Az úszók testvérisége határtalan

Tengeri hullámokra emlékeztető vízmozgás és a mediterrán térségre jellemző széllökések simogatták a Topolyai-tavat a hétvégén, így a hagyományos úszómaraton résztvevőinek nem csak a távval kellett megküzdeniük. A sajnálatosan alacsony vízállás ellenére is látogatott tiszta vizű tóban az úszók pályája a mólóktól az egykori villanykaró sor utolsó beton oszlopáig terjedt, és azt sárga színű bójákkal jelölték. Idén összesen 50-en neveztek be a 22. Topolyai Úszómaraton 3000 méteres távjára, és az ezzel egy időben 20. alkalommal lebonyolított Szerbiai Nyíltvízi Úszó Bajokság 3. elődöntőjének 200, 1000, 5000, 7500 és 10 000 méterére. A hivatalosan SRB OWS Cupa 2026 elnevezésű nyíltvízi bajnokságot a helyi Marathon Úszóklub és a már rutinos Jablan Anikó szervezte meg, a Szerbiai Úszószövetség és a Szerbiai Távúszók, Maratonúszók és Master Úszók Szerbiai Szövetsége társszervezésével. A gyermekkorú, felnőtt és szenior versenyzők, egyéni nevezők és klubtagok az egész ország területéről érkeztek, többek között Zomborból, Szabadkáról, Magyarkanizsáról, Zentáról, Óbecséről, Újvidékről, Szávaszentdemeterről, Belgrádból és Šabacról, valamint Magyarország több városából. A leghosszabb, 10 000 méteres távon elstartolt mezőny nyertese a szávaszentdemeteri 18 éves Mateja Vidović lett, akit a cél után, a vízből kifele jövet sikerült utolérnünk. Az atléta testalkatú középiskolás azon ritka versenyzők közé tartozott, aki előnyt tudott kovácsolni az erősebb szél- és hullámlökésekből.

– Elégedett vagyok az eredményemmel, múlt héten Kostolacon versenyeztem, és most annál négy perccel jobb eredményt úsztam. Akkor 2 óra 24 perc alatt tettem meg ugyanezt a távot. Mivel a kostolaci verseny országos döntő volt, ezért azzal országos bajnok lettem kétszeresen is, hiszen amellett, hogy a mezőny első helyezettjeként érkeztem a célba, az ifjúsági korcsoportban is az enyém lett az aranyérem – tudtuk meg Matejától, aki azt is elárulta, hogy Topolyán a víz nagyszerű volt. Kicsit nehezebben lehetett ugyan haladni a szembeszélben és a méretes hullámokkal is megküzdve, de az eredménye tudatában el lehet mondani, hogy megnyerte a csatát. A Topolyán megrendezett úszómaraton bajnoka azt is elárulta, hogy a mitrovicai gimnázium harmadikos diákja, kitűnő tanuló, az általános iskolában Vuk-díjas volt, és mindemellett nagyon szeret úszni.

Hétvégén a Topolyai-tó partján sétáló, fekete filctollal „tetovált” versenyzői számot viselő úszók közül többen is egyetértettek azzal, hogy a nyíltvízi úszómaratonok nem feltétlenül a versengésről szólnak, hanem a barátkozásról. Anyanyelvtől függetlenül a szó legnemesebb értelmében vett „testvériségről”, a víz és az úszás közös szeretetéről. Sokan azért állnak rajthoz, hogy teljesítsék a távot, a futamidő nem is lényeges. Ezt a Csongrádról érkezett Palásti Anna is így gondolta, aki a 3000 méteres távon indult. Szenior úszóként rendkívül elégedett volt önmagával, hogy sikerült teljesítenie a távot a méretes hullámok ellenére is.

– Az egyik barátom közreműködésével érkeztem először évekkel ezelőtt a topolyai úszómaratonra, és azóta visszajárok mint a csongrádi úszóklub tagja, de ilyen nagy hullámokkal még soha nem találkoztam itt. A víz egyébként rendben van, nem hideg, akár kellemes is lehetne. Végtelenül elégedett vagyok, hogy teljesítettem a távot, így a hatvanhatodik évemben. Annál is inkább, mert bizonyos szakaszon elkapta a görcs a lábam, és akkor igyekeztem karral úszni. Lehet, a nagy hullámok miatt idegeskedtem – tudtuk meg Palásti Annától, akit biztató és dicsérő szavaival a zentai Sőregi Márta várta a célban, aki szintén a szenior kategóriában indult.

– Majdnem 50 éve járom a nyíltvízi úszóbajnokságokat, már az első magyarkanizsai maratonon is ott voltam. Az úszás öröme és a célba érés pótolhatatlan érzés. A nyíltvízi úszóbajnokságok szépségét a csodálatos természet is emeli. Nekem sem az úszás gyorsasága a lényeg, sokszor le is köröznek. Egyszerűen nagyszerű hangulata van ezeknek a bajnokságoknak, függetlenül attól, ki honnan érkezett, egy hatalmas családdá kovácsolódunk össze. Most 1000 méteren indultam, ez annak, akinek van egy kis gyakorlata, nem megterhelő. De miután már nyugdíjas tanár vagyok, talán több időm is lesz edzeni, és megtörténhet, hogy a hosszabb távot is bevállalom – tudtuk meg a zentai úszócsapat tagjától, aki felhívta a figyelmünket az egyik tóparti étterem kerthelyiségében cseverésző, vidám társaságra. Közöttük Vojislav Mijićre, aki a šabaci úszómaraton fő szervezője és korábbi többszörös győztese. Mint kiderült, ő nemcsak hogy világbajnoki bronzérmet ért el a sportágban, de többszörös Guinness-rekord tartó is. És a vizes sportok nem kisebb legendájával is beszélgetett az asztalánál, mint Predrag Vranješ vízilabda legendával, egykori többszörös jugoszláv válogatott sportolóval, aki szintén elstartolt a topolyai nyíltvízi maratonon.

– Ezúttal az 1000 méteres távon indultam, mert sérüléssel küzdök. Topolyára azért jó járni, mert remek a tó vize, és a szervezés is kitűnő. De mindenekelőtt a társaság és a barátkozás miatt szeretünk ide járni. Valamennyien egy közös céllal indulunk ezeken az úszómaratonokon, hogy teljesítsük a távot. Amikor a célba érünk, akkor vagyunk a legboldogabbak. Egyébként három Guinness-rekordot is elértem a nyílt vizeken. Először a Száván, 1992-ben elúsztam Szávaszentdemetertől Belgrádig. Ezt a 139 km-es távot 36 óra 30 perc alatt teljesítettem. A második rekordomat a Dunán értem el, Vukovártól Belgrádig úsztam, rendkívül nehéz, háborús körülmények között. A 165 km-t 23 óra 57 perc alatt teljesítettem. A harmadik rekordot Apatintól Béskáig állítottam fel 28 óra és 12 perc alatt. Sőregi Mártával karöltve egyébként 1977-óta veszünk részt úszóbajnokságokon, azaz majdnem 50 éve. Az első közös úszómaratonunkat Hvar szigete mellett úsztuk – mesélte Vojislav Mijić, aki szeretettel meghívta a Magyar Szó valamennyi úszni tudó olvasóját, hogy vegyen részt az 57. Nemzetközi Šabaci Úszómaratonon, amelyet augusztus 9-én, egy nappal az augusztus 8-ai magyarkanizsai Swim & Run Fesztivál után szervez meg többedmagával. Közben a szemközti asztalnál a legnépesebb belgrádi nemzetközi vízi verseny kezdeményezője és fő szervezője, a maratonúszó és vízimentő Saša Vasić és felesége, Gina sem szeretett volna lemaradni a reklámozási lehetőségről.

– Mi augusztus 2-án szervezzük meg az Ada Međica Úszómaratont. Tizenegy évvel ezelőtt bonyolítottuk le az elsőt, akkor 70 versenyzővel, legutóbb 200 versenyző állt a rajtvonalhoz. A hangulat nagyon jó, és lélekemelő az a látvány amikor 200 versenyzősapka elstartol, versenyzőket kísérő csónakok és hajók lepik el a vizet, a közönség szurkol. A verseny idején szinte megáll az élet a Međicán és mindenki az úszómaratont figyeli – tette hozzá nevetve Saša Vasić, aki azt is elmondta az egyik erősebb széllökés közben, hogy a nyíltvízi bajnokságok azért is izgalmasak, mert az időjárás kiszámíthatatlan. Ezért is felbecsülhetetlen verseny közben a vízimentők helytállása.

Az 5000 méteres távot egy mosolygós legény, a 10 éves óbecsei Kis Teodor nyerte meg, akit a serlege átvétele után kérdeztünk.

– A Samu Mihály Általános Iskola 3. osztályosa vagyok, és nagyon szeretek úszni. Az óbecsei Swim Star csapat tagjaiként úszok néhány éve. Előzőleg is vannak jó eredményeim, aranyérmek, kupák. Az úszásban azt élvezem, hogy jól érzem magam a vízben, egyszóval nagyon szeretem. Ezt a topolyait a szél miatt nehezebb volt teljesíteni, különösen, amikor szembe fújt a szél és hullámzott a víz. Akkor a levegővételkor a számba is ment a víz. De persze nem ijedtem meg – tette hozzá mosolygósan a talpraesett kis legény, majd Mateja Vidović, a 10 000 méteres táv győztese kezében a kupával sportszerűen oda lépett hozzá, lekezelt a kis bajnokkal, és mosolyogva pózoltak lapunk olvasóinak.