A paradicsomban nem történhet semmi rossz, gondolja a néző, aki gyanútlanul leül megnézni A narancsvidék című televíziós tinidráma-sorozatot. Fiatalok sorozata fiatokkal, fiataloknak, sem több, sem kevesebb egy nyári limonádénál. Ráadásul a tévésorozat mindössze négy évadot élt meg, a kétezres évek elején az nem számított hosszú élettartamnak. Akik így vélekedtek a sorozatról, hamar rájöttek, hogy nagyot tévedtek.
A narancsvidék Josh Schwartz 2003 és 2007 között futó sorozata, amely a kaliforniai Orange Countyban játszódik. A Nyugat legnyugatibb államában, a napsütés, a gazdagság és a lehetőségek hazájában. Igaz, a sorozat főhőse, Ryan egész gyermekkorát úgy élte, hogy a kaliforniai álom közelében sem volt – maximum a rémálommal találkozhatott. A huszonéves fiatal édesanyja alkoholista, apja nincs velük, bátyja pedig egy bűnöző. A nehéz körülmények és a rossz példák úgy hozzák, hogy Ryan is tolvajnak áll, a törvény hamarosan el is kapja kocsilopásért. Élete addigi legrosszabb napjából aztán új élete első napja lesz, miután kirendelt ügyvédje, irgalmas szamaritánusa megsajnálja, és befogadja a családjába.
Sandy Cohen feleségével és fiával a gazdag környék fényűző életét éli, amibe beilleszkedni legalább olyan nehéz, mintha egy gazdagnak kellene a szegénynegyedben boldogulnia. Sandy mindent megtesz, hogy Ryan életét jó irányba terelje, de Ryannek nem megy könnyen a dolog. A gazdagok felszínes sznobok, akik az ajtók mögött éppolyan romlottak, mint bárki más. Egy házibuliban semmi nem különbözteti meg a gazdag és a szegény réteget, drogok, meztelenkedés és alkohol tarkítja az estéket.
Való igaz, A narancsvidék egy nyári tinisorozatként vonult be a popkultúrába, csakhogy a témák, amelyekkel a műsor dolgozik, nem tartoznak a könnyed limonádék közé. A depresszió, a droghasználat és az alkoholizmus többször visszatérő motívumok, és a sorozat hangsúlyozza, hogy egyáltalán nemcsak a szegénynegyedek, hanem a fényesebb oldal háztartásaiban is jelen vannak. A szegény vagy átlagos és a gazdag réteg közötti különbségek és hasonlóságok végigkísérik a sorozatot, viszonylag hamar levonva azt a konklúziót, hogy csak a külalak különbözteti meg egymástól a társadalmi rétegeket. A luxusvillák tulajdonosai eltitkolhatják egymástól, hogy a családjukat csak a látszat és a „minden rendben van” illúziója tart egyben, miközben a másik oldalon a rendőrség is tud az intim családi részletekről, de ezek a családok éppúgy összeomlanak, mint bármelyik másik. A narancsvidék egyik nagy igazsága, hogy a sérült családokat már nem lehet helyrehozni, a múlt ezáltal nem egy nosztalgikus buborékot jelent, mint a tinisorozatban oly gyakran, hanem egy fájdalmas jövőkép vetülése is. Ez a pesszimista szemlélet végigkíséri a sorozatot, a családi sorsok mellett az egyéni életutakban is felismerhető. A főszereplő, Ryan (Ben McKenzie), aki a két társadalmi osztály között egyensúlyoz, valójában mindkét világ kívülállója. Az ő példáján keresztül szemlélhető a múlt bomlasztó szerepe, szinte érezni, ahogy Ryan régi élete folyton belesúg a fülébe, emlékeztetve a fiút, hogy honnan jön, megnehezítve a jövőépítést.
Igaz, Ryan élete a legfinomabban fogalmazva sem egyszerű, de van egy másik karakter, akinek élete még tragikusabb. Marissa (Mischa Barton), Cohenék szomszédja és családja a kirakatéletet élők tipikus példája. Kívülről szép és irigylésre méltó élete van, népszerű és csinos lány, de valójában feszült helyzet alakult ki a családjában, ő maga pedig önpusztító és felelőtlen életet él. A néző pedig hiába várja a karakter feletti „megkegyelmezést”, Marissa nem lehet részese az amerikai álomnak.
Seth Cohen (Adam Brody), Ryan jótevőjének fia a könnyed humor forrása a sorozatban. Az ő életében kevésbé van jelen a baj – egy kedves, jó szándékú karakter, aki ráadásul egy kissé ügyetlen kocka. A karakter a férfiasságot nem a megszokott módon képviseli, hiszen külalakja és határozottsága helyett esze és humora szeretteti meg őt a nézőkkel. Seth egy olyan új szemléletet képvisel, amely sokkal földhözközelibb pozíciót teremt a fiúknak, férfiaknak. Az elfogadást eszerint nem ádáz küzdelem és identitásrombolás árán lehet kiérdemelni. Ha az önazonosság útján maradunk, akkor az egyszer csak kialakul.
A három karakter három különböző világszemléletet és személyiségtípust képvisel, a készítők ezzel pedig remekül megszólítják a sorozat eredeti célközönségét, a fiatalságot. Az osztály népszerű lánya, a geek ügyefogyott srác és a csendes, jó szándékú fiú mind ismerősek lehetnek gyermekkorunkból. A narancsvidék talán egy olyan környezetet mutat be, amelyet a magyar közönség legfeljebb tájképeken láthat, de az ismerős karakterek miatt mégis közelinek érezzük a történetet. Nem csoda, ha a nézőben felmerül a kérdés: létezik-e a kaliforniai álom?
A sorozat sok tekintetben erre a kérdésre nemmel válaszol, de a rossz dolgok mellett persze jók is történnek, ezért a válasz nem egyértelmű.
A narancsvidék záróepizódja majdnem húsz éve volt, a sorozat mégsem vált cikivé vagy idejétmúlttá. Ennek oka nemcsak a szereplők és a helyszín miatt kialakult fiatalos lüktetés, hanem az örök érvényű kérdések boncolgatása is: mennyire határoz meg minket a múltunk, magunk mögött hagyhatjuk-e valaha a rossz tapasztalatainkat, és mi kell ahhoz, hogy boldogok legyünk? A narancsvidék ezeket a kérdéseket is nyitva hagyja, de éppen ezért tud ma is érvényes maradni.
Nyitókép: Fotó: Velvet
