Bács-Bodrog vármegye társadalmi élete a XIX. és a XX. század fordulóján

6. rész

Óbecse lendületes kulturális fejlődése az 1860–1870-es években vette kezdetét és tartott mindaddig, amíg a százezreket jövedelmező nagy közvagyon, a járásföldek fölszámolása – és az adójából keletkezett jövedelem a közösségi javakat szolgáló begyűjtésének megszűnése – nem történt meg. A társadalmi és gazdasági összeomlást követően két jeles személyiség állt a közélet újjászervezéséért szervezett mozgalom élére: Szulik József prépost-plébános, országos hírű egyházi költő, aki „fennkölt szellemével, rendkívül nagy népszerűségével” előharcosa volt Óbecse társadalmi és közművelődési mozgalmának, és Csupor Gyula ügyvéd, a Bácskában „előnyösen ismert szónok és író, aki ideális lelkesedéssel volt zászlóhordozója” mindannak, ami a közélet nemes irányú kifejlesztését célozta. Az ő emléküket őrzi az a sok hasznos, közérdekű és jótékony intézmény, amelynek megalkotásában, felvirágoztatásában vezérként működtek. A számvetés pillanatában, 1910-ben Fárbás József úgy látta: „Óbecsének társadalmi élete lendületes és élénk, és dacára annak, hogy mintegy harminc közművelődési és jótékonysági egylete van, ez azért nem vezet széttagoltságra, mert bár mindenik külön körben szolgálja az üdvös eszmét, de ha hazafias vagy közérdekű felbuzdulásról van szó, úgy valamennyi kör és egylet mint egyetlen nagy testület tömörül és impozáns módon jelenik meg.”

A levert szabadságharc utáni 19 évig tartó önkényuralom sem volt képes kiölni a magyar ember szívéből a magyar érzést. Amint az alkotmányos élet napja felragyogott, és Rátz-Betséből újra Óbecse lett, a város magyarságának soraiban is feltámadt a vágy, hogy más községbeli magyarok példájára kulturális-művelődési egyesületet alakítsanak. Lázár József, Tavassy Antal, Bende József, Tripolszky Béla, Szonomár János, Grünbaum Fülöp, Vissy Kristóf, Obláth Áron, Volarich Elek, Horváth Mihály, Hidler Antal, Sötét Pál, Károlyi József, Makó András, Barna István és Závodszky Endre voltak a mozgalom vezetői. 1868. december 6-án kelt felhívásában Lázár József röviden vázolta a tervezett művelődési egyesület célját és aláírásra szólította fel a magyarságot. Két hét múlva, december 20-án 178 taggal megalakult a Magyar Népkör. Körültekintő munkájára jellemző, hogy olvasótermében a Pesti Naplót, a Hont, a Magyar Államot, a Magyar Újságot, a Pester Lloydot, a Hírmondót, az Arany Trombitát, a Vasárnapi Újságot, a Politikai Újdonságokat, a Magyarország és Nagyvilágot, a Honvédet, az Üstököst, a Bolond Miskát és a Kikerikit vehette kezébe az olvasó. A Magyar Népkör mindenkori hazafias vezetőinek érdeme, hogy Óbecse főterén Szabadságoszlop őrzi az 1848–1849-es szabadságharc emlékét, hogy Óbecse nagynevű szülöttének, Than Mór kiváló festőművésznek szülőházát emléktábla jelöli, hogy a szabadságharc idején itt táborozó Damjanich János „oroszlánbátorságú tábornok” akkori szállóhelyét emléklap ékesíti.

Míg azonban a Magyar Népkör a társadalom középosztályát egyesítette, addig a Társaskör a lateinerek és a vagyonosok találkozóhelye volt. Ennek az úgynevezett „úri kaszinónak” elnöke Hetessy Kálmán kir. járásbíró volt, a megalakításban és irányításban azonban el nem vitatható érdemei voltak dr. Galambos Pál ügyvédnek és lapszerkesztőnek, „aki mint társaséletünk egyik legagilisebb tagja, bámulatos utánjárással küzdötte ki a Társaskör megalakítását és oly nívóra emelését, amellyel bármely nagyváros igényeit is kielégítheti”.[1]

A Római Katholikus Olvasókört ugyancsak 1867-ben Benda József apátplébános alapította, szép és tekintélyes otthona a Plébánia-utcában volt, könyvtára több száz kötetből állt. Császka György kalocsai érsek megelégedettsége jeléül 1000 koronát ajándékozott a körnek. 1893-ban Fonyó Pál óbecsei plébánossága idejében alakult Katholikus Legényegylet, amely ugyancsak színvonalas kulturális-közéleti munkát végzett. Hasonlóan tekintélyes munkát végzett a Popovits Milán orvos vezette szerb olvasókör, a Csitaonica, a főleg földmíveseket tömörítő Alsóvárosi Polgári Olvasóegylet, az Egyetértés Olvasókör, ahol „a gazdálkodó nép szerzi az olvasás áldásos gyümölcseit”, a Knecht András asztalosmester vezette Iparos Olvasókör, a Kereskedelmi Kör, továbbá a Kereskedő Ifjak Egylete, a Földmívelők Egylete és más, iparos társaságok köre. Az Osztrogonácz Ferenc tanító vezetésével működő Óbecsei Polgári Magyar Dalkör 20 éves múltjával jelentősen hozzájárult a társadalmilag jelentős hazafias ünnepek fényének és sikerének emeléséhez. 25 éves múltra tekinthet vissza a szerb egyházi dalárda is, amely Popovits Milán orvos elnöki irányításával nemcsak a templomi ének művelésében, hanem nyilvános hangversenyek rendezésében is szép sikereket ért el. Mellettük se szeri, se száma a különböző legényegyletnek, melyek között első helyen említendő a Római katholikus földmívelő ifjúság egylete. Mellettük, velük együtt Óbecsének három nőegylete is volt. Legtöbb taggal bírt és legnagyobb tevékenységi körre terjedt ki a Vissy Károlyné Szép Iréné vezette Jótékony Magyar Nőegylet, amely az árvák és elhagyatottak rendszeres segélyezése mellett évente megszervezte a szegény iskolás gyermekek karácsonyfaünnepét, melyen megejtik azok felruházását is. Legbuzgóbb támaszai a kiváló elnöknőnek özv. Gombos Béláné, Szűcs Jánosné, Szonomár Elekné, özv. Karakasevits Mariska, dr. Kovachits Kálmánná, Szmik Gyuláné, özv. Wéber Miklósné és dr. Tripolszky Jánosné volt. A kései olvasó láthatja Óbecse legelőkelőbb családjai vettek részt a szegények gondozásában. A XIX. század utolsó évtizedeiben Freund Józsefet tartották Óbecse legbőkezűbb jótevőjének. A díszes, tágas és példásan berendezett szegényházon kívül az izraelita templom mellé imaházat építtetett, melynek felavatása 1909. október 15-én volt.

Az 1867-es kiegyezés utáni években jelentkezett az igény, hogy Óbecse közönségének sajtója is legyen. Lévai Lajos nyomdatulajdonosé volt a lapteremtés ötlete, aki Grünbaum (Galambos) Pál személyében találta meg az Óbecse és Vidéke című hetilap kiváló szerkesztőjét. Az Óbecse és Vidéke első száma 1888. július hó 1-jén jelent meg. Lévai Lajos mint laptulajdonos és kiadó 20 éven át mindig büszke önérzettel és soha nem lohadó kedvvel csüggött e régi bácskai újságon, s azt mindig olyan nívón tartotta, hogy az hosszú éveken át a vidéki hetilapok mintaképeként szerepelt. „Dr. Galambos Pál ifjú hévvel és igazán tartalmas szellemi tőkével fogott a lap szerkesztéshez és finom, megnyerő modora csakhamar tömörítette köréje az óbecsei írói gárdát. Vidéki hetilapot aligha tudna még egyet felmutatni az ország, ahol 22 éves fönnállás mellett ugyanazon kiadó, ugyanazon szerkesztő és ugyanazon főmunkatárs kitartóan és egyetértésben végzik kultúrfeladatukat. Dr. Galambos vérbeli újságíró, aki sohasem fáradt, bár folyton munkában van, sohasem izgatott, habár ezerfelé szólítja elfoglaltsága, sohasem kimerült, bár nem kerüli a dolgot.”[2] Fárbás József megjegyezte: „A XXII. évfolyamú hetilapnak, amely egyedül áll Óbecsén, még egy kitartó munkása Fárbás József főmunkatárs, aki huszadik éve szakadatlanul rója egymás mellé a betűket.”[3]

Óbecsén számos írói tehetséggel megáldott ember alkotott, közöttük Szulik József prépost-plébános, Csupor Gyula ügyvéd országos nevű költő volt, de Zsótér Andor földbirtokos, Szűcs János tanító munkásságát is érdeklődéssel kísérte Bácsország olvasó közönsége. Szászy István orvos, jeles poéta, ügyes tollú író és mint népdalköltő is ismert volt, több önálló kötete jelent meg; dr. Balaton Gyula főszolgabíró főleg közgazdasági cikkeivel és memorandumaival, tudományos tanulmányaival tett közhasznú szolgálatot; Faragóné Galambos Margitka szépirodalmi tevékenységet fejtett ki; Szűcs János tanító nevelésügyi író, Balaton Géza, mint tankönyvíró volt ismert; Kovács Ferenc plébános pedig tudományos, főleg növénytani cikkeivel kért magának helyet a magyar botanikai szakirodalomban.

A Csoór Gáspár szerkesztésében 1910-ben megjelent Bácska társadalmi élete ezer arcképpel című könyv részletesen ismertette a vármegye XIX. század végére kiteljesedett magyar polgári társadalom művelődési egyesületeinek történetét, és az egyesületeket létrehozó alkotó emberek teremtő munkáját. Hasonlóan gazdag kötetre három évtizedet kellett várni, az 1941-ben Csuka Zoltán szerkesztésében megjelent A visszatért Délvidék című könyv a trianoni döntés alapján elszakított vidék társadalmi-politikai és kulturális újraszervezésének történetét ugyancsak kimerítő részleteiben mutatta be.

Irodalom

Borovszky Samu: Heves Vármegye – Magyarország vármegyéi és városai; Csoór Gáspár: Bem Apó; 88–90. p.; In: Szabadságharczunk emléke. Szerkesztette Baross Vilmos; Budapest – Laurencic Gyula – Schenk Ferencz Könyvkereskedő, 1898. 187 p.; Csoór Gáspár: Kölcsey szerelme; Magyar Hírlap, 1902. 231. szám; Csoór Gáspár: A kurucz hadsereg; Pesti Hírlap, 1903. május 31.; Csoór Gáspár: Kossuth és Deák; Új Idők, 1902. II. kötet, VIII. évfolyam, 39. szám, 1902. szeptember 21. 262–263. p.; Csoór Gáspár: Mikor Gárdonyi Géza Fiuméban járt; Pesti Hírlap, 1929. január 6. 39. p.; Barna Béla: Az Eger és Vidéke hetilap (1884–1893) és újságírói; Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem honlapja; Mák Ferenc: Brájjer Lajos és a mértéktartó Fiumei Estilap; Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 2013. XLIV. (XIV.) évfolyam, 3. szám, 111–119. p.

[Csoór Gáspár]: Bácska társadalmi élete ezer arcképpel. Bács-Bodrog vármegye jótékonysági és kultúregyesületeinek közreműködésével szerkesztette Csoór Gáspár; Budapest – Kiadja a József kir. herceg Szanatórium Egyesület, é. n. [1910] 432 + [15] tábla; Csoór Gáspár: Keresztül Bácskán; 5–7. p.; Vértesi Károly: Zombor; 9–10. p.; Dömötör Győző, dr.: A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság; 10–17. p.; Dömötör Győző, dr.: Kaszinói Dalárda és Polgári Kaszinó-Egyesület;17–21. p.; [Egyéb társulatok], 26–90. p.; Dr. Lallossevics János: A D.M.K.E.; 22–25. p.; Magyarász Ferenc: Baja; 96–150. p.; Dr. Havas Emil: Szabadka; 153–196. p.; Gyergyó-Zaárhegyi Veress Árpád: Zenta; 201–231. p.; Dr. P. S. [Piukovich Sándor]: Újvidék; 239–267. p.; Keresztény Gyula: Hódság; 269–270. p.; Léh Fülöpné: Temerin; 287–288. p.; Fárbás József: Óbecse; 301–362. p.