A Magyar Szó zentai szerkesztősége teljes körű felújításon esett át a tavasz folyamán. Immár új ablakok, új bútorzat, átfestett falak között dolgoznak a munkatársak. Ezt a nagy örömöt ünnepelték meg a vállalat vezetőségével egyetemben szerdán délelőtt.
A felújításra több évtizedet vártak a zentai szerkesztőség munkatársai, és a vágyuk az idei év első felében teljesült. A munkálatok során egy teljesen új teakonyhát alakítottak ki számukra, az elavult vasablakokat modern ablakokra cserélték, a régi bútorok helyett újakkal rendezték be az irodákat, a szőnyegeket pedig korszerű padlózat váltotta fel. Mindezek mellett a tisztasági meszelést is elvégezték. Az egykori komor és sötét terek világossá, otthonossá váltak.
A munkálatok a közelmúltban fejeződtek be, így szerdán a szerkesztőségbe látogatott Erdődi Edvina, a Magyar Szó-ház igazgatója és a szakszolgálat további munkatársai, Pesevszki Evelyn, napilapunk fő- és felelős szerkesztője, valamint Limburger József, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (igazgatóbizottságának) elnöke is, hogy a szerkesztőségi munkatársakkal együtt megünnepeljék ezt a régóta várt felújítást.
A felújított szerkesztőségben a munka is gördülékenyebben megy/ Gergely Árpád felvétele
Az igazgató asszony a fogadáson emberfelettinek értékelte a zentai munkatársak azon teljesítményét, amelyet ez alatt a néhány évtized alatt nyújtottak, amíg a szerkesztőség a régi idők hangulatát tükrözte, és nem felelt meg a mai elvárásoknak. Úgy fogalmazott, hogy a Magyar Szó és a Tiszavidék soha nem szenvedett kárt emiatt, még a felújítás megterhelő időszakában is példaértékűen helytálltak, és mindez az itt dolgozók küldetéstudatát igazolja és erősíti.
– Ez a felújítás egy összefogásnak a diadala, mert mindenki a saját területéről hozzátette azt, amit kellett. Nagyon sokan a kezdeményezés mögé álltak, az alapítótól kezdve Zenta község önkormányzatán keresztül a helyi kollégákig, akik nagyon sokat dolgoztak ebben az időszakban, hiszen amit lehetett, maguk csináltak meg munka előtt vagy azt követően. Emiatt nagyon nagy alázattal a szívemben gondolok erre a csapatra. Limburger Józsefnek is szeretnék köszönetet mondani, aki az alapító részéről adta meg számunkra a nélkülözhetetlen támogatást, ugyanakkor Galambos Tibornak, a beruházásokkal megbízott segédigazgatónak is köszönöm, hogy nagy odaadással vezette végig a munkálatokat. Köszönetet szeretnék mondani Máriás Endre főszerkesztő-helyettesnek is, aki a zentai szerkesztőség és munkatársak rendelkezésére bocsátott nagyobb mennyiségű irodai bútorzatot. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen közösségi felelősségvállalás jellemzi őt. Jó érzés volt azt is látni, hogy az újvidéki gondnokaink hetekre Zentára költöztek, hogy felrakják a csempét, bemeszeljenek, vagy éppen átfessenek egy asztalt. Itt is megmutatkozott a zentai szerkesztőség részéről az összefogás, hiszen erre az időszakra szállást és minden mást ők biztosítottak a számukra – emelte ki Erdődi Edvina, aki úgy gondolja, hogy ehhez a csapathoz tartozni megtisztelő érzés. Zárógondolatként elmondta, a kép majd akkor lesz teljes, amikor a topolyai szerkesztőségben is hasonló ünnepségre kerülhet sor.
Pesevszki Evelyn fő- és felelős szerkesztő is megerősítette az igazgató asszony által elmondottakat, véleménye szerint hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy olyan körülmények között dolgozzanak a zentai munkatársak, amilyenek sajnos ott uralkodtak. Ahogyan fogalmazott, azt a teljesítményt, amit nyújtottak, magától értetődőként is kezelhették volna, pedig nem az. Visszaemlékezett arra, hogy a kinevezését követően Zenta község önkormányzatának vezetőivel e felújítás kapcsán tárgyaltak, ami óta nem telt el egy év, és megvalósult minden. Pesevszki Evelyn köszönetet mondott mindenkinek, a támogatóknak is, hiszen annak ellenére, hogy sokan temetik a nyomtatott sajtót, ők mégis felismerték azt, hogy a Magyar Szó feladata nem pusztán a tájékoztatás, hanem a magyar nyelv és az identitás megőrzésének eszköze is Vajdaságban. Véleménye szerint az új szerkesztőség nemcsak új munkateret jelent az itt dolgozóknak, hanem közösségi tér is lehet a számukra.
A beszédek sorát Limburger József zárta, aki szintén köszönetet mondott mindenkinek, aki ezt a felújítást lehetővé tette. Úgy véli, hogy az új munkakörnyezetben a munka is öröm. Jókívánságai között volt, hogy a munkatársak közötti jó viszony a jövőben is megmaradjon. Zárszóként még annyit mondott, hogy ilyen munkakörülményeket kell teremtenie annak a Magyar Szónak, amelynek jövője van.
A szerkesztőségi látogatást követően a vállalat vezetősége és a zentai munkatársak együtt kilátogattak a Felsővárosi köztemetőbe, ahol elhelyezték a kegyelet virágait Laták István nyugvóhelyénél. Elhunyt kollégánkról az urnafal előtt emlékezett meg az igazgató, aki úgy fogalmazott, ez az ünneplés csendes pillanata, majd egy kedves, személyes emléket osztott meg a sportrovat és a Sportvilág egykori szerkesztőjéről.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
