Forrás vize hogy kifakadt
a puszpángfa tuskó alatt,
fehér habját mind kicsapta,
és a habon cifra láda,
a ládában a szép Mara.
A szép Mara megszólala:
– Aki engem kiengedne,
hagynám, bennem teljen kedve,
fehér arcom neki adnám,
fehér arcom, korom szemem,
hagynám, hadd csókoljon engem!
Szarajevó, szavát hallva,
prémbekecsét mind eladja,
aranykulcsot veret rajta,
szabaduljon a szép Mara:
nyitogatták, de nem bírták,
megsiratták, majd otthagyták.
Čajničéban ezt meghallják,
gyűrűiket mind eladják,
aranykulcsot vernek rajta,
szabaduljon a szép Mara:
nyitogatták, megnyitották,
megcsókolták, majd otthagyták.
(Csorba Béla fordítása)
Forrás: Sait Orahovac: Sevdalinke, balade i romanse Bosne i Hercegovine. Svjetlost Izdavačko preduzeće, Sarajevo, 1969.
