2024. június 24., hétfő

Szenvedélyük a méhészet

A moholi Gordos Méhészet évek óta kiváló minőségű mézzel és különböző propoliszos készítményekkel látja el a környékben élőket

Nemrég volt szerencsém Moholra látogatni és megtekinteni a Gordos Méhészet egy részét. Szeles szerdai napot választottuk ki a találkozóra, amit a méhek ugyan nem nagyon kedvelnek, bennünket azonban nem zavart. A telephelyen találkoztam Gordos Emil tulajdonossal, akivel rövid bemutatkozás után úgy döntöttünk, hogy elkészítjük a fotókat, majd utána térünk rá a beszélgetésre. A tulajdonos szerencsémre úgy gondolta, hogy ott akkor költözteti át az egyik méhcsaládot az egyik kaptárból a másikba, így bepillantást nyerhettem ebbe az érdekes munkafolyamatba. Felvettük a megfelelő védőfelszerelést a méhcsípések ellen, és már mentünk is a kaptárakhoz.

Emil gondosan levette a kaptár fedelét, majd elkezdte a családot átrakni az egyik dobozból a másikba, és közben folyamatosan újabbnál újabb információkkal látott el. A méhek szinte tudomást sem vettek rólunk, a szél azonban némiképp zavarta őket, ezért igyekeztek gyorsan berepülni az új kaptárba, és tovább élni a mindennapjaikat. A költöztetés nem tartott tovább tíz percnél, mégis maradandó emléket hagyott bennem. Miután elvégeztük a munkát, a szülei házába mentünk, és ott faggattam őt a szakmáról és a vele járó pozitív és negatív dolgokról.

Gordos Emil (Fotó: Horváth Attila)

Gordos Emil (Fotó: Horváth Attila)

A Gordos Méhészet 2015-ben kezdte meg működését, igaz, már húsz évvel ezelőtt is szerettek volna belevágni a méhészkedésbe, ám a földművelés mellett nem volt rá idejük és lehetőségük. Gordos Emil elmondta, hogy a szülei először két kaptárral kezdték el a munkát, majd folyamatosan növelték azok számát, amíg el nem érték a jelenlegi mennyiséget. Hozzátette, hogy ő 2018-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz, addig Magyarországon folytatta az egyetemi tanulmányait, ahol gépészmérnöknek tanult.
– Szabadkán kezdtem a sulit, majd Győrben fejeztem be a mesterképzést. A méhészkedéssel munka mellett foglalkozom, mivel az adai műszaki iskolában tanítok. Szakmailag nem állok túl közel a méhészkedéshez, viszont folyamatosan igyekszem felzárkózni. Ahogy apukámnak, úgy nekem is volt egy mentorom, aki megtanította az alapokat és utána minden mást is. Most már ötödik éve foglalkozunk ezzel, és igyekszünk megtartani, valamint növelni is az állományt. Az elején könnyűnek tűnt az egész, mivel még nagyon sok mindent nem tudtunk. Az évek múlásával azonban egyre több megoldásra váró probléma látott napvilágot, ám mi mindig mindent igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint elrendezni. Minden felmerülő nehézség után kikértük az idősebb generáció véleményét, kértük, hogy osszák meg velünk a tapasztalataikat, hiszen abból lehet a legtöbbet tanulni. Jelenleg ötven kaptárt tartunk, amelyeket a fő állásunk mellett kell ellátnunk, így hetente még legalább húsz órát pluszban méhészkedünk is. A feleségem a marketing résszel foglalkozik leginkább, neki ahhoz van érzéke, én pedig a méhekkel. A kaptárak az év nagyobb részében itt vannak Moholon, ám amikor a repce virágzik, akkor elvisszük őket a méhlegelőhöz – magyarázta Gordos Emil, aki szerint a jó mézre mindig van igény, hiszen mind az interneten, mind a piacon van rá kereslet.

A méhek az egyik kaptárból a másikba költöztek (Fotó: Horváth Attila)

A méhek az egyik kaptárból a másikba költöztek (Fotó: Horváth Attila)

– Egyre több visszajáró vevőnk van, akik évek óta nálunk vásárolnak. Elmondásuk szerint több fajtát is kipróbáltak már, a miénkkel azonban különösen elégedettek, hiszen rendes mézet árulunk. Persze konkurencia is van a környéken, de eddig mindig el tudtuk adni az árunkat, őszintén szólva attól egyelőre nem tartok, hogy nyakunkon marad. Mivel hivatalos gazdaságként működünk, így pályázni is tudtunk, és tavaly a szüleim nyertek is az egyik kiíráson, aminek köszönhetően negyvenöt új kaptárt tudtak vásárolni. Sajnos a mi pályázatunk egy apróságon elcsúszott, ez azonban nem szegte kedvünket, ettől függetlenül tovább folytatjuk a munkát. Igyekszünk többféle terméket kínálni a vevőknek, és minél szélesebb kínálattal rendelkezni. Mézből repcét, akácot, illetve virágmézet árulunk, ezek mellett propolisz szprét és cseppet is készítünk. A propolisz több mint húsz fajta ásványi elemet, valamint vitaminokat is tartalmaz, ami nagyon egészséges. A téli időszakban mézespálinkát is szoktunk csinálni, hiszen arra mindig van kereslet karácsony környékén. Egy új termékkel is kísérletezünk, mégpedig egy propolisz alapú krémmel. Még finomításra szorul az anyag, de bizakodóak vagyunk. Az alap összetevőket már kitaláltuk, egyedül az arányok pontos beállítása van még hátra. Több termék előállítása egyelőre munka mellett nem fér bele, de majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Mindent, amit árulunk, azt mi csomagoljuk és szállítjuk, tehát mindent a családon belül intézünk el. Ami az anyagi részét illeti, a méz ára sokat változott az elmúlt évek alatt. Amikor én elkezdtem a méhészkedéssel foglalkozni, akkor egy kiló méz 400–500 dinárba került, jelenleg pedig 700–800 dinár. Nagyjából a többi árucikkel arányosan drágult ez is. Az emberek többsége nem annyira törődik az árral, a minőséget, ha csak tehetik, megfizetik. Nagybani eladással nem foglalkozunk, mivel annyira alacsony az ára, hogy az egyelőre nem éri meg, viszont már tudunk annyit termelni, hogy ha akarnánk, el tudnánk nagyban is adni a mézet. Tavaly például a negyven kaptárból hatszáz kilogramm mézünk lett. Nem mondom, hogy jó év volt, mivel a kaptáranként húsz kiló feletti eredmény lenne a megfelelő, a miénk pedig tíz kiló felett volt. A méhek által megtermelt mennyiséget nagyban befolyásolják a növények, az időjárás és a növényvédő szerek, valamint az is, hogy milyen erősek a családok, illetve az is, hogy milyen messze van a méhlegelő a kaptártól – fogalmazott a méhész, aki elmondta, hogy a méhek nagyon érzékenyek, nagyon kell rájuk figyelni és folyamatosan gondoskodni kell róluk.

Repce, akác és virágmézzel várja az érdeklődőket a méhészet (Fotó: Gordos Méhészet)

Repce, akác és virágmézzel várja az érdeklődőket a méhészet (Fotó: Gordos Méhészet)

A kaptárokat az udvarban készítik fel a telelési időszakra (Fotó: Gordos Méhészet)

A kaptárokat az udvarban készítik fel a telelési időszakra (Fotó: Gordos Méhészet)

– Egy méhészeti év szeptemberben kezdődik, akkor kezdjük el őket etetni és felkészíteni a télre. A lényeg, hogy minél több méh legyen a kaptárban, ami majd át fog telelni. November végéig aktívak, utána már csak bent vannak a kaptárban, ahol esznek és melegítik egymást. Amennyiben nem jól sikerül a beteleltetés, akkor már a tél közepén megfagynak, mivel nem tudják biztosítani a megfelelő hőt. Sokkal több élelmet hagyunk bent nekik, mint amennyire általában szükségük van, azzal nincs gond. Tavaly sokáig meleg volt, még november környékén is lehetett rövidujjúban járni. Ez a kései meleg összezavarja a méheket, és amikor süt a nap, kijárnak a kaptárból, ez azonban napközben gyorsan tud változni, és egyszerűen nem érnek vissza a helyükre, elfogy a család. A kaptárban tartaniuk kell a harminc fok feletti hőmérsékletet, hogy a királynő élni tudjon. A tavaszi változékony időjárás is rosszat tesz nekik, idén korán volt meleg, majd jött egy nagy lehűlés, és ez kifejezetten irtja az állományt. Az egyik legnagyobb ellenségüket talán az idegméreg alapú növényvédő-szerek képezik, ugyanis a mezőgazdasági termelők többsége ilyenekkel permetez, és ezek a szerek rendkívül veszélyesek a méhekre. Vannak még különböző kaptáron belüli vírus-, illetve atkafertőzések is, ezeket azonban mindig kezeljük. Jelenleg ott tartunk, hogy a repce már elvirágzott, sőt a repceméz pergetését már el is kezdtük, és hamarosan indul az akácvirágzás is. Az akácmézet majd júniusban fogjuk kipergetni. Az év második felében, augusztus elején pedig a vegyes virágméz következik. A pergetés egy nagyon egyszerű folyamat. Az elegendő szárazmézet elvesszük, és egy centrifuga alapú szerkezetben kipergetjük a mézet. A centrifugális erő hatására a méz kicsapódok a pergető oldalára, és lefolyik a szerkezet aljára, a végén egy tartályban összegyűlik, majd később szűrőn átszűrjük, utána pedig üvegezzük a mézet – mesélte Emil, hozzátéve, a mézben az a jó, hogy évekig eláll, semmit sem kell hozzáadni, vagy elvenni, a tartályokban elfér, és semmi baja nem lesz. A méhész megjegyezte, a céljuk az, hogy stabilizálják a jelenlegi kaptármennyiséget.

A hálós ruha az egyik elengedhetetlen felszerelése a méhészkedésnek

A hálós ruha az egyik elengedhetetlen felszerelése a méhészkedésnek

– Az elmúlt időszakban tizenhárom kaptár volt az elhullás, ami nekünk nagy százalék, hiszen kis méhészet vagyunk. Ezt a problémát szeretnénk kiküszöbölni, ez azonban egyelőre még folyamatban van. Fejleszteni szeretnénk az eszköztárunkat, főleg az olyan segédeszközökre gondolok, amelyek a nehezebb munkákat, mint például a kaptárak emelését és hordását segítik. Én is mindig igyekszem fejleszteni magamat, sokat olvasok a neten, valamint különböző könyveket és újságokat is forgatok a témával kapcsolatban. Részt vettem egy fiatal méhészeknek szóló továbbképzésen is, amit Szajánban rendeztek meg. Ez egy rövid előadássorozat volt egy gyakorlati bemutatóval, ami igencsak hasznosnak bizonyult. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni, a fő ok, amiért megtetszett a méhészkedés, az a kaptárlevegő. Amikor kinyitunk egy kaptárt, akkor nagyon illatos levegő árad ki belőle, és ez nagyon tetszik. Egyszer majd szeretnék a raktárunk mellé egy kaptárlevegős faházikót készíteni, aminek a lényege az, hogy a faház nyitott kaptárokkal van tele, és abban a légtérben oszlik el ez a levegő. Ennek rendkívül jótékony hatása van például a légzőszervrendszerre, valamint a különféle belső szervi betegségekre is. Egy erdélyi családnál láttam ilyen megoldást, ők odáig fejlesztették az egészet, hogy a házban található ágyak alatt laknak a méhek. Lényegében a méhek zümmögése az, ami jó hatással van a belső szervekre. Ennek a neve apiterápia, és szeretnék majd valamilyen szinten ezzel is foglalkozni, meglátjuk, mire lesz idő és energia – fejtette ki Gordos Emil, hozzátéve, ezáltal kiélhetné a barkácsolási szenvedélyét, másrészt viszont a méhek is kapnának egy új helyet, így tehát mindenki jól járna.