A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
Csóka nevét először 1247-ben említik a krónikák, akkor még Chaka vagy Csaka néven. A pontos jelentéséről nincsenek megbízható források, egyes feltételezések szerint ez egy családnév volt, mások szerint a jól ismert madárfaj neve. A helyet a Csanád nemzetség ősi vagyonaként jegyezték be, de Károly Róbert uralkodásának kezdetén megfosztotta őket ettől a birtoktól, amelyet végül később, a csanádi püspök közbenjárására adott vissza. A birtokosztás során Csóka legelők felőli része a Telegdy, míg a Tisza menti területe a Makófalvi család tulajdonába került. A két nemesi család ezt követően ismét benépesítette a települést, hozzájárulva annak újjáéledéséhez és fejlődéséhez. A település ekkor többnyire jobbágyfalu volt.
Az 1550-es években, Temesvár eleste után, Csóka elkezdett leépülni, az itt élő nemesek és jobbágyok menekültek. Nem sokra rá, miután a magyarországi Gyula városa is elesett, török kézre jutott, és hamarosan teljesen tönkrement. Egyes források szerint csupán négy szerb pásztor élt itt akkortájt.
Az 1782-es év fordulópontot jelentett Csóka történetében. A kincstári birtokok nyilvános árverésén a települést Marczibányi Lőrinc vásárolta meg 95.500 forintért, amely jelentősen meghaladta a 82.860 forintos kikiáltási árat. Az új földbirtokos a már itt élő szerb családok mellé magyar és szlovák telepeseket hívott, hogy elegendő munkaerőt biztosítson birtokai megműveléséhez.
A Marczibányi család tevékenysége nagyban hozzájárult Csóka fejlődéséhez. Közbenjárásuknak köszönhetően a település 1797-ben mezővárosi rangot kapott, néhány évvel később pedig országos vásárok rendezésének jogát is elnyerte.
A parkban sok pihenőhelyet alakítottak ki, azonban az eltelt idő és a felelőtlen használat meglátszik rajtuk
MARCZIBÁNYI–LEDERER-KASTÉLY
A Marczibányi család rangjához képest egy viszonylag szerény otthonban lakott, a kastélyt csak az 1860-as években kezdték el építeni, befejezni azonban nem tudták. A Marczibányi család sorsát több súlyos csapás is megpecsételte. A vidéket sújtó kolerajárvány, az 1841-es pusztító vihar, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei, valamint a kedvezőtlen kölcsönügyletek következtében a család kénytelen volt megválni csókai birtokától. A kastély építése ekkor még nem fejeződött be, ez már az új tulajdonosokra hárult. Az uradalom 1868-ban rövid időre Barber Ágoston és a kőbányai sörfőző, Klussemann tulajdonába került, azonban ők, ahogyan az írásos emlékek rögzítették, „nem nyúltak hozzá” sem a kastélyhoz, sem pedig Csóka látképéhez. Üzleti lehetőséget láttak benne, és a vételárnál jóval magasabb összegért szerettek volna továbbadni rajta. Ez meg is történt, hiszen Sváb Károly vásárolta meg Csókát és a félig kiépült kastélyt is, és végül ő fejezte be a már megkezdett épületet. A birtokot később, a már elkészült kastéllyal és a körülötte lévő parkkal együtt, Lederer Artúr és testvére, Károly vásárolták meg, és a tulajdonukban maradt egészen a második világháború kezdetéig. 1944-ben hagyták el, Artúr volt az utolsó, aki még itt tartózkodott. Az elbeszélések szerint a kastélyba beköltözött német katonatiszt két órát adott neki arra, hogy összepakoljon, és elhagyja azt. Végül Magyarkanizsán hunyt el, de Csókán, a katolikus templom kriptájában temették el őt és a családját is, ahogyan a Marczibányiakat is. A háborút követően a kastélyt elkobozták.
A tágas, emeletes kastély kiépítése klasszicista stílusban indult, de eklektikus jegyeket is hordozott magában. A kiegyensúlyozott arányok és a hangsúlyos szimmetria jellemezi. Eredetileg az alagsorban kaptak helyet a kastély szükségletét ellátó helyiségek, mint pl. a konyha, a mosókonyha, fáskamra, illetve a személyzeti szobák is itt voltak. A földszintén volt az úriszoba, vagyis a lakótér, az emeleten pedig a hálószobák és a vendégszobákat alakították ki, illetve egy könyvtárat is. A krónikák szerint szükség is volt a sok vendégszobára, szám szerint tízre, ugyanis a Lédererék rokonsága igencsak nagyszámú volt. Két fürdőszoba is tartozott ezekhez a helyiségekhez, ahol a vízellátást egy hatalmas tartályból oldották meg, amely a padláson volt. Ezt egy artézi kútból táplálták. A pontos űrtartalma ismeretlen, de az elmondások szerint hatalmas volt ez a tartály.
Kívülről, a főhomlokzat meghatározó elemei a két szélső és a középső rizalit, amelyek a tetőzet vonalában háromszög alakú timpanonokkal zárulnak. Összesen 26 ablaka van, és míg a földszinti nyílászárók egyenes záródásúak, addig az emeleti ablakok íves kialakításúak.
Az épület hátsó homlokzatát egy kétszintes rizalit emeli ki, amelyhez tágas, földszinti terasz kapcsolódik. Innen lépcsősor vezet le a gondosan kialakított kertbe, tovább erősítve a kastély és a környezete közötti harmonikus kapcsolatot. Az épület északi oldalán egy külön mellékbejárat is helyet kapott.
A későbbiekben a kastély hadikórházként és gyermekotthonként is működött, ezt követően pedig államosították. 1960-ban, amikor a régi csókai községháza leégett, a szakszolgálatait más épületekbe, egyszerű házakba költöztették. Egy határozatot követően beköltöztek a kastélyba, így községházaként is működött. Sok helybéli itt mondta ki a boldogító igent is.
A hírek szerint Lederer György lánya 2000-ben Csókára látogatott, és amikor is a kastély sorsáról kérdezték, azt felelte, egyes elbeszélések alapján, hogy nem tartanak rá igényt a továbbiakban.
A parkban egykoron nagyon sok, szépen kialakított virágoskert volt, mára ezek eltűntek
A kastély előtti zöldfelület az utak kiépítésével eltűnt
AZ ÖREG PARK
A kastély építésének befejező szakaszát a kert tervszerű kialakítása is kísérte. Ezt ma a csókaiak Öreg Parkként emlegetik. Egyes elbeszélések szerint Marczibányi Lőrinc azért alakíttatta ki a kastélyparkot, hogy a tüdőbetegséggel és légzési nehézségekkel küzdő Marczibányi István számára egészségesebb, nyugodtabb környezetet teremtsen.
Az újvidéki dr. Jasna Korać parképítő mérnök a következőképpen mutatja be a parkot a bánáti parkokkal foglalkozó tanulmányában: „A főhomlokzat előtt egy tágas gyepterület húzódott, amelynek közepén kör alakú virágágyás kapott helyet, geometrikus elrendezésű növénykompozícióval. Közvetlenül az épület mellett magas növésű tűlevelű fákból álló facsoportot ültettek, előttük pedig formára nyírt tiszafák díszítették a kertet. A park elülső része mára már nem maradt fenn, csupán az épület mentén húzódó keskeny zöld sáv őrzi az egykori kert nyomait, a terület többi részén pedig ma utca található.
A park hátsó része kiterjedését tekintve jóval nagyobb volt, mint a kastély főhomlokzata előtti kertszakasz. Az épülethez közelebb eső területet szabályos kialakítású, francia kertstílust idéző virágoskert díszítette, amelyet egy tágas gyepfelület egészített ki. A gyep mögött tűlevelű fákból álló facsoport kapott helyet. A tűlevelűek mögött kocsányos tölgyekből álló facsoport húzódott. Ebből a park ezen részén mára csupán egyetlen, tekintélyes méretű és idős példány maradt fenn, amely az egykori tájkert egyik utolsó élő tanúja.
A nagy gyepfelület északi oldalán egy tágas rózsakert kapott helyet, amely mögött egy üvegház állt. A gyep déli irányban a park nagy kiterjedésű, tájképi kialakítású részéhez kapcsolódott, amelyet elsősorban őshonos fafajok alkottak, ugyanakkor a fő sétányok mentén ritkább és egzotikus növényfajok is megjelentek. A tulajdonviszonyok megváltozását követően azonban a park fokozatosan közhasználatú zöldterületté alakult át. Az egykori, téglafallal körülvett kert határolófalát lebontották, maradványait pedig 1960-ban távolították el, ezzel együtt megszüntették a régi üvegházat és eltávolították a kert eredeti építészeti elemeit is. A park nyugati részén mindössze a birtok egykori tulajdonosainak családi sírhelyéhez tartozó síremlék maradt fenn.”
Egy korábbi riportunkban arról számoltunk be, hogy az említett síremléken a kicsapongó életet élő Marczibányi István neve olvasható, akiről úgy tartották, hogy eltékozolta a vagyonát, majd öngyilkosságot követett el. A szóbeszéd szerint a sírkő alatt a család egy törvénytelen ágáról származó leszármazottja is pihen.
A sétányok eredeti rendszere is nagyrészt átalakult, és nyomvonalukat a korszerű használati igényekhez igazították. A leggyakrabban használt útvonalakat betonburkolattal látták el, de sok benne az „illegálisan” kitaposott ösvény is. A sétányok mentén padokat helyeztek el, amelyek ma is szolgálják a látogatókat, bár kissé megviselte már őket az idő és a felelőtlen használat.
A parkot első alkalommal 1973-ban helyezték védelem alá, fenntartásával pedig a Csóka Mezőgazdasági Kombinátot bízták meg. A későbbi évtizedekben azonban nem valósult meg a terület szakszerű kezelése és gondozása. Csak megfelelő parkfenntartási munkálatokkal biztosítható, hogy a történelmi kert visszanyerje esztétikai értékét, és a kezelő eleget tehessen a műemléki és kertészeti követelményeknek.
A csókai kastélyt az újvidéki Műemlékvédelmi Intézet határozata alapján a kulturális örökség jelentős értékeként állami védelem alá helyezték. A hozzá tartozó park 1973 óta áll hivatalos védelem alatt mint tájépítészeti emlék, majd a Szerbiai Természetvédelmi Intézet 2003-as felülvizsgálatát követően a jelentős természeti értékek közé sorolták.
A park kinézete mára teljesen megváltozott. Visszaállítására nagyon kicsi esély van, hiszen nem maradtak fenn korabeli dokumentumok, fényképek. Ma már csak halványan őrzi az emlékét annak a pompának, amelyet egykor létrehozói, a Marczibányi- és Lederer-családok, valamint Sváb Károly megálmodtak.
Felhasznált irodalom:
Gergely József: Fiatalításra szorul a csókai Öreg Park (Magyar Szó, 2015.)
Címeres Örökség – Marczibányi–Léderer-kastély (Pannon RTV/Loboda Árpád, 2024.)
Sorsfordulók a csókai Marczibányi–Lederer-kastély történetéből (Hét Nap/Vázsonyi Csilla, 2015.)
Jasna Korać: Bánát régi parkjai (2004.)
Nyitókép: A Marczibányi–Lederer-kastély egykoron hadikórházként és gyermekotthonként is működött, de egy ideig a községháza is itt kapott helyett (Gergely Árpád felvétele)
