Föltámadásunk

    Cs. Simon István barátomnak*

Huszonhárom kereszt,
Hatvankilenc éles, véres szög
Feszül bele húsba.
Csontok között zúz,
Tarol, szakít, széttör
Életet, lelket, szót, szerelmet.

Főtéren hirdetett szózat,
Hullámzó, meleg szívdobogások.
Kinyílnak mind az árvácska-virágok.
Aztán tragédia, bohózat.
Aztán tényleg ömlik a vér.
Szétrobban az agy.
Fültő mögött lyuk.
Úristen sehol.
Úr Jézus sehol.

Vízben, partban álmunk.
Harmadnapunk hol van?
Úristen! Mi gyermekeid vagyunk.

Hatvanhárom kereszt,
Huszonhárom mellé,
S nem korhadók!
Szegek szegeznek.
Ütőerünkben gyilkos gyilok.
És a vér: vérünk már fekete.
Ökörnyál fönnakadt ágon,
Cibálják őszi, téli, böjti szelek.
De kitart. Tiltott lobogónk.
Kálváriánk dombján
Sárgállik a kikirics.

2007. március 31.

* Cs. Simon István (Terján, 1942. okt. 19. – Csóka, 2007. ápr. 5.) költő, szociográfus, újságíró.

Öcsém, Laci egy szobában volt vele a zentai kórházban. Ő előbb kijöhetett, mesélt nekem Pista barátomról. Én öcsém beszámolója után hozzáfogtam e vershez. Befejezetlennek véltem, de ma már látom, tévedtem. Ott maradt, ahol hagytam, és az idei nagyhét kezdetén rábukkantam. A megírás után hat nappal az én költő barátom messzire indult.