A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
Versec Dél-Bánát gyöngyszeme. A Pannon-síkság peremén és a Verseci-hegység lábánál helyezkedik el. Az első, ami a 32 ezres lélekszámú településsel kapcsolatban eszünkbe jut, az a szőlő meg a szél. A Verseci-hegység legmagasabb pontja, a Gudriczi-csúcs, 641 méter magas. Számunkra azért fontos a város, mert Herczeg Ferenc írófejedelem szülővárosa. A város fölé tornyosuló hegyen álló Zsigmond-torony mellett a 63 méter magas, kéttornyú Szent Gellért-templom az, amit egy arra igyekvő meglát. Szintén impozáns a katolikus hívek zarándokhelye, a hegyoldalon álló – háromszáz éves – Szent Kereszt-kápolna, ahonnan pazar kilátás nyílik. Versecen van az ortodox egyház bánáti püspökségének a székhelye. Repülőtere is van.
Régi idők hangulata
A vidék építészeti hagyatéka lenyűgöző. Még akkor is, ha nagyobb gondviselést érdemelne. A gazdag történelmi múlt és a sok látnivaló mellett sokszor az ide látogató figyelme elsiklik Versec város parkja mellett. Pedig érdemes oda is betérni, egy sétára akár. A központban van, impozáns méretű és a múltja is figyelemre méltó. Ahhoz, hogy egy ilyen természeti kincs létrejöjjön, meg kellett teremteni a gazdasági, kulturális és szociális feltételeket. A kertek és parkok művészi alkotások, melyek elsősorban az adott közösség anyagi állapotáról tanúskodnak. Versec fejlődésében ez akkor következett be, amikor háromszáz év után a vidékről kiűzték a törököt és a XVIII. század elejétől német családokat kezdtek oda telepíteni. A németek ugyanis magukkal hozták a rajnai szőlőtermesztés hagyományát. Elindult a szőlőtermesztés és felvirágzott a borkultúra a vidéken. A kedvező éghajlatnak köszönhetően a szőlő itt három hónap alatt teljesen megérik a hordóba való fejtésre, és iható. A selyemhernyó-tenyésztés és a kereskedelem területén is előbbre léptek. A fejlődést segítette az is, hogy 1795-ben egyesült a város német és szerb része. Nyilván a németség akkor még nem sejtette, hogy milyen vége lesz az együttélésnek. A több mint negyven borkereskedőnek köszönhetően évente százezer hektoliter verseci bort vittek a monarchia piacaira. Versec 1804-től mezőváros lett, 1817-ben pedig megkapta a szabad királyi város címet. Kezdett érlelődni az igény egy zöld közterület kialakítására is.
Fodor Tamás verseci könyvtáros, helytörténeti kutató (Kecskés István felvétele)
A park területének is érdekes múltja van, tudtuk meg Fodor Tamás verseci könyvtárostól, helytörténeti kutatótól. A park kerítésének alapjából ugyanis előkerült márványlapok arról tanúskodtak, hogy Trajánusz császár idején (108) itt katonai tábor volt, ahonnan az ókori Róma a dákok elleni hadjáratát indította. Török időben a hódítók katonai parancsnoksága is itt volt. A legenda szerint távozásukkor a török aga az itteni városlakóknak adta a szeráj kulcsát, nem pedig az osztrákoknak, sem a magyaroknak. Az 1830-as években a park mai területe a francia gyarmatosító von Scherübl (eredetileg Gerubel) család tulajdonában volt, akiknek az Udvari Kamara egy nagy földterületet adományozott nemesi birtokként, öröklési joggal. Ez a földterület a német Versec politikai önkormányzat területén, Seyfried von Scherübl tulajdonában volt. Az első ültetvények fia Johann nevéhez kötődnek, akinek kerti háza is volt, ami fogadóként szolgált. Adósság miatt azonban a kert eladásra került.
Az első fásítások a francia gyarmatosító Seyfried von Scherübl (eredetileg Gerubel) fiához, Johannhoz kötődnek
Árverésen vásárolta meg Versec önkormányzata és a területet közcélokra kezdték használni. Fogadók és cukrászdák nyíltak itt, lőterek, jégpályák és színházi előadások és egyéb nyilvános rendezvények színterei épültek. Abban az időben még nem lehetett igazi parkról beszélni. Valójában csak egy köztér volt, főként gyümölcsfákkal és csak néhány vadgesztenyefával beültetve.
Ferenc József császár szobra (1902)
Az 1848/49-es magyar forradalom alatt egyik oldalon a magyarok és a verseci németek, másrészt pedig az osztrákok, a szerb határőrök és önkéntesek harcoltak egymás ellen. A Városi Park látogatása abban az időben szinte teljesen megszűnt. Majd 1856-ban befásították, és igazi park formáját öltötte. További nagy előrelépést hozott a „park-egylet” létrehozása 1884-ben, amely a Városi Park fejlesztése mellett a szélesebb utcák fásítását is célul tűzte. (Folytatódik)
Így néz ki ma a verseci Városi park bejárata
Nyitókép: Az öreg platánfák árnyékában ma is jó megpihenni (Fotó: Ótos András)
