Nem kell félni belevágni valami újba

A női vállalkozók egyre több figyelmet kaptak az elmúlt időszakban. Mellőzve mindenféle feminizmust, nyilván több feladat hárul rájuk, mint egykoron, hisz a gyermeknevelés és a háztartás mellett most már legtöbbjük munkahelyen is dolgozik az otthoni teendők mellett. Tény, hogy otthon helytállni sem könnyű, de a mai világban kevesen tehetik meg, hogy a családban csak a férfinak legyen állandó munkahelye. Mindemellett a nők is egyre inkább vágynak arra, hogy karrierjükben is kiteljesedjenek, a siker is sokak ösztönzője. 

A közelmúltban egy országos kerekasztal-beszélgetés-sorozat indult útjára, amelynek keretében a nőket a hivatás és a családi teendők összeegyeztetéséről, vállalkozásaik sikerének titkáról kérdezik. Magyarkanizsán a meghívott vendégek egyike egy helybeli női vállalkozó, Fejsztámer Marianna volt, aki a Smart Marketing tanácsadó iroda és az MF Studio alapítója, marketing-, márkaépítési és stratégiai kommunikációs szakértő, és nagy tapasztalattal rendelkezik a helyi közösségek fejlesztése, a digitális kommunikáció és a vállalkozásfejlesztés területén. Megragadva az alkalmat, elbeszélgettünk a vállalkozásról, a női szerepekről és a kettő összeegyeztethetőségéről is. Marianna neve már több éve közismert helyi szinten és a régióban is, megfeszített tempóban és teljes erőbedobással dolgozik. A tornatanárnak készülő fiatal lányból mára kétgyermekes családanya és sikeres vállalkozó vált. 

Mennyire volt egyértelmű, hogy a tornatanári pályát választod?

– Mivel kicsi gyerekkorom óra sportoltam, táncoltam, saját táncklubunk volt, ahol középiskolás koromban már oktatással is foglalkoztam, elég nyilvánvaló volt, hogy ezen a pályán maradok. Édesanyám révén a táncoktatás mellett már fiatalon önkénteskedtem különböző sportrendezvényeken, részt vettem a szervezésben. Szerettem ezeket a feladatokat, mert minden rendezvénynek megvolt a saját hangulata és észrevétlenül is sok tapasztalatot szereztem a szervezés terén. Az egyértelmű volt, hogy itthon fogok tovább tanulni, nem külföldön, és a testnevelési egyetem állt a legközelebb az addig fiatalon szerzett tapasztalataimhoz és készségeimhez. Az elején nehéz volt, mert igaz, hogy egy átlagos magyarkanizsaihoz képest jól beszéltem szerbül, amit szintén a sportnak köszönhetek, de Újvidéken feltalálni magam és egyetemi szinten, szerb nyelven tanulni, az elején nem volt egyszerű. Az első félév ilyen szempontból nem volt könnyű, de utána belejöttem, ahogy mindenki más is, aki szerb nyelven tanul tovább és jól haladtam a vizsgákkal, szerencsére nem kellett évet ismételnem.

Az egyetem után mennyire volt nehéz munkába állni? Hol kezdted meg a pályádat?

– Noha évet nem ismételtem, az apszolvensi időszakot kicsit elhúztam, dolgoztam, de nem a szakmámban. Én még régi rendszer szerint jártam egyetemre, nem a bolognai rendszer szerint tanultam. Sajnos abban az időszakban pont úgy alakult, hogy minden tornatanári hely be volt töltve a község iskoláiban. A Sportszövetség titkári állása felszabadult, így ott tudtam elhelyezkedni, mert ez a pozíció megköveteli a testnevelési diplomát. Nem is bántam, mert kreatívnak ígérkezett a munkahely. Ebben a pozícióban voltam négy évig.

Mikor kezdted el azt érezni, hogy másfelé is vihet az utad?

– Ahogy teltek az évek és ismétlődtek a tennivalók, egy idő után már nem volt hely a kreativitásnak. Nekem viszont hiányzott a változatosság. A Sportszövetség titkári pozíciója mellett egy ideig vezettem az ifjúsági irodát is, de ez így meg gyakorlatilag két embert igényelt volna. Nem tudtam mindkét feladatot teljes egészében ellátni. Ekkor már egy ideje képeztem magam kommunikációs és marketing területen szabadidőmben, mert a munkaköröm is jobban igényelte az e fajta tudást, mint amit a testnevelésin szereztem. Részt vettem számos ingyenes képzésen, kerestem az interneten mindenféle oktató anyagot, amiket szabadidőmben tanulmányoztam.

A politika felé is elkezdtél kacsintgatni. Ez mennyire volt tudatos választás, mi érdekel egy fiatal, az egyetemről épp csak kikerült fiatal lányt a politikában?

– A munkakörnyezet hozta, hogy részben belecsöppentem a politikába, ezért nem volt tőlem idegen és nem úgy néztem rá, mint ahogy sokan, külsősök. Az önkormányzati és állami rendszereket a világ minden táján politikusok vezetik és én velük dolgoztam. Mindig az volt a célom, hogy a legtöbbet kihozzam a munkámból. Egy idő után elérkezettnek láttam az időt, hogy én is befolyással legyek arra a területre, amelyiken dolgozom. Ehhez bele kell lépni a politikába. Akkor már jobban érdekelt az akkori munkám azon része, amit munka mellett tanultam, ez a kommunikáció, marketing, szervezés stb., így ebben szerettem volna szakmailag érvényesülni a politikán keresztül. Egy kis községben, mint amilyen a sport, a munka oroszlánrészét a sportegyesületek vezetői és az edzők viszik. Ők azok, akik terepen dolgoznak, nekik köszönve beszélhetünk sportéletről, így úgy éreztem, hogy ezen a területen már nincs tennivalóm. Arra viszont büszke vagyok, hogy vannak dolgok, amiket én vezettem be és máig működnek, ilyen pl. a Sportválasztó nap, de személyesen valami újra vágytam. Nem éreztem ördögtől valónak a politikát, de ahogy mondtam, lehet, hogy azért, mert az első munkanapomtól kezdve dolgoznom kellett politikusokkal. Úgy gondoltam, hogy minden tudásom és tapasztalatom megvan hozzá.

Közben családanyává váltál, és az első gyermeked születése után vissza is mentél dolgozni. Nem érezted azt, hogy otthon szeretnél maradni, kizárólag a gyermekkel és a háztartással foglalkozni?

– Akkoriban még nagyon nagy volt bennem a tenni akarás, szerettem, ha olyan projekteken dolgozhatok, amik örömet adnak. Nem éreztem tehernek a munkát, így nem merült fel bennem, hogy főállású anya legyek. Ahogy minden dolgozó nőnek, meg kellett tanulnom beosztani az időmet, de szerencsém volt, mert volt egy nagyon jó dadusunk és biztos kezekben volt a lányom, nyugodt szívvel jártam dolgozni. 

A második gyermek születése után minden bizonnyal még inkább megszaporodtak az otthoni teendők. Hogy tudtad összeegyeztetni a munkával az otthoni kötelezettségeket?

– Igen, ez így van. Hat év van a két gyermek között, ezért a lányom már elég önálló volt és sokat besegített az öccse körüli teendőkbe. Bizonyára voltak nehéz időszakok, de ahogy mások is, mi is megoldottuk a feladatokat. Az biztos, hogy mindkét gyerek több rendezvényt végigcsinált velem, de mindig volt, aki figyelt rájuk, amíg én dolgoztam, nekik meg inkább szórakozásnak tűnt.

Több éves munkavállalás után miért döntöttél a vállalkozás beindítása mellett?

– Talán leginkább a korlátok, amik minden önkormányzati rendszer sajátosságai, de ez sem ördögtől való dolog. Én szerettem volna jobban saját ötleteket és projekteket megvalósítani, és rá kellett jönnöm, hogy ebből adódóan nekem a saját vállalkozás indítása lenne a megfelelő. Akkor hirdette meg a Prosperitati alapítvány a Startup programját, így jelentkeztem. Ez azért adott némi önbizalmat, mert a pénzügyi támogatás mellett nagyon jó képzést is kaptunk, és nem „vakon” estünk bele a vállalkozói életbe. 

Jelenleg milyen vállalkozás fut a neved alatt?

– Az élet úgy hozta, hogy visszatértem az eredeti szakmámhoz. Pár éve, amikor még marketinggel foglalkoztam, felhívott egy barátnőm, hogy szeretnék-e újra pilatest tartani, mint 15 évvel korábban, mert vannak néhányan, akik jönnének. Így egy ideig párhuzamosan csináltam a marketinget és a pilatesoktatást, majd úgy alakult, hogy a tervezett garázs helyett az udvarban egy stúdiót rendeztünk be, ahol alakformálással foglalkozom HIEMT géppel, lézeres zsírbontással, valamint van egy medencefenék-erősítő fotelem, ami kiválóan javítja az inkontinencia tüneteit. A Tisza mentén ez az egyetlen ilyen fotel, így sok helyről járnak hozzám kezelésre. Ezek az eljárások modernek és biztonságosak, a vendégeim elégedetten távoznak. Mindig öröm, amikor egy-egy kezelés után látszik az eredmény, érzik azt a vendégeim. Emellett pedig most már nem akarom megváltani a világot és fontosabb, hogy jobban tudom befolyásolni a saját időmet. Amikor megnyílt a stúdió, akkor reggeltől estig dolgoztam, de most már máshogy állok hozzá. A bevétel fontos, annál is inkább, mert az adókat, járulékokat, rezsit minden hónapban fizetni kell, bevételtől függetlenül. Itt jegyezném meg, hogy amikor alkalmazott vagy, akkor ezen nem kell gondolkodnod, az alkalmazotti létnek ez az előnye. De most már, lehet, hogy ez korral jár, fontosabb és felértékelődött a családdal töltött idő, sőt, a saját magamra szánt idő is, ami éveken át az utolsó helyen volt, mint a nők többségénél.

Hogy látod, nőként nehezebb-e bármiben is érvényesülni az üzleti életben?

– Azt gondolom, hogy még mindig igen. Bizonyára a sztereotípiák már sokat változtak az elmúlt évtizedekben, de akkor is azt gondolom, hogy egy nőnek sokkal keményebbnek kell mutatkozni, mint amilyen mondjuk a magánéletben, ahhoz, hogy komolyan vegyék, főleg, ha vezető pozícióra tör, vagy szakmai megbecsülésre vágyik. Mondjuk én ebben nem is voltam túl jó, mert nem ilyen az alaptermészetem, valószínűleg ezért is találtam meg jobban a helyem abban a környezetben, amiben most vagyok.

Mit szól a család, a környezet mindehhez?

– Nekik is kényelmes a mostani helyzet, főleg a gyerekeknek. Többet vagyok itthon, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Még, ha dolgozom is, akkor is itthon vagyok, ez most így mindenkinek megfelel.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik dolgozni szeretnének, saját főnökük akarnak lenni?

– Mivel sok mindenben van tapasztalatom, arra jöttem rá, hogy nincs egy vagy több általános jó tanács. Persze, lehet és kell is olvasni, nézni, hogy mások hogy csinálták, de minden nagyon egyéni. Lehet egy jó ötleted, ami a világ minden táján működik, és lehetsz jó benne, ha a környezeted még nem ért meg rá – ebben is van tapasztalatom és lehet egy egyszerű ötleted, ami már szinte hobbiszintű, de hiteles vagy benne, akkor az meg működni fog, még akkor is, ha mások lebeszélnének róla – ebben is van tapasztalatom. Ami biztos igaz, és erről szerintem keveset beszélünk, hogy ha vállalkozol, nem biztos, hogy az első lesz a te utad, de nem kell feladni, és ami a fő, nem kell szégyellni, mindenki meg fogja találni a saját tevékenységi körét és nem kell félni belevágni valami újba. Nálunk, de Közép-Kelet-Európára is igaz, fiatal még a vállalkozáskultúra, mondjuk Amerikához képest. A mi szüleink és nagyszüleink egy, maximum két munkahelyen dolgoztak egész életükben, és ez a neveltetésünk, kultúránk része. Míg Nyugat-Európában vagy Amerikában sokkal régebbi történelme van a vállalkozásfejlesztésnek, ha egyik nem jött be, az emberek bele vágtak valami újba, ha az sem, akkor egy harmadikba. Nálunk ez még mindig inkább kudarcként van elkönyvelve és szégyenérzetet kelt abban, aki próbálkozik, pedig nincs ebben semmi szégyellnivaló. Van, aki szerencsés és elsőre megtalálja a maga területét, van, akinek keresnie kell, de ez nem azt jelenti, hogy ő nem alkalmas vállalkozónak. 

Mik a terveid?

– Jelenleg nincs új tervem, mivel nem régen sikerült megvásárolnom a HIEMT gépemet, aminek az 50%-ára a Köztársasági Fejlesztési Ügynökségtől kaptam 2 éves hitelt, most újabb fejlesztésben nem gondolkodom, de ahogy az életutam is mutatja, biztosan lesz valami új, valami más az életemben, amikor annak jön el az ideje.