A Sárga Malom Mozi ma újra egy filmadaptációt vetít le. Az alkotás annak ellenére sem túl ismert, hogy a horror két hatalmas képviselője készítette, de ennek ellenére ma is hamar megtelik a mozi, úgy tűnik, a nézők mostanra már megbíznak a mozi programjában, tudják, hogy egyetlen film sem véletlenül kerül bemutatásra.
Mordor és Zita már a helyén van. Zita megszólal:
– Ma a Halálos árnyékot, George A. Romero 1993-as filmjét nézzük meg, mely Stephen King regénye alapján készült. Az elemzéseink során általában nem bonyolódunk bele, ki az adott mű szerzője, mert könnyen úgy járhatunk, mint én a Psycho véleményezésénél. Csakhogy a Halálos árnyék szerzőközpontú alkotás, vagyis nem szabad figyelmen kívül hagyni a háttértörténetét. A filmben egy bestsellerszerző életét követhetjük nyomon, akire jellemző, hogy saját nevén, illetve álnéven is publikál, eltérő műfajokban. Amikor úgy dönt, „megöli” az álnevét, az visszatér, hogy bosszút álljon.
– Hm, slasher horrorfilm a javából – gondolkodik el Mordor.
– Igen, vannak benne az alműfajra jellemző elemek, és sajnos a slasher gyakori hibái, például a több jelenetben érzékelhető kiszámíthatóság, ebben az alkotásban is megjelennek. Említettem, hogy fontos beszélni a szerzőkről. Stephen King neve a legtöbbünknek ismerősen cseng, de Richard Bachman neve már nem biztos. Bachman volt King álneve, amelyet néha használt, de amikor egy könyvtáros leleplezte, King a következő könyvének előszavában bejelentette, hogy Bachman meghalt „álnévrákban”. A Halálos árnyék az ő személyes élményeinek állít emléket, bemutatja, milyen veszélyei vannak az ismertségnek, az írásnak és egy látszólag ártalmatlan álnév használatának. King szerint az író eggyé válik karaktereivel és fordítva, vagyis a Halálos árnyék visszatérő álneve, George Stark azért antagonista, mert a regények is azok, melyeket írt.
– Ez egy igen érdekes elképzelés. Tehát ha egy szerző a saját nevén és álnéven is alkot, el tudja különíteni a két tevékenységet, mert úgy érzékeli, hogy két külön entitás él benne? Ez a tudathasadás mindenkori definíciójának tűnik.
– Pontosan! A tudathasadás visszatérő fogalom Kingnél, még ha a műveinek többségében kiderül, vagy legalábbis utalás van rá, hogy a „másik” talán mégis létezik. Az pedig, hogy Romero, a zombifilmek királya, egy szerzői filmes készítette el a filmet, még többet adott hozzá a már egyébként is kerek és sokatmondó történethez. Romero, mondjuk úgy, zombis múltja a film látványvilágában is meg-megjelenik, a Tom Savini-féle maszkok és speciális effektusok emlékezetesek.
Mordor és Zita abbahagyja a beszélgetést, mert elkezdődik a vetítés. A moziban uralkodó atmoszférából jól érzékelhető, hogy a nézők élvezik a nosztalgikus hangulatú horrorfilmet. Amikor a film zárójelenetében Starkot és több ezer fős verébkíséretét elnyeli a sötétség, véget ér a vetítés. A mozi első sorában ülő szerelmespár egyelőre még a helyén marad. Mordor megszólal:
– Ismerem az átkot, mely a Stephen King-adaptációk zömét sújtja, miszerint nem lehet őket úgy megfilmesíteni, hogy értékelhető alkotás legyen a végeredmény. Frank Darabontnak, Rob Reinernek és Mike Flanagannek ez sikerült, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy Romerónak is. A kor szelleme tükröződik a Halálos árnyékon, s mivel természetfeletti horrorfilmről van szó, ki kell mondani, hogy a film felett sok értelemben eljárt az idő, a látványvilága néha gagyivá válik, de szerintem a horrorfilmeket saját korukhoz igazítva kell értékelnünk, hiszen egy olyan műfajról van szó, mely folyamatosan hatalmas változásokon megy keresztül.
– Hát igen, az ilyen korai alkotásokban még nem használnak CGI-t, melyhez a huszonegyedik századi filmnéző szeme szokott, ennek ellenére a pszichológiai horror része még ma is nagyon erőteljes, miszerint Thad Beaumontnak, a főszereplőnek senki, még a saját családja sem hisz. Amikor a halálos félről beszámol, mindenki őt gyanúsítja a Stark által okozott bűnesetekkel, Beaumont pedig ez ellen nem sokat tehet, hisz végső soron csakugyan ő a felelős. Ha a földhözragadtabb, realisztikusabb világunkra projektálnánk a film fabuláját, akkor hasonlóképpen érezhetnek például azok a szülők, akiknek a gyermekéből rossz ember, legrosszabb esetben gyilkos lett. Mintha ők maguk követték volna el a bűntényt. Ha így tekintünk a filmre, már egyáltalán nem egy nosztalgikus slashernek tűnik.
Mordor egyetértően bólint, igazán ötletgazdag gondolat ez kedvese részéről.
– Remélem, élvezted a mai film, mondjuk úgy, könnyedebb stílusát, ugyanis a jövő heti vetítéshez, mely egyben az utolsó vetítés lesz a horror műfajában, erős gyomorra lesz szükség, hisz a film úgy vonult be a történelembe, mint a legundorítóbb alkotások egyike.
Mordor és Zita a jövő hét igen különlegesnek ígérkező alkotására gondolva hagyja el a mozit.
