Múltunk, történelmünk elhivatott kutató tanára a bajai dr. Nebojszki László, aki fáradhatatlanul adja közre a helytörténészek által tudott s rég várt Ormós-gyűjtemény anyagát magyar nyelven (is). A kiadvány 1968 oldalon közli a címben jelölt terület települései lakóinak állapotát, életkörülményeit, a vidék földrajzát, amely maga a 19. század közepén történt hivatalos gyűjtés.
„Gróf Johann Cornini-Cronberg kormányzó (1851‒1859) 1859. január 8. dátummal írta alá utasítását a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, valamint a szomszédos katonai határőrvidék településeire kiterjedő néprajzi és helyrajzi leírás elkészítésére” – írja a szerző a hatalmas terület feltérképezésére kiadott felszólítást (Nebojszki 2026: 13). Nebojszki László az egész Bácskát felölelő gyűjtemény német nyelvű és Temesvárott őrzött anyagát a helyszínen és Budapesten megszerezte, s türelmes munkával leírta latin betűkel a gót betűs kéziratokat, majd ugyanezeket le is fordította magyar nyelvre, s így immár a harmadik könyvét vehetjük kézbe (ez utóbbit két kötetben), hogy akár németül, akár magyarul megismerhessük szülőföldünk jó másfél száz éves múltját.
Az idén megjelent könyv(ek) csak vajdasági településeket ölel(nek) fel. A most közölt anyag (a gyűjtés idejében használt néven) Bács, Bácsújfalu, Begecs, Bukin, Bulkesz, Cséb, Dérony, Despot-Szent-Iván, Gajdobra, Glozsán, Hódzságh, Járek, Kiskér, Kiszács, Kulpin, Novoszello, Obrovatz, Ó-Futtak, Ó-Kér, Ópalánka, Ósóvé, Palánka, Parabuty, Paraga, Petrovacz, Piros, Pivnicza, Plávna, Szilbas, Temerin, Tovarisova, Új-Futtak, Újpalánka, Újsóvé, Újvidék, Vaiszka és Bogyan településekről ad helyszínrajzot. Óriási anyag, s a benne található több-kevesebb leírás szól a falvak történetéről, fekvéséről, az ottani hatóságokról, hivatalokról, egyesületekről, intézményekről, közlekedési viszonyokról, hegyekről, a táj képéről, panorámájáról, vizeiről, barlangokról, romokról, kastélyokról, műemlékekről, dokumentumokról, a határ összetételéről és növényi kultúrájáról (erdők, tisztások, kaszálók, szántók, gyümölcsösök), bányászatról, mészégetésről, kőbányákról, üveghutákról, egyéb gyárakról, faszéntermelésről, faiparról, állattenyésztésről, halászati tevékenységekről, új iparágak helyi lehetőségeiről, kereskedelemről (gabona, vas, állat, fa). Második részében az itt élő ember és életkörülményei kerülnek bemutatásra: a lakosság, a tanintézmények, népjóléti intézmények, lakóházak, élelem, ruházat, szobabútorzat, szokások, jóslatok, babonás szokások, szórakozási formák, a nyelvjárás, szólásmondások, költészet, éneklés, jelentős (kiváló) személyiségek, népmondák és mesék, jellemvonások. A végén pedig az időjárási viszonyok leírása következik, amelyet egy éven át kellett figyelni, s feljegyezni a hőmérsékletet, szeleket, nedvességet és az esőt, zivatarokat, az évszakok idejét, a légnyomást, a talaj szerkezetét és alkotóelemeit, a növényeket és az állatokat. Átfogó, teljes képet kaphat az olvasó egy-egy település egészéről.
Meg kell jegyeznünk, hogy a népköltészeti és nyelvjárási anyag a fordítás miatt csak érdekességként kezelhető, hiszen a német nyelvű leírás az ottani, helyi nyelvi és szellemi értékeket ismerteti. S bár a fordítás segíthet e téren összehasonlító vizsgálatot végezni, például a babonaságok összevetésében, de eredeti, magyar nyelven született szellemi örökségnek aligha, s az is csak hellyel-közzel tekinthető. Ám a kort, amelyben a feljegyzés történt, jól jellemzi, sok mindent dokumentál a Bácska igencsak nagy területéről. Megannyi hasonlóságot, rokonságot, kölcsönvett jellemvonást dokumentál, valamint archaikus életmódot, jellemvonást, szokásanyagot ismertet.
A kiadványt a felhasznált levéltári források, újságok, folyóiratok listája, a rövidítések feloldása és a régi mértékegységek magyarázata után az irodalomjegyzék, a személy- és helynévmutató, valamint sok szép dokumentumértékű fotó zárja.
