Sose voltál még ily
elhagyatott és egyszerre
illanó esszencia.
Benned a sötétlő
erdő egyszeri és halhatatlan.
Ezért is tértél vissza oly
megadó leplezetlenséggel –
hogy úgy láttassalak,
ahogy még soha:
áttetsző nőalak,
holdak régi lakója,
ki őszi éjben oldalra
húzódva nézed,
nézed a madarat.
Mert lenni és nem lenni
ugyanaz.
