Makacs küzdelem a megmaradásért

Bár Székelykeve lakossága a korábbi ötezerhez képest ezerkétszáz főre zsugorodott, a délvidéki település a mai napig megőrizte erős magyar jellegét, hiszen a helyiek bő nyolcvan százaléka magyar. A hetvenes évek határnyitása, a kilencvenes évek délszláv háborúi, majd a kettős állampolgárság bevezetése folyamatos elvándorlási hullámot indított el a településről. A középnemzedék hiánya az oktatásban mutatkozik meg a legdrámaibban: bár az óvodától a nyolcadik osztályig biztosított a magyar nyelvű oktatás, az általános iskolának már csak 56 diákja van, és a legutóbbi tanévben mindössze két nyolcadikos ballagott el. A fiatalok a középiskolai tanulmányaik miatt Újvidékre, Nagybecskerekre, Zentára vagy Szabadkára kényszerülnek, ami sziszifuszi munka elé állítja a helyi kulturális csoportokat is, hiszen a betanított táncosok a nyolcadik osztály után elhagyják a közösséget. Székelykeve lakói azonban a nehézségek ellenére is élő településként tekintenek magukra, és elszántan őrzik identitásukat. A Szent István-templom magyar nyelvű szentmiséi mellett rendkívül aktív civil élet zajlik a faluban: az önkéntes tűzoltók, a vadászok, a varrókör, valamint a két, generációkat felkaroló művelődési egyesület mindent megtesz a mindennapok fellendítéséért. Ez a megmaradásért folytatott makacs küzdelem és az aktív közösségi lét pedig a faluba látogató turisták számára is vonzó célponttá teszi Székelykevét.

A turistákig és a falusi turizmus fellendüléséig azonban hosszú, rögös út vezetett. Dani Ernő, a székelykevei Dani Tours vezetője, és felesége, Valéria 1987-ben házasodtak össze, majd egy évvel később családi vegyesboltot nyitottak. Mivel az üzlet jól ment, idővel még két boltot indítottak, így a legforgalmasabb időszakban már tizenöt alkalmazottat foglalkoztattak. A kilencvenes évek politikai és gazdasági viharai – a miloševići korszak és a mindent felemésztő hiperinfláció – azonban teljesen ellehetetlenítették a kereskedelmet. Az áruhiány miatt egymás után be kellett zárniuk az üzleteiket. Ezt követően két évig kertészetből és piacozásból éltek. Amikor 1997 táján stabilizálódott a helyzet, újra kinyitották a vegyesboltot, de a beszerzés, a magas árak és a továbbra is akadozó áruellátás miatt rendkívül nehéz maradt számukra.

‒ Hetente két-három alkalommal Szeged kisboltjaiban vásároltam be a saját üzletünkbe. 2000 körül azonban a multik (Metro, Tesco, Baumax, Obi) megjelenésével ezek a kiskereskedések eltűntek, így a beszerzést már én is a Metróban és a Tescóban intéztem. Egy alkalommal, amikor hazaértem, azt mondtam a feleségemnek: „Te, asszony, valamit változtatnunk kell, mert ami most Magyarországon történik, az pár év múlva nálunk is bekopogtat.” Láttam, hogy jönnek a nagy láncok, és a hozzánk hasonló kis családi vállalkozásokat teljesen ellehetetlenítik. Dolgoztunk, ameddig bírtuk, de sokszor előfordult, hogy a nagykereskedelemben drágábban kaptam meg a sört, mint amennyiért a mellettem lévő multi adta a kiskereskedelemben – tekintett vissza Dani Ernő.

A családnak végül a pontos irányt egy véletlen adta meg. Beszélgetőtársunk elolvasott egy magyarországi újságcikket egy turistacsoportról, amelyik Belgrádba látogatott. Megnézték a nándorfehérvári várat, és szerették volna látni a Hunyadi-tornyot is, de azt a tájékoztatást kapták, hogy az már nincs meg, mert lebontották. Dani Ernőben ekkor fogalmazódott meg az ötlet: ha a magyarországi utazási irodák nem ismerik ezeket a helyi történelmi emlékeket, miközben ők ott élnek, és pontosan tudják, mi hol van, akkor miért ne segíthetnének nekik?

‒ A projektet 2002-ben kezdtük el. Egy kész programmal autóba ültünk, és Magyarországon nagyjából 40 utazási irodát kerestünk fel Szegedtől Budapestig, de kezdetben senkit sem érdekelt az ajánlatunk. Később váratlanul jelentkezett egy iroda, hogy csoportot hoznának, és szállást kértek. Mivel még nem volt saját szálláshelyünk és éttermünk, a rokonság üres szobáit készítettük fel, és kibéreltünk egy éttermet a vendéglátáshoz. Amikor a faluban meghallották, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, nem értették, hogy mit akarunk megmutatni egy olyan faluban, amelyhez nem kötődik semmilyen történelmi esemény, nincsenek hegyei, folyói, nagy természeti látványosságai, de még egy medence sincs a környéken. Egy jól felépített programmal viszont mégis sikerült idecsalogatni a vendégeket. 2003-ban fogadtuk az első autóbuszos csoportunkat, a következő évben már hármat, aztán a számuk évente megduplázódott. Ezután újabb irodák csatlakoztak, így ma már 25–30 magyarországi utazási irodával dolgozunk együtt; van, amelyik évente 10–11 csoportot hoz, van, amelyik csak egyet. Korábban rendszeresen eljártunk a budapesti Utazás kiállításra is, de az utazási szokások átalakulása miatt ma már mi is inkább az online marketingre fókuszálunk. Ennek ellenére a partnerek egy részével évente egyszer személyesen is találkozunk, míg másokkal kizárólag e-mailben és telefonon tartjuk a kapcsolatot – újságolta a vendéglátónk.

A család legsikeresebb időszaka a 2013-as szezon volt, amikor száz autóbusznyi vendég érkezett hozzájuk. Mivel a csoportok átlagosan ötven főből álltak, ez körülbelül ötezer látogatót jelentett. Dani Ernő elmondta, hogy a vendégek általában két-három napot töltöttek náluk, így április közepétől szeptember végéig szinte folyamatosan telt házuk volt. Hozzátette: néha örültek a vendégmentes napoknak, bár a pihenés ilyenkor is nagytakarításból és a következő rohamra való felkészülésből állt. Előfordult, hogy két-három hétig minden egyes nap keményen kellett dolgozniuk.

‒ Vendégeink többségét a magyarországi Határtalanul program hetedikes diákcsoportjai, valamint Vajdaságot felfedező magyar utazási irodák vendégei teszik ki. A csoportok a horgosi határátkelő után Péterváradot és Szalánkemént érintve érkeznek meg a szállásra. Mivel a település mindössze 50 kilométerre fekszik Belgrádtól, a turisták másnap a fővárosban tesznek egész napos kirándulást. Ez a lehetőség a kedvező félpanziós árak miatt rendkívül népszerű az utazók körében. A harmadik napon a csoportok Szendrőt, Viminaciumot, Galambóc várát, valamint a Kis- és Nagy-Kazán-szorost járják be, majd visszatérnek a szálláshelyre. Programtól függően a Delibláti-homokpusztát, Versecet – egy borkóstoló erejéig –, vagy Herczeg Ferenc szülőházát is felkeresik. Ez a gazdag kínálat bizonyítja, hogy a helyi falusi turizmus versenyképes a városi szolgáltatásokkal. Hazafelé menet Nagybecskerek, Szabadka és Palics megtekintésével teljesedik ki a vajdasági körutazás, amely során a vendégek megismerkednek a végvári területekkel és a trianoni múlttal. Míg a kilencvenes évek háborúi és a rendszerváltás előtti politikai blokk miatt korábban Erdély volt a fő úti cél, ma már a Vajdaság turisztikai értékeit is felfedezte a közönség. A diákok mellett jelentős az átutazó forgalom is: megfordulnak itt lengyel, romániai és magyarországi csoportok is, amelyek a görög, olasz, albán vagy montenegrói tengerpartra tartanak. Székelykeve ideális pihenőhely a távolsági buszoknak, mivel a Belgrád–Niš autópálya-vonal mindössze 20–25 kilométerre található. A vendégek természetesen ilyenkor Székelykevét is megtekintik: a tájházat – az új székelykapuval –, a temetői székelykaput, a kopjafákat, az emlékhelyeket és a Szent István római katolikus templomot – mesélte a vendéglátónk.

A kapacitásokat illetően a család jelenleg egy 120 és egy kisebb, nagyjából 80 személyes étteremmel rendelkezik. Dani Ernő elmondta, hogy emellett egy apartmanházat is működtetnek, az ingatlant a szüleitől örökölte, és a Prosperitati Alapítvány támogatásával újítottak fel. Itt hat apartmant alakítottak ki, amelyekben 20–22 ággyal várják a vendégeket. Hozzátette, hogy mindegyik lakóegység saját bejárattal és fürdőszobával rendelkezik, emellett tévé, wifi és parkoló is biztosított – vagyis minden adott, amire a mai, igényes utazóknak szükségük lehet. Megemlítette azt is, hogy az éttermük felett is vannak kiadó szobáik.

‒ Nyitottunk egy kis szuvenírboltot is, amelyben a feleségem által készített házi termékeket – lekvárokat, kompótokat, befőtteket, házi pálinkákat és likőröket –, valamint különféle helyi emléktárgyakat árusítunk – zárta gondolatait Dani Ernő.

A kávé elfogyasztása után megtekintettük a Dani család másik büszkeségét, a Cyclo Camp és Hostelt, ahol Dani Ernő lánya, Vámos Elizabetta és férje, Krisztián várt bennünket. A szállást egy régi német házból alakították ki, 5×6 méteres szobákkal. Minden helyiségben négy emeletes ágy található, így nyolc fő fér el bennük. Mindegyik szobából közvetlen ajtó nyílik a vizesblokkra, ahol két toalett, két mosdó és két tusoló áll rendelkezésre, így egyszerre akár hatan is tisztálkodhatnak. Kialakítottak egy külön, kétágyas, saját fürdőszobás tanári szobát is. A házaspártól megtudtuk, hogy külföldön is szerencsét próbáltak, de nyolc évvel ezelőtt a hazatérés mellett döntöttek, és Elizabetta átvette a hely irányítását a szüleitől.

‒ Amikor összejöttünk, a férjem külföldön dolgozott, így utánamentem. Kint kezdtük a közös életünket, de gyorsan hazajöttünk, és csatlakoztunk a családi vállalkozáshoz. Kezdetben a Határtalanul program diákcsoportjait fogadtuk az apartmanjainkban és a falubeli házigazdáknál. Idővel láttuk, hogy ez a szezonális működés kevés a boldoguláshoz. Mivel a vendéglátás alapjai adottak voltak, és mindenképpen itthon akartunk maradni, új ötleteken kezdtünk el gondolkodni. Az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút pont a főúton halad el, és mivel egyre több biciklis tért be hozzánk, a nagy udvarunkon sátorozási lehetőséget biztosítottunk nekik. Aztán jött a Covid, ami három évre mindent megbénított. Újra nehéz idők jöttek: a férjem ismét külföldre kényszerült, én pedig itthon maradtam – mesélte Elizabetta.

Vendéglátóink azonban megerősítették, hogy a céljuk nem változott: itthon akartak boldogulni, ezért nem zárkóztak el a fejlődéstől. Mint kiderült, a nyitott teraszt lezárták, így a helyszín már kiváló lehetőséget biztosít a kisebb családi és baráti összejövetelek, például születésnapok, keresztelők, évfordulók és osztálytalálkozók lebonyolítására.

‒ Nem zárkóztunk el az ötlettől, ugyanis a zárt udvar és a biztonságos kis játszótér miatt a szülők is nyugodtan ünnepelhetnek. Ma már 70 főig komplett étkezéssel, itallal és teljes dekorációval bonyolítunk le eseményeket, de a termet üresen is kiadjuk családi összejövetelekre. Augusztusban valóságos rendezvénydömping van a faluban. Ilyenkor hazajönnek a külföldön dolgozók, mert mindenki itthon tartja meg a családi eseményeket. Augusztus 1-je és 20-a között megszűnik a különbség hétköznap és hétvége között; heti két-három rendezvényünk is van. A gyermekeknek a játszótér mellett egy kisebb állatsimogatót is kialakítottunk pónikkal, nyulakkal és papagájokkal. Bár az állatok gondozása rengeteg időt vesz igénybe, ebben a kisebb léptékben remekül működik a dolog: a hozzánk érkező kicsik nyugodtan pónizhatnak és simogathatják a kedvenceket – tette hozzá Elizabetta.