Radivoj Šajtinac
Amikor hallattam a hangom és jelen voltam
Magányukért másokat megróttam
Amikor betegeskedtem, nem voltam szerény
Amikor vigasztaltam kimerültség sejlett föl bennem
Amikor tűrtem láthatatlan tanúkat hívtam magamhoz
Amikor szerettem a legjobban féltem
Amikor közelséget éreztem eszembe sem jutott a türelmetlenség
Amikor hittem azzal vigasztaltam magam hogy nem vagyok egyedül
Amikor magányos voltam a hit vigasztalt
Amikor túloztam összehasonlítottam magam másokkal
Amikor örültem hittem hogy nincs más kiút
Amikor voltam ígéreteim onnan már csak emlékezések
Amikor óvatos voltam az igazi pillanat eszembe sem jutott
Amikor pontos voltam az nem is én voltam
Amikor megszégyenítettek abban ringattam magam hogy több választásom is adott
Amikor nem szégyelltem magam egy nagy áltatás bohóca voltam
Amikor rövid voltam valaki fülei hálásak voltak ezért ám valakinek a testét megcsaltam
Amikor kipihent voltam azt hittem megjátszom magam
Amikor hűséges voltam nem sokat gondolkodtam
Amikor adakozó voltam nem voltam eléggé hallgatag
Amikor hallgatag voltam nem voltam eléggé adakozó
Amikor cselekedtem és beszéltem azt álmodtam hogy észrevétlen vagyok
Amikor először hallottam magamból a saját hazugságom szerettem volna ha álmodom
Amikor először elmeséltem az álmomat bevallottam hogy más kétkedésének az oka én vagyok
Amikor szavakkal hízelegtem azt hittem a szavak hízelegnek nekem
Amikor elveszett voltam reméltem hogy mindenki mindent tud
Amikor megértő voltam mindenen átvágva fogadtam el a menekülést
Amikor segítettem és vigasztaltam túl sokat gondolkodtam magamról magamban
Amikor értelmes voltam gyakran felrémlettem magam előtt
Amikor közeli voltam nem voltam eléggé bűnrészes
Amikor jóllakott voltam bizonytalan voltam és alultáplált
Amikor áldozatkész voltam fárasztó is voltam
Amikor hálás voltam az elmúlás miatt búslakodtam
Amikor siettem mosolyogtam az örökkévalóság látomásától
Amikor voltam nem érkeztem keresgélni a nyugalom aprópénzét
Elnyelte azt a vagyok s a gúnyos mosoly
Igazolva semmi sem lesz csak kimondva és szavakkal
Amikor voltam, túlságosan és szégyenteljesen sajnáltam magam
Csak néhány panaszomat módosítottam teljesen meg nem változtattam
Amikor voltam azt se bántam hogy majd elmúlok
Amikor voltam a szülői aggódást meg nem becsültem
Főleg anyám ziháló s hallgatag aggályait nem
Amikor átvitt értelmeimet helyre rakta
Amikor voltam inkább én választottam a szavakat nem ők engem
Amikor voltam megkülönböztettem a megmaradást a félreértéstől
(Kovács Jolánka fordítása)
