18-án fejezzük a turnét. A darab plakátját pedig Ónya Oláh Dóra tervezi. A napi rutinunk a már megszokott menetben zajlik, ha nem próbálunk, akkor takarítunk vagy főzünk. Az idén is a támogatóknak köszönhetően működünk, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. fő támogatásával, és azoknak a községeknek a hozzájárulásával, ahova elvisszük magunkkal az idei darabot – hallottuk, és azt is megtudtuk, hogy a július 7-ei, hétfői vihar kitörte a székház kapujának az egyik szárnyát, de megjavították. Néhány vastagabb ág is leszakadt, de ennél nagyobb kár szerencsére nem történt.

A darab szereposztása: Mate Bukara, a Szövetkezet elnöke, a helyi Pártszervezet titkára, Claudius király szerepében – Tóth Dániel, Mile Puljo, a helyi Népfront elnöke, Polonius szerepében – Huszta Dániel, Andja, leánya, Ophelia szerepében – Greguss Lilla, Mara Mis, Majkacsa falusi kocsmárosné, Gertrúd szerepében – Grgity Nikoletta, Macska, a szövetkezeti bizottság elnöke, Leartes szerepében – Mihók Olivér, Joca Skokity (Skoko), falusi legény, Hamlet szerepében – Mendrei Zsolt, Andra Skunca, falusi tanító, az előadás rendezője – Gusztony Endre, Simurina, kommentátor és az előadás magyarázója – Bicskei Armand, Simona, paraszt – Pastyik Nóra, Jelica, paraszt – Nagy Evelyn, Milica, paraszt – Kovács Nemes Kata, Juro, paraszt – Kéri Sándor Botond.

1. A Tanyaszínház július 23-án Bácsfeketehegyen adja elő először a darabot, majd 24-én Kishegyesen. A 25-ei kavillói bemutató után 26-án Zentagunarason, majd 27-én Topolyán lesz megtekinthető az előadás. Ezt követően 28-án Bácsgyulafalvára, 29-én pedig Pacsérra érkezik a társulat, 30-án Kelebiára. E hónap utolsó napján, 31-én Hajdújáráson állítja fel a színpadot a Tanyaszínház, majd egy szusszanásnyi szünet után augusztus 2-án Csantavérre érkezik a csapat. Utána augusztus 3-án Oromra, 4-én Horgosra, 5-én Martonosra. Magyarmajdány lakossága 6-án várhatja a Paraszthamlet előadását, Tiszaszentmiklósra 7-én érkezik a társulat, 8-án Moholra. Zentán 9-én tekintheti meg a közönség az előadást, Tornyoson 10-én. Óbecsén 11-én lépnek színpadra a hallgatók és a már hivatásos színészek, Nagykikindán 12-én, Tóbán 13-án, Torontáltordán 14-én. Muzslyán 15-én lesz látható az előadás, 16-án már Temerinben, 17-én Szenttamáson, és végezetül 18-án Brazília közönségének adja elő a Tanyaszínház társulata a Paraszthamletet.