Annak az iparosnak vagy ipari szakmunkásnak, aki vasból vagy más fémből hevítéssel, kalapálással formálva különféle tárgyakat, eszközöket és alkatrészeket készít, kovács a közkeletű, gyakori megnevezése. Népiesen vagy régiesen a ritka vasműves főnév is előfordul ’vas megmunkálásával foglalkozó, vasból használati tárgyakat készítő iparos’ jelentésben, különösen pedig a ’a kovácsolt vas művészi alakításával különféle használati tárgyakat és díszítő alkotásokat készítő mester’ értelemben: A legrégebbi ma is dolgozó vasművest kerestem meg a segítségével. – A lányuk vasműves, a munkaerő-gazdálkodás dolgozója. – Feltűnést keltettek, hogy a müncheni vasművesek ezt a modort teljesen felkarolták. – A kiállítás kerítése Krüger Pál berlini vasműves készítménye. – Nem bírja elviselni, hogy egy hitvány vasműves belejavítson műveikbe.
A vasműves szó néha melléknévként is szerepel: Árpád korabeli vasműves telepet tárnak fel a régészek. – Egy korabeli faluhoz tartozó vasműves telepet tárunk fel. – A fáklyatartók, ajtókopogtatók, esztergályozott lámpaállványok teljesen kiszorultak a vasműves állványok mellől. – Vasműves alkotás ablakok rácsozata, ajtók vasalása, csillárok, gyertya- és lámpatartók, kopogtatók, lépcsőkorlátok, vasajtók és zárak.
A vasműves szó a műlakatos főnevet is helyettesítheti, ilyenkor ’finomabb kidolgozású, gyakran művészi értékű lakatosmunkák (pl. díszes rácsok, veretek stb.) készítésével foglalkozó iparos’ a jelentése: Fekete Bertalan miskolczi vasművest az állami iparművészeti ezüstéremmel tüntette ki. – A mozdulattal tökéletesen jellemzi Duka Vendel vasművest és kovácsot.
Több olyan főnév jött létre a magyar nyelvben, amelynek műves az utótagja. A gyakoribbak közül ilyen az aranyműves, a földműves, a kőműves, a kézműves. Ritkább az ezüstműves, a fegyverműves, a késműves, az ónműves, a puskaműves, a rézműves, a vasműves.
Az ezüstműves ezüstből való használati és dísztárgyak készítésével foglalkozó kisiparos vagy kisipari munkás. A ritka fegyverműves főnevet fegyverkovácsra, puskaművesre mondják. A késműves főnév késeket és más vágóeszközöket készítő és javító iparos, késes. Az ónműves olyan kézműves, aki ónból, azaz cinből különféle edényeket, eszközöket készít; másképp: ónöntő. A kézműves főnév egyrészt kézi erővel, gépi berendezés nélkül dolgozó iparost, kézműiparral foglalkozó személyt jelöl, másrészt régiesen általában iparost, különösen kisiparost nevez meg. A régies rézműves főnév rézből, rendszerint vörösrézből különféle dísztárgyakat és használati tárgyakat (edényeket, fürdőkályhákat stb.) készítő iparosra utal.
