Bács-Bodrog vármegye társadalmi élete a XIX. és a XX. század fordulóján

5. rész

Az újvidéki egyházi élet elvitathatatlan tekintélye a Karlócán tartózkodó Bogdanovics Lucián szerb metropolita volt, aki 1897-ben Budán volt püspök, 1908-ban azután előbb a valóságos titkos tanácsosi méltóságot, utóbb pedig a karlócai metropolitai széket is elnyerte. A város társadalmi életében meghatározó szerepet játszott Niedermayer Gyula, az állami felsőkereskedelmi iskola, valamint Kardos Ignác, a polgári fiúiskola igazgatója. Dr. Piukovich Sándor főgimnáziumi tanár – a tanulmány szerzője – „aránylag fiatal ember, de azért részt kér mindennemű társadalmi mozgalomból. 1879-ben született Baján, a főgimnáziumot Újvidéken végezte, az egyetemet Budapesten, hol 1901-ben bölcsészettudori, majd 1902-ben tanári oklevelet nyert. Szaktárgyai: latin, görög és szláv filológia. Az újvidéki kir. kath. magyar főgimnáziumnál 1901 óta működik. Alelnöke az Ujvidéki Katholikus Olvasó Körnek és a Gyermekbarátok egyletnek; titkára az I. Újvidéki Nőegyletnek, a Magyar Kaszinónak, a József főherceg szanatórium egyesület és a Gyermekvédő Liga fiókjának, a Plébániai Cecilia-egyesületnek, több egylet választmányi tagja.”[1] A szerb társadalom tagjai közül Hadzsits Antal, Polit Mihály és Grosics János játszottak meghatározó szerepet a város művelődési életében. „Hadzsics Antal a Matica Szrbszka elnöke, tagja a Kisfaludy Társaságnak és főkép az által szerzett érdemet magának, hogy a szerb néppel elsősorban a magyar, de egyébként a külföldi irodalmi termékeket iparkodott fordításban megismertetni, de az által is, hogy a magyar népet a szláv irodalomban rejlő szépségekre is figyelmessé tudta tenni.”[2] Polit Mihály országgyűlési képviselő, Gresics János nyugalmazott szerb főgimnáziumi tanár, szerb író, a Branik főmunkatársa volt.

HÓDSÁG ÉS TEMERIN

Hódság mindennapjait, társadalmi életének színes eseményeit Keresztény Gyula mutatta be Hódság című írásában. A lakosság fő foglalkozása a földművelés és a háziipar. A földművelés legfejlettebb ága a kendertermelés, mely oly nagy mértékű, hogy Hódságon van a környék legnagyobb kendergyára, a termelt kendert a helyi lakosság filléreiből épült 300–400 munkást foglalkoztató Honi fonó- és kötélverő-gyár dolgozza fel. Háziipara virágzó, kereskedelme – a vasút megépítése óta – lendületes és reményekkel teli. A település társadalmi élete hasonló a boldog család életéhez – írta a szerző –, melynek lüktető erejét a minden társadalmi kötelezettséget elvállaló Társaskör adja, „mely gondoskodik minden nemes, jó és szép dolgok létesítésén azon célból, hogy ezeket tagjai szórakozására és művelődésére bocsássa”.[3]

Mint ahogyan Léh Fülöpné Temerin című írásában is a település kulturális és gazdasági fölvirágzását a vasút örömteli megépülésének tulajdonította. Lakóinak túlnyomó többsége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, termékeiket Óbecsétől Újvidékig húzódó terület településeinek piacain értékesítik. A község gazdasági intézményei között immár 20 éve meghatározó szerepet játszik a Mihalovits Endre plébános, országgyűlési képviselő vezette Első Előlegezési Egylet. Kulturális intézményei sorában vezető szerepet töltenek be a különböző olvasóegyletek, melyek sorában kimagaslik a Községi Kathoikus Polgári Olvasókör. Temerinben vezető szerepet tölt be a Magyar Gazdakör, melynek elnöke mátéházi Matkovits Béla, temerini nagybirtokos. „Magyar tannyelvű elemi iskoláink kitűnőek, miről a tanfelügyelői dicséretek tesznek bizonyságot. A temerini iskolák a magyarosítás terén valóságos missiót is teljesítenek, amennyiben a szomszéd német és szerb községek lakói ide küldik gyermekeiket a magyar nyelv elsajátítása céljából” – írta lelkes számvetése során a szerző. Az iskolák Nagy Kálmán, Léh Fülöp és Bódy Géza pedagógusok példás vezetése alatt állnak. A község népszerű jegyzője Vermes Vince, derék bírája Tóth József, adóügyi jegyzője Volpert György, „kik ez istenadta jó magyar nép mindenekben önzetlen, becsületes tanácsadói s vezetői. Adja az isteni gondviselés, hogy e község fölvirágoztatására örök időn át olyan lelkes vezetők legyenek, mint a maiak, akkor boldog lesz e nép és vele az egész Temerin”[4] – írta rövid összefoglalójában Léh Fülöpné.

ÓBECSE

Alapos, felettébb lelkiismeretes körültekintéssel vetett számot Bácska „legnagyobb, legnépesebb és legkiválóbb községe”, Óbecse kulturális és társadalmi életének sokszínűségével a települést bemutató írásában Fárbás József. Óbecse húszezernyi lakosával, hatalmas vagyonával és figyelemre méltó kulturális életével a polgári fejlődése során olyan tekintélyt vívott ki magának, amivel Bácsországban – de a tágabb térség vidékeinek sorában is – az első nagyközségek között áll. Az Alsó-Tisza mentén tekintélyes központként helyezkedik el, kereskedelmével, iparával és kultúrájával nagy területre van befolyása, embereket és közösségeket vonz magához. A régmúltban úgy, mint most is, társadalmi alkotásai, jótékonysági mozgalmai példaadással hatottak, és a környék nem egy közérdekű felbuzdulása innen merítette indító erejét. „Ezen a vidéken, ahol a török pusztítás elsöpört mindent a föld színéről, ahol a szabadságharc küzdelmei megritkították a lakosságot és elharácsolták az anyagi javakat, ahol a nemzetiségi féltékenység és elzárkózottság gátat vetett a magyar művelődés terjedésének; ezen a vidéken, ahol a közelmúltban is csak nagy parasztvárosokról lehetett szó, itt Óbecse elöl járt a kultúra terjesztésében és a közművelődési intézmények megalapozásában”[5] – írta Fárbás József Óbecse című, igen körültekintő tanulmányában.

(Folytatjuk)

[1] Uo. 263. p.

[2] Uo. 264. p.

[3] Keresztény Gyula: Hódság; In: Bácska társadalmi élete ezer arcképpel; I. m. 270. p.

[4] Léh Fülöpné: Temerin; In: Bácska társadalmi élete ezer arcképpel; I. m. 288. p.

[5] Fárbás József: Óbecse; In: Bácska társadalmi élete ezer arcképpel; I. m. 301. p.