Olyan korban élünk, amelyben egyre inkább elszaporodnak azok a kihívások, amelyekkel az emberiségnek szembe kell néznie, legyen szó a bolygó eltérő részein zajló fegyveres konfliktusokról, az ökológiai összeomlással fenyegető klímaváltozásról, egy esetleges világjárvány kialakulásában rejlő veszélyről vagy a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésével járó kockázatokról. A globális kapitalizmust működtető nagyvállalatok és a magukat állandó fenyegetettségben érző nagyhatalmak folyamatos fegyverkezése olyan természeti és társadalmi következményeket szülnek, amelyek teljesen megváltoztatják a körülöttünk lévő világot. Az ellenőrzés elvesztése következtében, szélsőséges esetben az említettek bármelyike egymagában is képes lehet arra, hogy mindörökre megváltoztassa azt az életformát, amelyet ismerünk, és amelyben eddig éltünk. Másképp fogalmazva: bizonyos formában előidézze a világvégét! Hacsak ez már nem történt meg, és már évek óta öntudatlanul is ebben a világvége-módban élünk. Szép lassan, szinte észrevétlenül, mint a kiszemelt zsákmányállat, belesétáltunk a kelepcébe, amelyből immár képtelenek vagyunk szabadulni.
Így valahogy látja Jórgosz Lánthimosz Bugonia című játékfilmjének Teddy Gatz nevű főhőse is. A Jesse Plemons révén megformált méhész tudja, hogy ételeink egyharmadát a méhek porozzák be, tehát létfontosságúak, és mégis pusztulnak. Egyesek úgy vélik, a növényvédő szerek vagy az élőhelyek pusztulása miatt. Mások a kormányok és az agrárvállalati vezetők élelmiszer-ellátásra irányuló mesterkedését látják a háttérben meghúzódni. Teddy szerint azonban lennie kell egy nagyobb rendezőelvnek. Meggyőződése, hogy a kialakult állapot annak a következménye, hogy bolygónkon elszaporodtak az űrlények, akik döntéshozó pozícióból alakítják az eseményeket a Földön. Bezárnak, mérgeznek, megfojtanak bennünket, belemásznak az agyunkba, s lényegében átvették a teljes irányítást. Ezzel magyarázható egyébként az emberek kiüresedése és reménytelensége is. Természetesen Teddy mindezt nem magától találta ki, hanem alapos kutatásokat végzett az interneten, ahol számos bizonyítékot talált nézeteire. Meglátásai nagy hatással vannak autista unokatestvérére, az Aidan Delbis játszotta Donra, akit rábeszélő képességével könnyedén meggyőz arról, hogy az emberiség fennmaradása érdekében segítsen neki nem mindennapi tervének megvalósításában. Saját valóságának elkötelezett híveként Teddy ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elrabolja az idegennek vélt Michelle Fullert, egy gyógyszeripari mamutcég Emma Stone által alakított vezérigazgatóját. Emberbaráti indíttatású cselekedetének végrehajtását személyes motiváció is erősíti: kórházban fekvő édesanyja állítólagos megmérgezéséért is bosszút szeretne állni.
A Bugonia egy 2003-ban készült dél-koreai filmnek, a Jun-hwan Jeong rendezte Mentsétek meg a zöld bolygót! című alkotásnak a remake-je, ettől függetlenül beleillik a görög filmrendező eddigi opusába. A homár, az Egy szent szarvas meggyilkolása, A kedvenc, a Szegény párák és A kegyelem fajtái című játékfilmek alkotója ezúttal is felkavaró témához nyúl. Bár az említettekhez viszonyítva a Bugonia Lánthimosz legkevésbé szürreális filmje, tartalmazza mindazokat az ismertetőjegyeket, amelyek a rendező korábbi műveit is meghatározzák, legyen szó a bizarr iránti fogékonyságról, a nyugtalanító atmoszféráról, az erőszak érzékeltetéséről vagy a sajátos fanyar humorról. Az alkotást azonban mindenekelőtt a remek színészi játékkal megtámasztott abszurd alapszituáció és a szükséges információkat kellőképpen adagoló történetvezetés határozza meg. A mentálisan törékeny, képzeteiben azonban megszállottan biztos Teddy, az akaratgyenge s ily módon befolyásolható Don és a minden hájjal megkent Michelle közötti kapcsolat valódi hullámvasút. Teddynek négy napja van a kapcsolatfelvételhez szükséges holdfogyatkozásig meggyőzni a luxusvillájából az erdő széli házba hurcolt földönkívülit, hogy a galaktikus nézeteltérések rendezése érdekében hozzon létre egy találkozót andromédai vezetője és a serény munkásember között. Az elrabolt igazgatónő gyorsan felméri a helyzetét, akárcsak a két férfi személyiségét, s ennek függvényében folyamatos alak- és hangulatváltással igyekszik fogvatartóinak hol a lelkére, hol a józan ítélőképességére hatni. A két fura fiatalember és a dörzsölt üzletasszony adok-kapokja a szűkös zárt térben lényegében egy szellemes párbeszédekből és meglepetésszerű gesztusokból építkező kamaradrámát eredményez, ami közös érintkezési ponttal nem rendelkező világok találkozásaként is értelmezhető. Az összeesküvés-elméletekben önigazolást kereső, lecsúszott gyári munkást megtestesítő Jesse Plemons szuggesztív játéka teljesen magával ragad, nem kevésbé emlékezetes Emma Stone alakítása, aki a tőle megszokott hitelességgel kelti életre a számítóan rideg, az üzleti világ álempatikus fogásaival operáló, manipulációra hajlamos karaktert. Nem mellesleg, a színésznő ennek a szerepnek a kedvéért leborotváltatta a haját.
A címadó görög kifejezés egy ókori hiedelemre utal, amelynek értelmében a méhek szarvasmarhák teteméből keletkeznek. A film vélhetően a társadalom önreprodukciós képességének metaforájaként használja ezt a fogalmat. Ezenfelül a jelenünket meghatározó számos problémára reflektál. Foglalkoztatja egyebek mellett az összeesküvés-elméleteknek, az interneten terjedő alternatív világmagyarázatoknak, a háttérhatalmak állítólagos tevékenységének, a sztereotípiákon alapuló tévhiteknek, a társadalmi párbeszéd hiányának, az elmagányosodásból eredő traumák kezelésének és a valóság megélésének kérdése. A Bugonia azonban mindenekelőtt szatíra arról, mennyire elveszítettük az objektív módon bizonyítható tényekbe vetett hitünket. A posztigazság fémjelezte korban elhitették velünk, hogy senki sem tudhatja biztosan, mi igaz, és mi nem, aminek következtében már szinte bármit meg lehet cáfolni, mint ahogyan a megfelelő fórumokon mindenre bizonyítást is lehet nyerni, csak elegendőt kell hozzá klikkelni az interneten. Ezt a megállapítást, a Lánthimoszra jellemző csavaros módon, a cselekmény kifuttatása által a film meghökkentő lezárása is alátámasztja.
Nyitókép: Fotó: Los Angeles Times
