Akadémiák a vajdasági sport szolgálatában

A palicsi Vermes Lajos-napok keretében szombaton délelőtt a helyi Öko-központban sportszakmai kerekasztalt tartottak, amelynek során dr. Halasi Szabolcs egyetemi tanár beszélgetett Bálint Zoltánnal, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetőjével és Palágyi Szabolccsal, a TSC Labdarúgóklub vezérigazgatójával. A panelbeszélgetés ezúttal a két akadémiára fókuszált, az érintettek megosztották eddigi tapasztalataikat, a jelenlévők ugyanakkor hallottak a meghívottak korábbi sportolói pályafutásáról, és betekintést nyertek mindennapi munkájukba is.

A TSC Akadémiát 2018. szeptember 28-án adták át hivatalosan, Palágyi Szabolcs szívesen emlékszik az azóta eltelt időszakra.

– Győnyőrű dátum a számunkra, jelenlegi történetünk kezdete, amikor rájöttünk, még nagyobbat álmodhatunk. Akkor még nem tudtuk, mekkora jelentőséggel bír majd mindez. Büszke vagyok mindarra, amit az elmúlt nyolc évebn elértünk, hiszem azt, hogy ez a dátum mindenki emlékezetébe kitörölhetetlenül megmarad. Gyönyörű épületet, pályát kaptunk, bekültöztek az első gyerekek. Az átadást megelőző napok nem voltak egyszerűek, de minden áldozatot és befeketett energiát megért – mondta a vezérigazgató.

A Vajdasági Birkózóakadémiát jeles napon, 2021. június 22-én, a nándorfehérvári csata évfordulóján adták át. Bálint Zoltán szerint nem véletlenül esett az átadás erre a napra.

– Egy apró kitérővel kezdeném, hiszen a birkózóakadémia ötletét épp a TSC komplexuma adta. Amikor felröppent az a hír, hogy Topolyán futballakadémiát létesítenek, elkezdtem gondolkodni, hogy hasonlót mi is csinálhatnánk. A Magyar Birkózók Szövetsége épp akkoriban indította el az Egy szőnyegen, egy nyelven programot, ami számos lehetőséget nyitott meg a külhoni magyarok, köztük a vajdaságiak számára is. A birkózóink kettős állampolgárként azóta vehetnek részt a magyar bajnokságon, amiről korábban csak álmodhattunk. A topolyai létesítmény ötletén felbuzdulva megemlítettem Németh Szilárdnak, az MBSZ akkori elnökének, hogy közösen építhetnénk hasonlót. Az ötlet végül meghallgatásra talált, 2019-ben a magyar kormány jóváhagyta a terveket, majd felgyorsultak az események. Az akadémia munkája szorosan függ az iskolakezdéstől, így mi is szeptemberre terveztük a nyitást, ám áprilisban Németh elnök úr megkérdezte, elkészülünk-e a nándorfehérvári csata évfordulójára? Nem mertem nemet mondani, rábólintottam. Végül sikerült is. A megnyitó után óriási kő esett le a szívemről, hiszen hatalmas elvárásnak tettünk eleget, és olyan történelmi tettet hajtottunk végre, ami azóta alapjaiban határozza meg a vajdasági sportéletet. Lehet, hogy a foci a legtömegesebb sportág, de talán nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, hogy a birkózás pedig a legsikeresebb.

A részvevők igyekeztek párhuzamot vonni a sportolói pályafutásuk és a vezetői karrierjük között. Mindketten egyetértettek abban, hogy a korábbiakból az élet területén is sokat merítenek. Habár a sérülések Bálint Zoltán és Palágyi Szabolcs esetében is viszonylag hamar véget vetettek az aktív sportnak, a tanultakból nagyon sok mindent kamatoztathatnak manapság.

– Elsősorban a kitűzött cél a fontos. Ha van cél, akkor van mi felé haladni. Az út azonban rögös, amihez nemcsak kitartásra, hanem alázatra, szolidaritásra is szükség van – mondta Bálint Zoltán.

– A sportoló elsősorban magára összpontosít, míg a jó vezető a közösségre, igyekszik megtalálni azt az eszközt, amivel másokat is motiválhat, fejlődésre sarkallhat. Ez a csapatsportok esetében kifejezetten nehéz – tette hozzá Palágyi Szabolcs, majd beszélt a fokozatosságról is.

– Bácskossuthfalváról kerültem Topolyára, a többiekhez képest viszonylag későn, 12 éves koromban kezdtem focizni, addig szinte nem is érdekelt. Talán épp emiatt váltam utána sérülékennyé. Hosszú utat jártam be, nagyon sok csapatnál megfordultam, ami visszatekintve hiba volt, hiányzott, hogy huzamosabb ideig megmaradjak egy egyesületnél. Végül visszakerültem Bácskossuthfalvára, s egy térdműtét után édesapám oldalán kőművesmunkákat vállaltam. Ekkor jött Zsemberi János, és kért fel, hogy ha nekem az nem szinten aluli, akkor játsszak a Bajsában. Volt egy jó csapatunk, fokozatosan lépdeltünk felfelé, emellett elkezdtem a gyerekekkel foglalkozni. 2005-ben kerültem Topolyára, a feladatok maradtak, de azt hiszem, épp ez a folytonosság kellett ahhoz, hogy a TSC-vel ilyen sikereket érjünk el – közölte a vezérigazgató.

A sportvezetők a folytatásban beszámoltak az intézményeket érintő számadatokról. Bálint Zoltán elmondta, hogy a Vajdasági Birkózóakadémiának 28 bentlakója van, ebből 9 lány. Ezek azok a versenyzők, akik a nemzeti porondon is megállhatják a helyüket, náluk itt kezdődik a mérce. Négy kötöttfogású edzőt alkalmaznak, a lányokkal két szakember foglalkozik. Az eredeti terveik között ugyan nem szerepelt alközpontok létesítése, ám hamar nyilvánvalóvá vált, mekkora igény van erre Vajdaság-szerte. A már meglévő egyesületek sajnos elszegényedtek, elnéptelenedtek, így tenni kellett valamit a tömegesítés érdekében. A nemzetpolitikai stratégiának köszönhetően az akadémia munkáját több településre is kiterjesztették, 2022-ben már megnyitották az első birkózóiskolát Martonoson, és eddig 20 településen vannak jelen. Ezekben az alközpontokban összesen mintegy 450 fiatallal foglalkoznak, illetve a környékbeli egyesületeket is támogatják. Palágyi Szabolcs kiemelte, a céljuk elsősorban az, hogy a Topolya környéki, illetve vajdasági tehetségekből neveljenek jó játékosokat, jelenleg 12 korosztályos csapatuk van. A legkisebbek nélkül mintegy 180 igazolt játékossal dolgoznak, a folytonosságra törekszenek, minél több játékost szeretnének beépíteni a felnőttcsapatba. A TSC-be ugyan nem kerülhet be mindenki, ám a céljuk nem is csak a topolyai első csapatot szolgálja, hiszen ezek a focisták később szülővárosukban is kamatoztathatják tudásukat, és emelhetik a színvonalat. A TSC Akadémia segítségével működő 21 alközpontra is kiemelt figyelmet fordítanak, igyekszenek mindent biztosítani a számukra, hogy a legtehetségesebbeket később bevonhassák a központi munkába. Ugyanakkor senkit sem hagynak elkallódni, hiszen a labdarúgásnak nemcsak játékosokra, hanem szakemberekre is szüksége van, igyekszenek ebből a szempontból is perspektívával szolgálni az érdeklődő fiataloknak. A TSC rendszerébe összesen nagyjából 2200 gyermek tartozik, s mintegy 100 edző foglalkozik velük tartományszerte.

– Akkor leszek igazán büszke, ha a TSC első csapatában lesz bácskossuthfalvi, topolyai, zentai, magyarcsenyei játékos is, tehát ha az akadémia növendékeit ilyen formán sikerül beépíteni. Akkor mondhatjuk el, hogy sikerült. Ez hosszú folyamat, nem várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra megvalósuljon, évek alázatos munkája kell hozzá. De úgy érzem, jó úton haladunk – tette hozzá a vezérigazgató.

A sportvezetői szerep sem mindig hálás, a sikerek mögött nehéz út húzódik, és csak hozzáértéssel végezhető, mindkét szakember sokat tanult az elmúlt évek folyamán.

– Véleményütköztetés nélkül nincs előrehaladás, de legfontosabb, hogy haladjunk a korral. A mai gyerekeket már össze se lehet hasonlítani a korábbi generációkkal. Mi mindig a jobbra törekszünk, bár nem szeretek beleszólni a szakmai munkába, de néha azért megteszem, aztán gyorsan meg is kapom, hogy ha én lennék a szőnyeg mellett, akkor üres lenne a terem. Vezetőként a versenyzőkhöz hasonlóan a fejlődésre kell törekednünk, hogy mindennap jobbak legyünk, és ehhez olyan embereket gyűjtsünk magunk mellé, akikkel együtt küzdhetünk a célért. Bár a birkózás egyéni sportág, jó csapat és háttértámogatás nélkül nincs siker. Nyitottnak kell lennünk, mert nem elég a tapasztalatra hagyatkozni. Tudomány és tanulás nélkül manapság már nincs fejlődés. Nekem az a célom, hogy mindezt valahol ötvözzük egy közös siker érdekében. Meg kell látni, mi az, amire ezeknek a gyerekeknek ehhez szükségük van. Nálunk minden akadémiai tag a saját egyesületének birkózik a versenyeken, de ennek ellenére nagyon erős közösséget alkotnak, hiszen az edzésen csapattársaknak kell lenniük. Az akadémiai rendszernek közösségmegtartó ereje is van, hiszen nem elvesszük ezeket a versenyzőket a klubjuktól, csak segítjük az előmenetelüket. Merem állítani, hogy az eredmények minket igazolnak, hiszen a szerb felnőttbajnokság dobogós helyezéseinek 69 százalékát vajdaságiak szerezték meg, ennek 40 százaléka magyar fiatal. A 10 súlycsoportban hat magyar aranyérmes született, négyen már az akadémiánkon nevelkedtek. Nekünk az a célunk, hogy kiharcoljuk a helyünket a nap alatt, de ne csak versenyzőket, hanem későbbi sportmunkásokat, sportorvosokat, edzőket és főként jó embereket neveljünk – mondta Bálint Zoltán.

– Nálunk egy keret 22–25 játékosból áll, az idősebbeknél már kevesebb a környékbeli játékos. Ők mind különféle háttérrel érkeznek hozzánk, eleinte nagyon nehéz összekovácsolni őket. Fegyelemnek lenni kell, ugyanakkor szeretem a személyes kapcsolatokat, hiszen sokkal könnyebb velük, ha van valamilyen kötődés. Tiszteletet várunk el tőlük, ami néha nem könnyű meló, de szerencsére tanulható. A szakmai újításokat természetesen követjük, enélkül már elképzelhetetlen a modern labdarúgás. A magyarországi rendszer rendkívül jól működik, vannak is szakembereink, akik ezt nálunk is elültették a gyakorlatban, ugyanakkor bennünk megvan az a betyárság, ami ott talán annyira nem jellemző. Ide kellene a betyár, csintalan gyerekek, akik ezt a pályára is átviszik. Igyekszünk megtalálni velük a közös hangot, mert ha sikerül, akkor nyert ügyünk van, és a határ a csillagos ég – tette hozzá Palágyi Szabolcs.

A panelbeszélgetés zárasaként a résztvevők egyetértettek abban, hogy minden generáció más, ám a mai rohanó, digitalizált világban a szakma célja sportágtól függetlenül egy lehet: a rendszeres testmozgás, a sport megszerettetése a gyerekekkel.