Összeérő szálak

Egy ember élete sosem egy ember élete,
mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.
Szabó Magda: Füveskönyv

Létünket kapcsolatok jellemzik, melyek nemcsak az embert, hanem mikrovilága szálait is egymáshoz kötik. A hálóvá terebélyesedő szövedék többnyire átjárhatóvá válik, mi több, az tartja meg a társadalom szövetét magát. Ezek az összeérő fonalak esetenként megváltoztatják a jelent és a jövőt is akár.
Mindezek dacára, ritkán szoktam ilyenféle összefüggésekben gondolkodni. Talán azért nem, mert szerintem az eleve feltételez bizonyos távlati korlátot. Valami olyat, mint mikor keresünk valamit, és pont amiatt lesz csőlátásunk. Így számtalan más, fontos és talán valamilyen módon, éppen a keresett tárgyhoz kapcsolódó dolgot nem veszünk észre. Tudják: fától az erdőt!
Amúgy pedig az összefüggések előbb-utóbb megmutatják magukat. Csak kellő ismeretek birtokában kell lenni hozzájuk. Azok megszerzéséhez meg sok türelem, oknyomozó matatás szükségeltetik, mint amilyen például a sorok közötti bogarászás.
Klárika szokta emlegetni – szerinte az összetartozás szinonimája is lehetne –, a borsót meg a héját! Mire gondolok? Arra az összekapaszkodásra, melyet olyan szavakkal illetünk, mint: társ és kebelbarát.
Ezek közül talán a legfontosabb, a jelzőkkel pontosított társ! Mert ugye, az ember, társas lény. Ami azt jelenti, hogy kell valaki, akire számítani, támaszkodni lehet. Gondoljuk csak meg: házastárs, élettárs, munkatárs, szerzőtárs, iskolatárs, párttárs…Nos hát, ezek a szavak mind feltételeznek valamiféle szorosabb kapcsolatot.
Amit magam is számtalanszor tapasztalok, sőt, nagyképűen úgy szoktam fogalmazni, hogy a társam a jobbik énem. S olyankor kimondatlanul is a feleségemre gondolok…
Tehát: két ember találkozik valahol, hogy aztán a további élete során a másik nélkül már szinte létezni se tudjon. Vitathatatlan, hogy az egyén szempontjából ez a kapcsolatok legfontosabbika. Gyorsan jelzem, hogy nem ez az írás fő témája, bár, mi tagadás: igen fontos mellékszál.
A fentiekkel mindössze az értékrendi fontosságot akartam jelezni. Azt, hogy nem elég jó időben jó helyen lenni! Ha nincs meg két ember között a szerelem, barátság vagy munkafeladat szikrája, akkor elmennek egymás mellett és vélhetőleg soha nem derül ki, hogy ők ketten jelesül, mire lettek volna képesek, hivatottak.
Természetesen vannak irányított kapcsolatok. Amikor a pozícióban lévők felhívják a figyelmet valakire. Egy tanár ajánlja tehetséges diákját, mert látja benne a jövő ígéretét…
Mindez a ó-kanizsai születésű Beszédes József vízmérnök és az aszódi főnemesi család sarja, báró Podmaniczky József, királyi tanácsos, életpéldájáról jutott eszembe. Ők is találkoztak, méghozzá feladatokhoz keresve társat. De kik is voltak valójában?
@kc = Egy protestáns nemes Aszódról
Elég kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy részletesen megrajzoljak egy igen jelentős életutat, egy protestáns főnemesi portrét a 18–19. század fordulójának évtizedeiből. Ezért inkább vázlat az írás, egy elnagyolt skicc arról a korszakból, mely magában hordozta a reformkor elő nemzedékét, majd később útjára bocsátotta a hon nagy reform nemzedékét. Ez az a kor, amiről mi, közemberek általában nosztalgiával beszélünk. Ezek azok az évtizedek, melyek érdekes módon bővelkedtek kiemelkedően tehetséges emberekben. Egyikük Podmaniczky József báró.
A családi levéltárban biztosan voltak olyan, a tudomány számára ismeretlen levelek, naplók, feljegyzések melyek segítségével, sokkal színesebb, részletesebb képet lehetett volna rajzolni róla, ám ezek elvesztek vagy lappangnak valahol. Ki tudja?
A család II. József császártól 1782-ben bárói rangot kapott és így bekerült a magyarországi protestáns főnemesség körébe. Podmaniczky II. János (1718–1786) és Kisfaludy Katalin (1718–1794) házasságából, negyedik gyermekként, József Aszódon született 1756-ban. A kor színvonalához képest kiváló képzésben részesült, hiszen házi tanítója, nevelője a későbbi evangélikus püspök Szontágh Sámuel volt. Férfivá cseperedése során hosszabb külföldi tanulmányútra ment, és megismerte az akkori Európát. Göttingenben az egyetem hallgatója 1776 és1779 között. A 18. század végén kibontakozó társadalmi változások és a német felvilágosodás eszméi, rá is nagy hatással voltak. A közelgő változás szele fújta ki a középkor áporodott levegőjét Európából.
Ezért nem csoda, hogy hazatérte után, Podmaniczkyt ott találjuk a patrióta nemesi ellenzék hangadói között. Orczy László báró köréhez tartozott, aki nagy csodálattal viseltetett a franciák iránt is, azért, mert nemzetként szembe mertek szállni az uralkodói abszolutizmussal.
A császári udvar természetesen gyanakvással és aggodalommal figyelte az eseményeket. A titkosrendőrség vigyázó szemét le nem vette a zendülés felé haladókról. A róluk készült jelentésekből tudható, hogy az „összeesküvő” urak gyakran találkoztak Orczy hatvani és pesti kastélyában.
Az ellenzékiek tábora, egyre növekedett és a tagság azon munkálkodott, hogy Pestre országgyűlést hívjanak össze. Ám a császár halála 1790-ben egy rövid időre elbizonytalanította őket. A kivárást választották, hogy lássák, mit tartogat az ország számára a II. Lipót rövid uralkodása után trónra lépő I. Ferenc.
A század vége igencsak mozgalmasan alakult. A fiatal főnemes pedig szinte mindenütt az események középpontjában állt: 1793 és 1796 között a helytartótanács tagjaként az első pest-budai magyar színtársulat delegált főigazgatója. 1794-ben aláírója a nagykárolyi nyilatkozatnak, amely előirányozta a Nemzeti Színház létrehozását.
Fontosabbnál fontosabb pozíciókba sodorta őt ekkortájt a politika. 1802-től Bács-Bodrog vármegye főispánja. A 19. század első évtizedében aktív szerepet játszik a gazdasági élet alakításában és királyi tanácsosként, a vízügyek biztosa lesz. A Duna szabályozásának munkálatait irányítja.
Helyben vagyunk! Ez az a pont az életpályán, amikor Schmidt György geometriát és mappázást is tanító egyetemi professzor felhívja a báró figyelmét Beszédes Józsefre. Podmaniczky az ajánlásnak köszönhetően az ó-kanizsai születésű tehetséges vízmérnök jelöltet 1811-ben rajzoló inzsellérévé nevezi ki.
Na de honnan is indult Beszédes, aki valójában Kiss…
@kc = Egy feltörekvő tehetség Ó-Kanizsáról
Amikor a 18. századi vidéki Magyarországra gondolok egy színes, kézzel festett térkép jelenik meg előttem – az első katonai felvétel a kacskaringós Tisza hurkokkal –, amelyen jól látszanak a mezőváros utcái, jeles épületei, így a Kőrös patak torkolatában épült patakmalom is, mely ott duruzsolt a főtér közelében, s melyet a kisfiú, Beszédes József is sokszor láthatott… Ki tudja, talán éppen ennek a vízivilág-élménynek tudható be a későbbi pályaválasztása?
Életéről az egyik leg részletesebb összefoglalás Fodor Ferencé – a Vízügyi Közlemények 1952. évi 2. számában olvasható –, ami a vízmérnök szakmai pályaképét mutatja be. A családtörténet némely mozzanatát mégis az országos úrbérrendezés iratanyagából sikerült megtudni. A benne lévő jegyzékek tartalmazzák a jobbágyok és a zsellérek névsorát, melyet 1771 februárjában és márciusában írásban rögzítettek.
A szőlőföldek említésekor három Kiss nevű is van felsorolásban. A telkes jobbágyok listáján további öt, sőt a zsellérek között is akad egy. A telkesek között, a 237. Kiss Pál Mátyás, akit soron kívül választottak meg a község bírájává. 11 éven át látta el a tisztséget. Ami azt jelenti, hogy egyaránt tisztelte őt az akkori magyar és szerb lakosság.
A másik forrás az ó-kanizsai keresztelési anyakönyv. A bejegyzés szerint Helena Fancsali és Mathias Kiss Beszédes, József nevű fiát 1786. február 19-én megkeresztelték. Ekkor kezdődött az az életpálya, ami később oly messzire vitte a tehetséges fiút az atyai háztól és a közösségtől, melybe beleszületett.
Az igen gyakori Kiss családnévhez társították a beszédes jelzőt, amit ha jól meggondolunk, nem véletlenül ragasztottak a bíróra. Minden bizonnyal jó beszélőkéje volt, így ez alapján különböztették meg őt és családját a településen lakó többi Kisstől!
József tizenéves már, amikor 1800-ban a szegedi piaristák iskolájába kerül, ahol egy év alatt elvégzi a 2. és 3. osztályt. Hogy eltartsa magát, diáktársait tanítja és iskolaszolgai feladatokat is vállal. Ebből arra következtethetünk, hogy ő is a tehetséges, ám igen szerény anyagi hátterű diákok sorsában osztozott.
1804-ben már Temesváron van, ahol németül tanul és váratlanul – valószínűleg anyja kívánságának eleget téve – a Csanádi egyházmegye papnövendéke lesz. Egerbe megy, ahol egy évet elvégez ugyan a teológián, de hamar rájön, hogy nem neki való a papi pálya.
Ismét házi tanítói állást vállal, majd nemsokára beiratkozik a pesti egyetem bölcsész karára.
Aztán bölcsészként a reáltárgyak felé fordul: a matematika, földmérés és (műszaki)rajz érdekli. Így hát semmi meglepő sincs abban, hogy professzora, Schmidt György volt rá igazán nagy hatással, akitől földméréstant és mappázást tanult.
Az egyetemi évek alatt megismerkedett a magyar vízügy számos, később neves mérnökével, így Vedres Istvánnal és Vásárhelyi Pállal.
1810-ben mérnöki szigorlatot tett és a következő években gyakornokként dolgozott. Három évvel később, 1813-ban megkapta mérnöki oklevelét.
Noha bölcsészdoktori fokozatot is szerzett, életét mégis a vízügynek szentelte.
Az ígéretes karrier során, Podmaniczky mellett, Széchenyi Istvánnal is találkozik, aki 1830-ban meghívja őt egy al-dunai utazásra, aminek célja a folyó alsó szakaszának hajózási szempontból biztonságossá tétele.
Beszédes mérnökként sikeres lesz, ami tehetségének tudható be.
Talán sorszerű, hogy az irányításával épült dunai töltéseket bejárva, 1851 telén fázik meg, és tüdőgyulladásban meghal. Dunaföldvár temetőjében álló sírkövén az alábbiak olvashatók: ITT NYUGSZIK / BESZÉDES JÓZSEF / TÖBB FOLYÓK RENDEZÉSÉNÉL KIR. BIZOTTSÁGI IGAZGATÓ FŐMÉRNÖK / ELHUNYT 1852 ÉVI FEBR. / 29-ÉN ÉLETE 66. ÉVÉBEN / SIRATJÁK / NEJE ÉS 11 GYERMEKEI.

Epilógus

Ezek után felmerül a kérdés: mi végre adjuk most közre a fentieket? Lehetne az apropó az a 270 év mellyel korábban Podmaniczky született vagy éppen Beszédes születésének 240. évfordulója is akár. De talán az is fontos a történetben, hogy a ma embere is lássa: ily módon kapcsolódnak egymáshoz a tartalmas életutak szálai, s kötnek, kapcsolnak össze két kisvárost, Magyarkanizsát és Aszódot. Bár a két települést immár száz éve országhatár választja el egymástól, talán nem baj, ha emlékezünk az összeérő, bennünket összekötő közös múlt, tudós emberek által is szőtt szálaira!