„Nem magunkért dolgozunk, hanem a közösségünkért”

Egy kis település kulturális életének fenntartása különösen nagy összefogást, kitartást és elkötelezettséget kíván. A dreai Kutaspuszta Kultúrkör nemcsak a kulturális programok és közösségi események szervezésében vállal évtizedek óta szerepet, hanem a helyiek találkozásának, együttműködésének és a hagyományok továbbadásának is fontos színtere. Munkájuk mögött generációk kitartása, önkéntesek áldozatvállalása és a közösség iránti felelősségvállalás áll, amit nemcsak a szűkebb, hanem a tágabb környezetük is igen nagyra értékel. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy Óbecse község napja alkalmából a községi képviselő-testület díszülésén, amikor adták át az idei községi elismeréseket azoknak, akik munkájukkal, tevékenységükkel és elkötelezettségükkel sokat tettek a közösségért, a díjazottak között ott volt a dreai Kutaspuszta Kultúrkör is, amely a kultúra területén végzett kiemelkedő tevékenységért érdemelte ki az elismerést. A díjról, a kultúrkör mindennapjairól, a közösség megtartó erejéről, a fiatalok megszólításának kihívásairól és a jövőbeli tervekről Boja Andrással, a Kutaspuszta Kultúrkör elnökével beszélgettünk.

Mit jelent a Kutaspuszta Kultúrkör számára, hogy Óbecse község idén a kultúra területén végzett kiemelkedő tevékenységéért díjjal ismerte el az egyesület munkáját?

– Mivel kis közösségről van szó, természetesen nagyon sokat jelent számunkra ez az elismerés. Sőt, elsőre szinte túlzásnak is tartottam, hogy éppen mi részesültünk benne. Később azonban meggyőztek arról, hogy ez a díj a képességeinknek, a tudásunknak, illetve mindenekelőtt a szorgalmunknak és a kitartásunknak szól. Már több évtizede igen komoly munka folyik ugyanis a kultúrkör falai között. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a díj nemcsak nekünk szól, hanem valójában egyfajta tisztelgés az előttünk élt és alkotó generációk előtt is.

A kultúrkör megalakulása óta fontos szerepet tölt be a falu társadalmi és kulturális életében. Hány tagot számlál jelenleg az egyesület, milyen szakcsoportok működnek, és melyek azok a tevékenységek, amelyek köré a leginkább sikerül összegyűjteni a helyieket?

– Igen, a kultúrkör a falunk mozgatórugója, megmaradásának egyik záloga. Éppen ezért fontos a zavartalan és független működése. Ezt az összhangot egyelőre megtaláltuk, és megjegyzem, az idők során jutottunk el erre a megállapításra. Az újraalapítás 1983-ban történt, akkor 21 taggal. Azóta is nagyjából ezt a létszámot tartjuk, jelenleg a közgyűlés 23 tagú. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, és szívesen várjuk azokat, akik tiszta szívvel, odaadással vállalják az önkéntes munkát közösségünk fennmaradása érdekében. A szakcsoportok tekintetében lenne még hová fejlődni. Jelenleg a Borostyán kézimunkacsoport tevékenykedik. Rajtuk keresztül folytatódik A Szakkör című képzés is, a Nemzeti Művelődési Intézet keretei és programja szerint. Egy-egy képzés időtartama 20 óra, amelyet vizsga és kiállítás követ. Az asszonyok a vajdasági kézimunkázók nagy családjának, ezáltal egy szélesebb vajdasági hálózatnak is a részei. Teadélutánokat is szervezünk, amelyeken a fiatalabb generációk is megjelennek rövidebb-hosszabb ideig. Egyelőre azonban nincs állandóság ezen a téren.

Drea kis lélekszámú, nagyrészt idősebb lakosság által lakott település. Hogyan tud ebben a közegben a kultúrkör újabb generációkat is megszólítani, egyáltalán mit tesznek azért, hogy a fiatalok is megtalálják a helyüket a közösségben?

– Ez az egyik legnagyobb gondunk, és igen nagy kihívást jelent ennek a problémának a megoldása. Jó néhány évvel ezelőtt még könnyen megoldottuk ezt, ugyanis az óvónő és a tanítónő is dreai volt. Talán újra el kellene gondolkodni egy ilyen lehetőségen, de ebből az következne, hogy bizonyos foglalkoztatáspolitikába is beleavatkoznánk. A probléma megoldása igen sürgős. Mindenesetre bizonyos fellépéseken a helybeli gyermekek is részt vesznek. A helyi iskola tanítónőivel nagyon jó az együttműködésünk. Ősszel második alkalommal rendezzük meg a Faluk szárnyán elnevezésű szavalóversenyt, ezzel is ösztönözve a helyi gyermekek önállóságát és a színpadon való megjelenést.

Mit jelent ma a Kutaspuszta Kultúrkör a helyiek számára? Mennyire tekintenek rá egyszerűen művelődési egyesületként, illetve mennyire vált a találkozások, a közösségi élet és az összetartozás egyik fontos színterévé?

– Maga a kultúrkör sok ember életében a kulturális és társadalmi élet központi helyét jelenti, ahogyan ennek lennie is kell. Az épületben több családi eseményt is rendeznek, születésnapokat, keresztelőket, lakodalmakat és egyéb összejöveteleket. Az épület községi és köztársasági tulajdont képez, tehát a Kutaspuszta Kultúrkör már idestova 60 éve főbérlőként visel gondot az épület fennmaradásáról és tatarozásáról. Az elmúlt három évben minden esztendőben kértük az épület 10–20 éves használati jogát, azonban a helyi önkormányzat ezért olyan bérleti díjat kér, amit lehetetlenség kifizetni. Emiatt sajnos nem tudunk pályázni az épület elektromos- és vízvezetékrendszerének a felújítására sem. Remélem, hamarosan ezen a téren is történik előrelépés!

A kulturális programok mellett a helyi értékek megőrzése is fontos feladatuk. Melyek azok a hagyományok, történetek vagy közösségi értékek, amelyekre különösen szeretnék felhívni a fiatalabbak figyelmét, és amelyeket mindenképpen továbbadnának a következő nemzedéknek?

– Az elsődleges célunk nyilvánvalóan a népi hagyományok és szokások továbbadása. Azonban, mint említettem is, jelenleg nem igazán van fogadási szándék ezeknek a szokásoknak az átvételére, ezért a hagyományokat rendezvényeink lebonyolítása alkalmával, a különféle rendezvények eseményeiként csempésszük be a programba. Ezen a téren még sok tanulnivalónk van. Talán a kapcsolataink építése és mélyítése, illetve az egyéb rendezvényeken való részvételünk révén mi is többet tudunk majd tanulni és fejlődni.

Mennyire könnyű ma egy kis településen civil közösséget működtetni? Milyen támogatásra, összefogásra és együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a Kutaspuszta Kultúrkör hosszú távon is aktív maradhasson?

– Minden civil és gazdasági szervezet működtetése összetett folyamat, amely tele van kihívásokkal, és tudást, rátermettséget, jó kapcsolatrendszert, valamint aktív életformát követel. A közös cél megvalósítása érdekében a saját célokat háttérbe kell helyezni, és a közügyek megoldását előtérbe kell állítani. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen – és ezért még fizetés sem jár. Kell egy jó pályázatíró. Nekünk megvan. Emellett minél több információra van szükségünk a lehetőségekkel kapcsolatban, valamint a helyi önkormányzat minél nagyobb támogatására. Ez részben működik is, de lehet, hogy nekünk kell még határozottabban keresnünk a lehetőségeket. Mi mintegy 25 kilométerre vagyunk Óbecsétől, tehát egy oda-vissza út körülbelül ezer dinárba kerül. Ez is azt mutatja, hogy minden egyes esemény, rendezvény lebonyolításához kétszeres energiát és anyagi ráfordítást kell befektetünk. Szerencsére van néhány olyan személy a környezetünkben, akik mindezt felvállalják. Mi ugyanis nem magunkért dolgozunk, hanem a közösségünkért és Istennek. Ezért tudtunk és tudunk hosszabb távon is megmaradni, sőt fejlődni. Magyarán mondva: hitben járunk.

Mit szeretnének elérni a következő években? Vannak-e olyan új programok, kezdeményezések vagy célok, amelyet különösen fontosnak tartanak, és amelyekkel tovább erősítenék a kultúrkör szerepét Drea életében?

– Jó néhány éven keresztül működött nálunk asszonykórus, valamint modern- és klasszikustánc-csoport is. Ezeket a tevékenységeket szeretnénk újraéleszteni és utána tovább folytatni. Erre vonatkozóan azonban van egy közmondás: Ember tervez, Isten végez. Azt is megtanultuk az évek során, hogy ahol egységben lakoznak az atyafiak, oda küld áldást Isten. Ebben hiszünk, és ennek szellemében szeretnénk továbbra is dolgozni a közösségért.

Ahogyan arról lapunk hasábjain is beszámoltunk, különleges évforduló adott okot az ünneplésre nemrég Dreán, ahol a település fennállásának százhuszonötödik évfordulóját falunappal és Szent István-napi ünnepséggel tették emlékezetessé. Az augusztus végén megtartott nagyszabású rendezvény egyszerre szólt a múltról, az elődök iránti tiszteletről és a jelen közösségéről, amely ma is fontosnak tartja a hagyományok ápolását és a közösségi élet fenntartását.
A jubileumi ünnepség egyik kiemelt mozzanata az elismerések átadása volt, ugyanis a szervezők emlékplakettel tisztelegtek azok előtt, akik munkájukkal jelentősen hozzájárultak a falu építéséhez, fejlődéséhez és fennmaradásához, valamint számos köszönőlevelet is átadtak olyan személyeknek, akik önkéntes munkájukkal járultak hozzá a közösségi élet gazdagításához.
Boja András, a helyi Kutaspuszta Kultúrkör elnöke hangsúlyozta, hogy a rendezvénnyel elsősorban az elődök előtt szerettek volna tisztelegni, ugyanakkor nemcsak a múltat szerették volna ünnepelni, hanem a jelent és a jövőt is, hiszen – ahogyan fogalmazott – Drea ma is élő falu, amelynek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is. Az egyesület elnöke akkori nyilatkozatában örömének adott hangot annak kapcsán, hogy a jubileumi ünnepség megvalósítása közös munka eredménye volt, amelyben a közösség számos tagja részt vett, és ennek köszönhetően a szentmise, a kenyérszentelés és az új kenyér megszegésére mellett a résztvevőket a közösségi együttlét jegyében sokszínű kulturális program, közös ebéd és különböző szórakoztató programok egész sora is várta.

A százhuszonöt éves jubileum tehát nemcsak a jeles történelmi esemény évfordulójának megünneplése volt, hanem egyben kiváló alkalom arra is, hogy a dreaiak együtt tekintsenek vissza az elmúlt időszakra, és egyúttal azt is megmutassák mindenkinek, hogy az ottani közösség, ahogyan mindig, úgy ma is hosszú távra tervez.