2024. április 17., szerda
LABDARÚGÁS

Magasabb osztályban a nemesmiliticsiek

A nemesmiliticsi Jedinstvo Lemeš focicsapatának elnök-edző-játékosával, Szabó Lászlóval legutóbb két éve beszélgettünk, amikor a 14 év után újraalakított csapat a negyedik szezonját kezdte meg a zombori községi liga második osztályában. Azóta újabb két sikeres idényt tudott maga mögött a klub, olyannyira sikereset, hogy a soron következő szezont már eggyel magasabb szinten kezdhették meg a militicsiek. Szabó Lászlóval ismét készítettünk egy helyzetképet.

A csapatotok már jó néhány éve stabilan szerepelt a zombori liga második osztályában, a feljutás hosszú évek munkájának az eredménye. Miként jutottatok el eddig?

– Az előző szezonban a bajnokság második helyén végeztünk, és mivel az eggyel magasabb osztályban szétesett egy csapat, nekünk is esélyünk nyílt fellépni a zombori első osztályba. Ezt egyébként érdekes módon licitálás útján lehetett elérni. Szerencsére csak nekünk volt érdekünkben a lépés, a játékoskeret minősége, a forrásbeli lehetőségek miatt meg tudtuk oldani a dolgot. Ebben a ligában 14 csapat lesz, és sokkal komolyabb annál a színvonalnál, mint ahol eddig játszottunk, rögtön az első fordulókban kemény ellenfeleink lesznek. Számunkra az is kisebb gondot okozott, hogy az említett szintlépésről csak nemrég szereztünk tudomást, így nem tudtunk egész nyáron ehhez mérten felkészülni, bár a lehetőségekhez képest jó állapotban vagyunk. Az edzésekkel egyébként leginkább azért tudnak gondok kialakulni, mert a fiatalabb játékosaink a tanév közben középiskolában vagy egyetemen vannak hétköznaponként.

Szabó László a klub címerével (a szerző felvétele)

Szabó László a klub címerével (a szerző felvétele)

Hogyan sikerült megszereznetek a második helyet a mögöttünk álló idényben?

– Viszonylag korán elkezdtek körvonalazódni az erőviszonyok a bajnokságban, hamar meglátszódott, hogy a regőcei (Riđica) Graničar a legnagyobb esélyes az első helyre, mi pedig a másodikra, de sokáig küzdöttünk velük az elsőségért, és a mögöttünk következő klub még jobban le volt maradva mögöttünk. Nem mondanám, hogy a Riđica jobb csapat nálunk, de jobban akarták a győzelmet, otthon és idegenben is megvertek minket, de hála istennek a második helyről is tovább tudtunk jutni. A ligában egyébként még a szondi (Sonta) Dinamo, a bezdáni Sport, a ribarevói Jedinstvo és a zombori PIK szerepelt, de a következő szezonban négy olyan csapat is indul ebben az osztályban, amelyek korábban megszűntek, és most újraalakultak. Ez nagyon sok klubra jellemző probléma, szinte mindenhol nehezen lehet összeszedni a játékoskereteket.

A legkisebbek is kijárnak focizni (a szerző felvétele)

A legkisebbek is kijárnak focizni (a szerző felvétele)

Frissen feljutott csapatként milyen céljaitok lehetnek a magasabb rangban?

– Itt már nagyon erős gárdák vannak, például a zombori Radnički, Aleksa Šantić, Szivác, Bački Gračac (Szentfülöp), röviden szinte senki sem gyenge. Egy esik ki majd a szezon végén, az utolsó előtti pedig osztályozót játszik a másodosztály második helyezettjével. Mivel mi még újak vagyunk, és sok tapasztalatot kell szereznünk, a reális célunk az lehet, hogy elkerüljük az utolsó két helyet, de abban is bízom, hogy megcélozhatjuk a középmezőnyt. Maximálisan igyekezni fogunk, és nagy kitartás lesz bennünk.

Szabó László és az egyik játékos, Kusić Gojko (a szerző felvétele)

Szabó László és az egyik játékos, Kusić Gojko (a szerző felvétele)

Hogy érzed, teljesíteni tudják a játékosok ezt a kihívást?

– Képesek vagyunk rá, de ez a foci még mindig sokkal inkább a barátságról szól, azon és az összhangon van a hangsúly, hiszen leginkább falubeli gyerekek fociznak nálunk, akik közeli ismerősei, barátai egymásnak. Néhány „külföldi” játékosunk van, szám szerint három csonoplyai és három zombori, sajnos nem tudjuk tisztán hazai emberekből kihozni a teljes, nagyjából húszfős keretet. Szükség lesz még három-négy újabb, jó képességű játékosra is, akik hozzá tudnak tenni a játékhoz, és komolyabb edzéseket is kell végeznünk komolyabb hozzáállással. Mint mondtam, csak későn tudtuk meg, hogy feljebb jutunk, így a kevesebb felkészülés miatt valószínűleg az őszi szezonban még nehezebb dolgunk lesz. A két osztály között egyértelműen nagyon nagy a különbség.

A pályát rendszeresen gondozzák (a szerző felvétele)

A pályát rendszeresen gondozzák (a szerző felvétele)

Milyen a keretetek összetétele?

– Leginkább fiatal, 18–25 éves játékosaink vannak, a zomboriak és néhányan a falubeliek közül valamivel idősebbek. Minden évben csatlakozik hozzánk néhány fiatal, annak ellenére, hogy sajnos nincsenek korosztályos csapataink, csak pionírok. Viszont ennek a korosztálynak a kinövése után a tehetséges gyerekek elmennek Zomborba, vagy mint például egy rokonom fia, a tóthfalui akadémiára. Az is rendszeresen fellépő gond, hogy a családok kiköltöznek Magyarországra, Ausztriába, Németországba. Viszont olyan fiúk is vannak, akik középiskolából, egyetemről, Újvidékről vagy Szabadkáról rendszeresen hazajárnak hétvégén, és fociznak, mert kötődnek a csapathoz. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy időnként a focin kívül más programokat is szervezünk, például közös vacsorákat, bulikat, igyekezünk, hogy baráti alapon is együtt legyen a társaság.

A Jedinstvo és a horvátországi Sloga Pačetin csapata a felek tavaszi barátságos mérkőzésén

A Jedinstvo és a horvátországi Sloga Pačetin csapata a felek tavaszi barátságos mérkőzésén

Ha jól tudom, rendszeresen megszerveztek egy focitornát is, aminek a „körítése” tökéletesen alkalmas az ilyen szórakozásra, közösségépítésre.

– Ebben az évben már ötödször tartottuk meg. A csapat szervezi, reggel nyolc órától késő délutánig tart a program. Idén 12 falubeli csapat játszott, szinte minden utcának volt sajátja, esetleg néhány kisebb utcát egybecsatoltunk. A nevezési díj 7000 dinár, a torna első három helyezettjének jutalmát pedig a támogatóinknak köszönhetően tudjuk biztosítani. A klubnak ebből a rendezvényből komoly bevétele származik, fedezni tudjuk belőle a felszerelésünket, új mezeket, labdákat vehetünk belőle, szóval jelentős indulópénz a szezonra. Az ultráink gondoskodtak a bográcsos babról, amiből több mint 300 adagot osztottunk ki… A helyi és az idevalósi, külföldön élő szponzoroknak sokat köszönhetünk, nagyon sokan segítik a csapatot, például megveszik a mezeket, amiből egy garnitúra a csapatnak nem kis pénz. Olyanok is támogatnak minket, akiknek semmi közük a klubhoz vagy a focihoz, de erős az összetartás a csapat körül. Remélem, hogy évek múlva is össze tudjuk tartani ezt a közösséget, a fiatalságot. Elégedettek vagyunk ezzel a szinttel, ahol vagyunk, a lényeg, hogy a barátság meglegyen, és foci, amivel az egészséges élethez is hozzájárulunk.