Hercegszöllősi zsinat

Hercegszöllősi zsinat – 1576. augusztus 16-án és 17-én az alsó-baranyai Hercegszöllősön a Wittenberget is megjárt laskói lelkész, Veresmarti Illés szervezőmunkája eredményeképpen negyven református egyházi méltóság gyűlt össze, hogy közösségük további sorsát meghatározó célokat, feladatokat és elhatározásokat fogalmazzanak meg. Döntésük nyomán született meg a 46 pontból álló Hercegszöllősi Kánonok – Az Alsó- és Felső Baranyában való ecclésiáknak atrictusai, melyek Hercegszöllősön írattatnak negyven Prédikátorok jelön voltában, melyeket mindnyájan jóváhagytak. Anno Domini 1576. 16. e 17. Augusti – Articuli Consensus Christianorum Ecclesiarum quibus universitas Fratrum subscripcit Herceg-Szöllősini in Baronia. Anno Domini M.D.LXXVI. Die 16. e 17. Augusti című, a református egyház további működésére nézve kötelező érvényű program, amelyet a jelen lévő negyven lelkész az aláírásával hitelesített.

A hercegszöllősi templom a Drávaszög egyik legrégebbi építészeti műemléke. Tornyának alapjait minden valószínűség szerint még a rómaiak rakták le Kr. u. 300 körül. Ezt a feltételezést Baranyai Júlia is megerősítette, amikor a Vízbe vesző nyomokon című könyve A római légiók Baranyában című fejezetében arról írt, hogy „a szőlősi református templom római castrum alapköveiből nőtt ki”. A hercegszöllősi műemlék templom Dél-Baranyában már a XVI. században a reformátusság jelképe volt. Baranya volt a magyarországi reformáció egyik bölcsője. Itt már – bizonyos szórványadatok szerint – a mohácsi katasztrófa előtti években is akadt az egyházat megtisztító törekvésnek híve és pártfogója.

Lábadi Károly A remény zsinata – Hercegszöllős, 1576–2026 című könyve O tempora, o mores! című fejezetében hangsúlyozta: a hódoltság első évtizedeiben sanyarú idők köszöntöttek a magyar népre, mindennaposak voltak a fosztogatások, a nők megbecstelenítése és a férfiak elhurcolása. Lábadi Károly szerint „ezen a vidéken találkozott a nyugati kultúra a keletivel, erre húzódott a nyugati kereszténység és az ortodoxiát elválasztó vonal. A hatalmat a török porta által kinevezett helytartók gyakorolták, a török sarcolta a lakosságot. […] Olykor-olykor azonban Alsó-Baranyában a szigetvári katonák is portyáztak, és bevételeket szedtek”. Szerémi György laskói lelkész kétségbeesésében vetette papírra: „A kereszténység rövid időn belül teljes feledésbe fog menni Magyarországon.” Okát elsősorban abban látta, hogy a bűn gyökere az, hogy az emberek eltávolodtak az igaz keresztény hittől, ami büntetést von maga után. Kortársa, Túri Farkas Pál a Keresztény magyarok élete a török uralom alatt című munkájában részletesen írt a török világ hozta megpróbáltatásokról.

Alsó-Baranya, Szlavónia és a Száván túli területek valójában akkor ismerkedtek meg a reformációval, amikor 1544-ben Laskón megjelent Sztárai Mihály, a tudós egyházi méltóság, igaz, érkezését olyan „szálláscsináló reformátorok” előzték meg, mint Hercegszöllős prédikátora, Kákonyi Péter. Az évek során Laskó és Hercegszöllős mellett jelentős központtá nőtt Vörösmart, Kórógy, Laskó, Haraszti, Karancs, Kopács és Kő is. Biztos otthonai voltak ezek a magyarság sora iránt elkötelezett gondolkodóknak. A Hercegszöllősi Kánonok – Az Alsó- és Felső Baranyában való ecclésiáknak atrictusai, melyek Hercegszöllősön írattatnak negyven Prédikátorok jelönvoltában, melyeket mindnyájan jóváhagytak. Anno Domini 1576. 16. Augusti című kiadvány 46 bekezdése is ezt bizonyítja. A Prédikátoroknak és scolai Mestereknek szóló intelem 1. bekezdése kimondta: „Miképpen hogy csak az egy igaz és örökké való Istent kell minden keresztény embernek ismerni és vallani, amely Isten minden evilági fejedelmeknek fölötte vagyon, ezenképpen a hitnek és az üdvösségnek dolgaiban semmit minekünk evilági hatalmasoknak nem kell gondolnunk, ha ezekről minket szintén el akarnának szakasztani is.” A 4. pont szerint: „Minden tanítóktól az Anyaszentegyház dolgaiban engedelmet kívánunk.” A 9. pont szerint: „Miképpen hogy a köznapok kézimunkára és életünknek keresésére rendeltetnek, azonképpen az ünnepnapok arra valók, hogy az Istennek népei azokon minden kézimunkától magukat megvonván, az ő szent igéjének hallgatásában és a szentségeknek gyakorlásában legyenek foglalatosak.” A 10. pontban jelezték: „azt akarjuk, hogy minden tanító ne csak prédikáljon, hanem a gyermekeket is a köröszténységnek fundamentumára és a hitnek ágazatira tanítsa, amit a régi anyaszentegyházban való tanítók is cselekedtek. A 11–23. pontban azután részletesen megfogalmazták a prédikátori-tanítói feladatokat. A 24. pontban megparancsolták: „Senki, se Prédikátor, se scolai Mester egy Püspökség alól más Püspökség alá ne menjen.” A 30–39. pont azután a mindennapi szokások – a házasság, a házasélet, az ünnepek megtartásának és a templomlátogatás – fegyelmének kérdéseit részletezték.

Steinbach József püspök a kötethez írt Reménység című beköszönő írásában hangsúlyozta: a Hercegszöllősi Kánonok nem pusztán egyházi jogszabályok gyűjteménye, hanem hitvalló erejű dokumentum, tele reménységgel egy emberileg reménytelennek tűnő időszakban. „A kánonok megszületése egy olyan történelmi helyzetben történt, amikor a magyar reformátusság számára a hit megőrzése elválaszthatatlan volt a közösségi és nemzeti megmaradás kérdésével. […] egyszerre fejezi ki az Isten iránti engedelmességet és az emberi felelősséget, amelyet egybekapcsol a reménység.” A Hercegszöllősön megfogalmazott határozatok az egyház belső életének szabályozásán túl messzeható egyházi és társadalmi következményekkel jártak. A lelkészi szolgálat, az egyházfegyelem, az oktatás és a gyülekezeti élet rendje olyan kereteket kapott, amelyek stabilitást adtak a szétszabdalt ország református közösségeinek. Steinbach József szerint: „A Hercegszöllősi Kánonok hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház ne csak lelki menedék, hanem erkölcsi iránytű is legyen: olyan közösség, amely a mindennapi életben is eligazítást adott híveinek, és amely képes volt társadalomformáló erőként jelen lenni, közösséget, gyülekezetet, egyházat, népet, nemzetet reménységre hangolni. Különös jelentősége van e kánonoknak az oszmán hódoltság területén élő református gyülekezetek megmaradása szempontjából. […] A kánonok a túlélés eszközeivé váltak: reményteli rendet teremtettek ott, ahol a külső világ széthullani látszott.” Lábadi Károly könyve A remény zsinata című fejezetében kiemelte: nem lehet pontosan tudni, ki volt az a negyven prédikátor, akik legelőször aláírták és elfogadták a törvénykönyvet. Debreceni Ember Pál (1660–1710) református lelkész, egyházi író 1642-ben Rátkai György rakamazi lelkész kéziratából másolta ki a résztvevők lajstromát. Harmincnyolc név szerepel benne, élén áll Veresmarti Illés püspök neve, benne van a listában Skarica Máté és Szegedi Kis István is.

Szenn Péter református püspök Lábadi Károly könyve borítóján megjelent írásában így fogalmazott: „Amikor egy közösség törvényeket alkot, akkor mindennapjainak kihívására, gondjaira, bűneire reagál, hogy keretet, medret, zsinórmértéket adjon életének és hétköznapjainak folytatásához, hogy minden ékesen és szép rendben történhessen. Nem mindegy azonban, hogy az Egyház milyen módon alkot törvényt, kánont. Kizárólag a Szentírás alapján teheti, így az törvényszerűen bűnbánatra és megtérésre fogja szólítani a népet. Az egyházi törvényeknek akkor van értelmük, sőt létjogosultságuk, ha Krisztushoz segítik közelebb a népet. Tudták ezt hitvalló őseink, a bölcs prédikátorok, ezért hívták életre 450 évvel ezelőtt Sztárai Mihály reformátori szolgálata által az evangéliummal reformált gyülekezetek első református törvénykönyvét. […] A Hercegszöllősi Kánonok artikulusai Istennek hálát adó életre hívnak. Mi nem csupán emlékszünk a kánonokra. Az ugyanis Isten Igéje alapján készült, ami nem halott betű, hanem eleven igazság. Ezt az igét kívánták eleink a hétköznapi életet alakító, meghatározó kánonná formálni, így nem maradt, mert nem lehet pusztán kulturális örökség. Örök értékei nem változtak.”

Lábadi Károly A remény zsinata – Hercegszöllős, 1576–2026 című könyvének Prológusa szerint Ágoston Sándor, a Délvidék első református püspöke 1928-ban meglátogatta Hercegszöllősön az 1600 esztendeje álldogáló református templomot. Élményét így foglalta össze: „Baranya népe! Te öreg torony! – írta. – Mely messziről olyan nagynak látszol, és most olyan kicsiny vagy. Isten munkája vagy, ki örökkévaló szeretettel teremtett téged, és örökkévaló szeretettel tekint most is rád. Arra teremtett, hogy mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá. Arra teremtett, hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben.” Amikor pedig kitekintett az öreg torony lőrésszerű ablakán, azt vette észre, hogy „aki innen kifelé néz, az nagyon messze lát”.

Irodalom: Lábadi Károly: Horvátországi magyar művelődéstörténeti lexikon; Bellye – Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, 2015. 596 p.; Lábadi Károly: Hercegszöllős és zsinata; Budapest – Magyarországi Református Keresztyén Egyház, Kálvin János kiadója, 2022. 218 p.; Lábadi Károly: A remény zsinata – Hercegszöllős, 1576–2026; Eszék – Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, 2026. 95 p.; Steinbach József: Reménység; In: Lábadi Károly: A remény zsinata – Hercegszöllős, 1576–2026; Eszék – Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, 2026. 24–25 p.; Földváry Antal: A magyar református egyház és a török uralom; Budapest, 1940. 210 + 4. p.; Bíró Sándor – Bucsay Mihály – Tóth Endre – Varga Zoltán: A református egyház története, Budapest, 1949. 511 p.; Thúri Farkas Pál: Idea Christianorum; In: Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből; Budapest – Akadémiai Kiadó, 1974. 250 p.; Makkai László, dr.: A keresztyén egyház története Magyarországon a XVII. sz. végéig; Debrecen – Debreceni Református Teológiai Akadémia, 1991. 125 p.; Káldy-Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai; Budapest – A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 103. szám, 1960. 144 p.; Páll László, ifj.: A magyar reformáció bölcsője; Reformátusok Lapja; 2025. október 12. LXIX. évfolyam, 41. szám; Faragó Árpád: A Hercegszőlősi kánonok – Egy kis drávaszögi közösség nagy ünnepe; Magyar Szó, 2020. június 23.

(Folytatjuk)