Amikor a szabadkai Népszínház moszkvai bútorüzletként szerepelt

Vadnyugati sziklavilág, háborús Belgium, a 19. századi Baltimore, középkori Nottingham vagy éppen egy távoli galaxis fényűző kaszinóvárosa. Az egykori Jugoszlávia tájai és települései az elmúlt hat évtizedben számtalan arcukat mutatták meg a filmvásznon. Horvátország hegyei között Winnetou lovagolt, Szabadka Moszkvává, Dubrovnik pedig egyszer Királyvárrá, máskor galaktikus üdülőhellyé változott. Összeállításunkban néhány olyan ismert alkotást idézünk fel, amelynek jeleneteit az egykori államközösség területén forgatták.
A nyugat-európai és amerikai filmesek Magyarország mellett már évtizedek óta szívesen dolgoznak az egykori Jugoszlávia területén. A térség változatos tájai, történelmi városai, kedvező gyártási költségei és egykor jelentős filmipari infrastruktúrája számtalan nemzetközi produkciót vonzott ide. Írásunkban ezek közül mutatunk be néhány emlékezetes alkotást.

Velebit-hegység, Plitvicei-tavak

Az egykori államközösség már a múlt század hatvanas éveiben felkeltette a filmesek érdeklődését. Nyugatnémet produkcióban 1962-ben készült el Az Ezüst-tó kincse, az első klasszikus Winnetou-mozifilm.
Karl May regényeinek Pierre Brice és Lex Barker főszereplésével forgatott legendás feldolgozásaiban Horvátország hegyei, folyóvölgyei és tavai helyettesítették az amerikai Vadnyugat tájait. A legismertebb forgatási helyszínek közé tartozott a Plitvicei-tavak vidéke, a Paklenica-kanyon, a Zrmanja folyó völgye, a Velebit-hegység és a Tulove grede lenyűgöző sziklavilága.
Az egykori helyszínek napjainkban is népszerű turistacélpontok, különösen a Karl May történetei és a filmek iránt rajongók körében.
Évtizedekkel később a filmesek ismét visszatértek a térségbe: a 2015-ben forgatott új Winnetou-trilógia jelenetei ugyancsak Paklenicában, a Zrmanja-kanyonnál, a Tulove grede szikláinál, valamint az Učka-hegységben és Gorski kotar vidékén készültek.

Kamenica

1968-ban a kamenica parkban és az ott található Marcibányi–Karácsonyi-kastélyban forgatták a Vártorony (Castle Keep) című háborús filmet, Burt Lancasterrel, Patrick O’Neallel és Peter Falkkal a főbb szerepekben.
A történet középpontjában egy amerikai katonai egység áll, amely 1944-ben, egy belgiumi erdőben egy hatalmas műkincsgyűjteményt őrző kastélyra bukkan. Nem sokkal később megindul az erőteljes német offenzíva, ezért a maroknyi amerikai katona védelemre rendezkedik be, hogy megóvja saját életét és a felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat.
A háborús témája ellenére az alkotás stílusa a francia új hullám filmjeit idézi, és jelentős adag fekete humor is átitatja. A helyiek visszaemlékezése szerint Lancaster a forgatás idején reggelente a Péterváradi erőd és a kastély között futva tartotta magát formában.

Isztria, Belcsény, Pétervárad

1969-ben a mai napig az egyik máig legnépszerűbb második világháborús filmet, a Kelly hőseit is az akkori Jugoszlávia területén forgatták. A stáb egyebek mellett az isztriai Vižinadában, a vajdasági Belcsényben (Beočin), a péterváradi katonai kórházban, Obrovac környékén, a Zrmanja-kanyonban és Zágráb közelében dolgozott.
A jugoszláv helyszínek mellett a hadsereg technikai felszereltsége is jelentős vonzerőt jelentett. A Jugoszláv Néphadsereg még a hetvenes évek elején is nagy mennyiségű, működőképes, eredeti második világháborús amerikai haditechnikát tartott rendszerben. A produkció így viszonylag könnyen jutott valódi Sherman harckocsikhoz. A film egyik főhősének, Csodabogárnak (Donald Sutherland) a tankja a mai napig ki van állítva az Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum közelében.
Ugyanakkor mivel eredeti német Tigrisekből alig maradt használható példány, szovjet T–34-esek jugoszláv változatait öltöztették „tigrisbőrbe”. Az átalakítások olyan jól sikerültek, hogy hasonló megoldásokat később Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című háborús eposzában is alkalmaztak.
A jugoszláviai forgatási helyszíneket egyébként gazdasági megfontolásból választották az amerikai filmesek. Ugyanis az akkoriban fénykorát élő MGM stúdió korábban Jugoszláviában bemutatott filmjeiből származó bevételeket az akkori törvények miatt nem vihette ki az országból. A vállalat ezért úgy döntött, hogy a „zárolt” pénzt helyben költi el egy nagyszabású koprodukció finanszírozására. A forgatás azonban csaknem tragédiába torkollott Donald Sutherland számára. A Csodabogarat, vagyis Oddballt alakító színész súlyos agyhártyagyulladást kapott. Állapota olyan gyorsan romlott, hogy egy zágrábi kórház elkülönítőjébe szállították. Testhőmérséklete kritikusan megemelkedett, vérnyomása pedig veszélyesen lezuhant.
Sutherland később több interjúban és emlékiratában is felidézte, hogy rövid időre leállt a szíve, és klinikailag halott állapotba került. Beszámolója szerint ekkor látta az úgynevezett fehér fényt, és mintha kívülről szemlélte volna saját testét a kórházi ágyon.

Belgrád és Szabadka

Ugyanebben az időszakban az idén századik születésnapját ünneplő Mel Brooks is az akkori Jugoszláviában készítette második rendezését, a Tizenkét széket. Az Ilf és Petrov szatirikus regényéből született alkotás munkálatai nagyrészt Belgrádban, a Košutnjak filmstúdióban zajlottak, de Szabadka is fontos forgatási helyszínként szolgált. A produkcióban számos jugoszláv filmes szakember és statiszta vett részt.
A rendező később, természetesen a rá jellemző túlzásokkal és öniróniával többször is felelevenítette az itt szerzett élményeit – Egyik kedvelt tréfája szerint Belgrádban azért nem lehetett szombat esténként sehová eljutni, mert „Tito elvtársnál volt az autó”. Máskor azzal viccelődött, hogy az egész várost egyetlen tízwattos villanykörte világította meg. Ugyanebben a filmben Szabadka az 1920-as évek Moszkváját „alakította”. A forgatás egyik legjellegzetesebb helyszíne a Népszínház épülete volt, amely a filmben moszkvai bútorüzletként szerepelt. Ez a helyszín különösen fontos szerepet kapott az elveszett székek után kutató főhősök történetében.

A csípős megjegyzések ellenére Brooks jó emlékeket őrzött a forgatásról. A Košutnjak stúdió technikai felszereltségét ugyan kezdetlegesnek nevezte, a jugoszláv filmeseket azonban segítőkész, jóindulatú és lelkes munkatársakként jellemezte.

Az újabb, Belgrádban forgatott produkciók közül mindenképpen meg kell említeni a 2011-ben bemutatott Coriolanust, Shakespeare politikai drámájának modern feldolgozását. Ralph Fiennes rendezésében és Gerard Butler, valamint Jessica Chastain főszereplésével.
A szerb parlament épületének belső terei és monumentális külső homlokzata kulcsszerepet játszott a film rideg, hatalmi konfliktusokkal teli látványvilágának kialakításában.
Egy évvel később, A holló (Raven) című, Edgar Allan Poe utolsó napjait feldolgozó sötét thrillerben Belgrád óvárosának utcái és az újvidéki Péterváradi erőd helyettesítették a 19. századi Baltimore-t. A filmben John Cusack alakította az írót, akinek saját történeteihez hasonló gyilkosságok elkövetőjét kell felkutatnia.

A Tara folyó völgye, Szarajevó

1978-ban újabb nagyszabású második világháborús kalandfilm készült a térségben. Guy Hamilton rendezte a Navarone ágyúi 2. – A tízes számú különítmény (Force 10 from Navarone) című alkotást, Harrison Ford, Robert Shaw, Edward Fox, Franco Nero és Barbara Bach főszereplésével.
A történet szerint Mallory őrnagy és Miller robbantási szakértő Jugoszláviába érkezik, hogy felkutasson és megöljön egy német ügynököt. Küldetésük során csatlakoznak a Force 10 nevű amerikai különítményhez, amelynek feladata egy stratégiai jelentőségű híd felrobbantása.
A látványos hidas jelenetek egyik fő helyszíne a montenegrói Đurđevica folyó hídja volt a Tara-hegységben. A filmben emellett Szarajevó, Jablanica és a környező hegyvidék több pontja is feltűnik.

Dubrovnik, Vis-sziget, Šimanovci

2017-ben Dubrovnik óvárosában forgatták a Csillagok háborúja: Az utolsó Jedik egyes jeleneteit. Az Adria gyöngyszemének nevezett város utcáit és palotáit a filmesek fényűző galaktikus kaszinóvárossá, Canto Bighttá alakították át.
Az Adriai-tenger gyöngyszeme korábban az HBO nagyszabású sorozatában, a Trónok harcában is fontos szerepet kapott: a város Királyvárként jelent meg a képernyőn. A sorozat további horvátországi helyszínei között szerepelt a spliti Diocletianus-palota, a klisszai erőd és Šibenik is.
A 2018-as Mamma Mia! Sose hagyjuk abba című musicalben Vis-szigete a képzeletbeli görög Kalokairi szigetét helyettesítette. Az idilli öblök, kőházak és mediterrán utcácskák tökéletes hátteret biztosítottak a zenés történethez.
Ugyancsak 2018-ban mutatták be a Leonardo DiCaprio produceri közreműködésével készült Robin Hood-feldolgozást. A középkori Nottingham díszleteit Dubrovnik várfalainál és utcáin alakították ki, de a produkció az Isztriai-félsziget több helyszínét is felhasználta.
Az MGM+ és a Lionsgate tízrészes Robin Hood-sorozatát szintén nagyrészt a térségben, mindenekelőtt a Belgrád közelében fekvő Šimanovciban forgatták. A stúdió területén középkori angol településeket, Nottingham utcáit, nemesi birtokokat és a sherwoodi erdő világát idéző díszleteket építettek fel. A produkció emellett több szerbiai természeti helyszínt is felhasznált a 12. századi Anglia megjelenítéséhez.

Az egykori Jugoszlávia filmes múltja jóval több egyszerű helyszíntörténetnél. Ezek a tájak és városok évtizedeken át újabb és újabb szerepeket öltöttek magukra: hol az amerikai Vadnyugatot, hol a háborús Belgiumot, hol a cári Oroszországot, a középkori Angliát vagy éppen egy távoli galaxis világát idézték meg.

A forgatások azonban nemcsak világsztárokat, díszleteket és filmstábokat hoztak a térségbe. Helyi színészek, statiszták, technikusok, sofőrök, katonák kapcsolódtak be a munkába, miközben a lakosság testközelből figyelhette, hogyan változik át egy ismerős utca, kastély vagy folyópart a mozi kedvéért.

A filmek közül sok már klasszikusnak számít, a helyszínek azonban továbbra is felismerhetők. A turisták ma is Winnetou nyomában járják a horvát hegységeket, felkeresik Dubrovnik Trónok harcából ismert utcáit, vagy megállnak egy-egy vajdasági épület előtt, amelyről talán nem is sejtik, hogy valaha egy hollywoodi produkció díszletéül szolgált.