„A hatvanas évek a gyorsulásról szóltak,
minden felgyorsult.
Pörögtünk ám rendesen.
Mi lettünk az első instant nemzedék,
az akkori tizenévesek.
A könnyűzene is felgyorsult,
nem volt nekünk türelmünk
a régimódi andalító slágerekre.
Gyorsabb lett a ritmus,
és hangosabb a zene,
hogy messzire elhallatsszon.
El is hallatszott,
a fiatalok ugyanazt hallgatták
szerte a világon,
de ebbe most ne bonyolódjunk bele.”
A hatvanas évek jugoszláviai gazdasági és politikai reformfolyamatai szükségszerűen bekövetkező társadalmi változásokat hoztak magukkal. Az évtized legnagyobb horderejű eseményeit mégsem a politikai életben kell keresnünk.
A modern amerikai költészet, Ginsberg nemzedékének hatása, a rockzene felszabadító jelenléte… a hatvanas évek pozitív megítélésének, kultuszának kedvez, hogy alapvetően a fiatal generáció évtizede volt. Ahogyan Ungvári Tamás írja Azok a hatvanas évek című tanulmányában: „Az ifjúságnak vágyai vannak, s ezeknek kielégítésére már nem eszköz, hanem cél lett.”
Az igazság keresése az ideológiák piacán: rockzene, buddhizmus, pszichoanalízis, kábítószerek, maoizmus, taoizmus – a nyugati világ csillogó szupermarketeiben, és szűkös készlettel, de: „végre van valamilyen választék” a Tito-éra önkiszolgálóiban, a hatvanas évek Jugoszláviájában.
Böndör Pál – Jerry Rubinnal ellentétben – jól emlékszik a hatvanas évekre, ott volt. Elbeszélő lírájának „fogyasztói kosarában” Ezra Pound és T.S. Eliot, szabadvers, konzervatív és experimentális, klasszikus és avantgárd egyaránt elfér, akárcsak költeményében a két lírai szubjektum párbeszédének átfedései: „Itt ült velem szemben, meg mernék rá esküdni, / habár nem láttam, / saját magam láttam, / saját magam hallgattam, / de az ő szemével, / az ő fülével.”
Böndör Pál Vásárlási lázgörbe című verses elbeszélése a Forum Könyvkiadónál jelent meg, a Kalligrammal együttműködésben. A szerző 1947-ben született Újvidéken. Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékének hallgatója volt. Tíz évig mint programozó dolgozott a Vajdsági Társadalombiztosítónál, ami után nyugdíjaztatásáig az Újvidéki Rádió dramaturgja majd irodalmi szerkesztője volt. 1979 óta Temerinben él. Tizennyolc kötet szerzője, a Vásárlási lázgörbe a tizennegyedik verseskötete. Költeményeit különböző európai folyóiratokban több nyelven is közölték.
A kötetet Maurits Ferenc grafikái gazdagítják, magasfeszültségű vonalaikkal új impulzusokat adva elbeszélő költeményének. Maurits művészetében az emberi alávetettség, szorongás alapélményét helyezi a középpontba. Ez esetben a fogyasztói társadalom rabjaként a bevásárlókocsi dróthálójában vergődő individuum illusztrációi ezek, melyeknek vonalai börtönrácsként feszülnek rá a képekre. Bányai János értelmezése szerint (l. Maurits-tárlat Szenteleky-ereklyék mellett, 2004, zEtna) Maurits műveivel mindig „a világban lezajlott változásokra reflektál”. E kötetben is, még hangsúlyosabbá téve ezzel nemzedéktársa verssorait.
