Bácsföldvári származású, csaknem húsz éve fogott ütőt először a kezébe, ma már Bajnokok Ligája-győztesként, többszörös Bundesliga-bajnokként, Európa-bajnoki érmesként, a szerb válogatott húzóembereként ünneplik – miközben megmaradt annak a szerény vajdasági lánynak, aki minden edzésen újra tanulni akar. Rúzsa Surján Szabinával beszélgettünk az elmúlt idényről és a terveiről.
Nagyszerű idényt zártál a Berlin Eastside színeiben, Bajnokok Ligája-győzelemmel a végén. Hogyan élted meg ezt a sikert, mit jelent számodra ez a trófea?
– Tényleg nagyszerű eredmény, főleg úgy, hogy az egyik legjobb játékosunk, Nina Mittelham sérült volt, és még az elődöntőben sem tudott asztalhoz állni. A lengyel Tarnobrzeg ellen játszottunk, akik többszörös bajnokok. Rengeteget jelent számomra ez a trófea, hiszen én is odaállhattam az asztalhoz, és győzelmekkel segíthettem a csapatomat.
A döntőben két kulcsfontosságú mérkőzést is megnyertél, ami nagymértékben befolyásolta az eredményt. Milyen volt belülről átélni ezeket a pillanatokat? Mennyire érezted magadon a nyomást?
– Igen, a hazai mérkőzésen sikerült két meccset is nyernem. A francia Lutz ellen 3:2-re, 6:3-mal az utolsó szettben, ami nagyon stresszes volt, de a végén már élveztem minden pillanatát – ő egyébként francia válogatott játékos. A második meccsen Diaconut győztem le 3:0-ra, aki a román válogatott tagja. Az volt az igazi élmény, amikor az első meccsen győzelemhez segíthettem a csapatot. Nagy nyomás volt rajtam, de teljesen megérte.
Remek idényt futottál, de mennyiben volt más ez a szezon a korábbi évekhez képest, akár a csapatösszetétel, akár a saját játékod szempontjából?
– Ez a szezon azért volt más, mert meglepetést okoztunk mindenkinek, hiszen Mittelham nem játszott, és kínai csapattársam sem. A Bundesligában is döntőt játszottunk egy nagyon fiatal együttessel, és ez is egyébként nagy meglepetésnek számít.
A nemzetközi sorozatok mellett a szerb bajnokságban és a válogatottban is szerepeltél. Milyen kihívást jelent a kettős, sőt hármas terhelés? Hogyan tudsz ennyi fronton egyszerre helytállni?
– Nem könnyű összehangolni mindent, de már megszoktam. Tavaly októberben bronzérmesek lettünk párosban az Európa-bajnokságon Lupulescuval – hihetetlen eredmény, még mindig nem fogtam fel teljesen. A válogatottal is sok versenyünk van, emellett rengeteg ligameccs, és mivel asztaliteniszben egész évben vannak versenyek, szinte lehetetlen szünetet tartani.
A BL-győztes Berlin Eastside csapatával (Fotó: Személyes archívum)
Milyen céljaid vannak a válogatottal a következő szezonban? Gondolsz már például Európa-bajnokságra, világbajnokságra vagy olimpiai részvételre?
– Októberben lesz a csapat-Európa-bajnokság Horvátországban, arra készülünk most. A világbajnokság májusban volt, sajnos ott az első körben kikaptam 4:2-re egy kanadai (kínai származású) játékostól.
A sűrű versenynaptár mellett egy fontos magánéleti mérföldkőhöz is eljutottál: férjhez mentél. Hogyan sikerül összeegyeztetned a sportkarriert a friss házassággal? Változott valami a mindennapjaidban?
– Nagyon jól működik minden, Tomi mindenben támogat, és szurkol minden pillanatban. Nem változott semmi sem – ez a szezon, ahogy említettem, nagyon húzós volt, de ő végig megértő és támogató volt.
Milyen terveid vannak a közeljövőben a sportban és a magánéletben?
– Tervek mindig vannak, de őszintén szólva most arra vágyom, hogy egy kicsit pihenhessek, utána jöhet majd a tervezés komolyabban.
Ha most üzenhetnél a fiatal vajdasági asztaliteniszezőknek, akik példaképként tekintenek rád, mit tanácsolnál nekik a sikerhez vezető úton?
– Azt, hogy legyenek nagyon kitartóak, szorgalmasak, és szeressék az asztaliteniszt – másképp nem lehet csinálni. Nem lehet egyik napról a másikra jól játszani; a világ legjobbjai is tanulnak minden edzésen. Én is már tizenkilenc éve űzöm ezt a sportot, és még mindig van mit tanulni, van mit javítani. Szóval ami a legfontosabb: a kitartás és az akarat!
Nyitókép: Rúzsa Surján Szabina megterhelő, de annál eredményesebb idényt zárt (Fotó: Személyes archívum)
