A Sárga Malom Mozi ebben a hónapban a gengszterek világát mutatja be nézőinek. Az alvilági filmeket nagy népszerűség övezi, néhány ilyen alkotás évtizedek óta az IMDb legjobb filmjei között szerepel.
Mordor és Zita a helyükön ülnek, és beszélgetnek.
– Ma minden idők egyik leghíresebb gengszterfilmjét, a Nagymenőket fogjuk megnézni – ismerteti Zita. – Martin Scorsese rendező 1990-es alkotását a világ legjobb filmjei között tartják számon. Mint sok más maffiatörténet, ez a film is igaz történeten alapul. Henry Hill egykori gengszter történetét meséli el. Végigkísérhetjük Hill életét, aki fokozatosan kerül a maffiahálózat egyre magasabb pozícióiba. Gyerekként még csak piti ügyekbe keveredik bele, például cigarettát árul az utcán, felnőttként aztán egyre több befolyásos ember barátja lesz, egyre több pénzt szerez, és egyre mohóbbá válik. Szép lassan minden szétesik körülötte, a tökéletes világ pokollá válik.
Mordor hozzáteszi:
– Fontosnak tartom kiemelni, hogy a tehetséges szereplőgárda is kellett ahhoz, hogy a film sikeres legyen. Henry Hillt a néhai Ray Liotta alakítja. Az ő karakteréhez kötődik a híres mondat, amely a film elején elhangzik: „Amióta csak az eszemet tudom, mindig gengszter akartam lenni.” Ez a kijelentés abszurd és igen megbotránkoztató, hiszen olyan közönséghez szól, akik a film elején még korántsem készültek fel arra, hogy a Nagymenők játékidejének nagy része a gengszterlétet reklámozza. Ray Liotta mellett a Scorsese-filmekben gyakran feltűnő Robert De Niro és Joe Pesci is tündököl a szerepében. Joe Pesci egyébként elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a Nagymenőkben nyújtott alakításáért. Érdekes megfigyelni, hogy a hasonló témájú alkotások nagy része közönségkedvenccé vált az idők során.
– A maffiafilmek szerintem azért népszerűek, mert olyanok, mint egy vérrel és fegyverrel teli tündérmese – mondja Zita. – Ezekben a filmekben az egész világ a gengszterek lába előtt hever. A jól öltözött, hidegvérű alakok tökéletes, szabad életet tudhatnak a magukénak. Amikor elbuknak, azt gyakran úgy ábrázolja az adott alkotás, mint egy hiba okozta következményt. Tehát a filmi narratíva nem a gengszterlétet ítéli el, inkább csak a hibázást. Ez a Nagymenők esetében is így van.
A szerelmespár beszélgetése hirtelen ér véget, amikor a terem elsötétedik. A vászon ezzel párhuzamosan megtelik élettel.
Elkezdődik a vetítés. A közönség lenyűgözve nézi végig Scorsese Oscar-díjas alkotását. Amikor a zárójelenetben Hill a bíróságon van, és a negyedik falat áttörve a kamerának beszél, véget ér a vetítés. Néhány percen belül a mozi kiürül, s mindössze két ember marad a teremben. Mordor és Zita a helyükön maradva a filmről beszélgetnek.
– A vetítés előtt azt mondtad, hogy a Nagymenők játékidejének nagy része „reklámozza” a gengszteréletet – emlékezteti párját Zita. – Én nem hiszem, hogy erről van szó. Szerintem, ha valaki megmászik egy létrát, annál nagyobbat tud esni, minél magasabbra jut. Ha tehát nem maffia-tündérmeseként látjuk ezt a világot, akkor kevésbé érint meg minket a pusztulása. Ha nincs felemelkedés, akkor a bukás sem lehetséges. A felemelkedés-, majd bukástörténet egyébként Scorsese többször visszatérő motívuma, amely ugyanúgy megfigyelhető például Coppola trilógiájában, a Keresztapában is. A Keresztapa első részének eleje egy tökéletes világot mutat be, ahol Don Vito hatalma megkérdőjelezhetetlen, kultusza óriási. Azután ez a világ észrevétlenül összeomlik, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy hirtelen felszáll a köd, ami addig rejtélyessé tette a karaktert. A Nagymenők esetében az a különbség, hogy már előre látjuk a bajt, amit Hill maga idéz elő. Sőt, ő is jól tudja, hogy hibát követ el, mégis droggal kezd el bizniszelni. Ami pedig a legrosszabb, rá is szokik az anyagra.
Mordor eltöpreng párja szavain.
– Túllépve azon, hogyan viszonyul a film narratívája a törvénytelenséghez, úgy gondolom, hogy a hatalom és az elkényelmesedett élet az, ami tönkreteszi Hillt – állapítja meg Mordor. – Ha élete során végig veszélyben lett volna, és mindig résen kellett volna lennie, akkor talán nem kapják el a hatóságok. Csakhogy minden a hálózat kezében volt, a személye szinte feddhetetlen volt, de a mérhetetlen óvatlansággal és mohósággal elérte, hogy ennek ellenére is lebukjon. A dolog iróniája, hogy Hill a lebukás előtt egyszerre volt óvatlan és paranoiás. A paradox káoszban, amibe belekerül, végre kibontakozhat az igazi személye. A jóvágású, hidegvérű, titokzatos gengszterből őrült drogos válik. A kérdés az, hogy ha ilyen könnyen széteshet minden, akkor mi volt az, ami összetartotta a szervezet szálait. A látszat volt az. Ha nagynak akarunk látszani, akkor egy idő után elhisszük magunkról, hogy nagyok vagyunk, végül pedig a környezetünk is elhiszi ugyanezt. A pénz, a hatalom és az ismeretségi kör már csak a ráadás. Scorsese remek érzékkel fogalmazza meg mindezt a filmjében, ami nem véletlenül került a legjobb filmek közé.
Zita egyetértően bólint, és megfogja párja kezét.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
